Zene

Szórakoztató és sokrétû szöveget adott ki a Park Kiadó; s merthogy Magyarországon nem divat a dzsesszkönyvek kiadása, egyszersmind úttörõ kezdeményezéssel van dolgunk. Remélhetõleg a szakmai és piaci siker sem marad el, és akkor majd egész kis áradatot von maga után.

web www.boszorkanyszovetseg.hu Boszorkányokról nem szívesen mondok rosszat, akkor sem, ha csupán a világhálón érintkezem velük, és úgy néznek ki, mint a Muppet-show legvérszomjasabb figurái vagy H. Kovács úr a Magas út 20/b-ből, a leharcolt rövidnadrágjában.

Nem ritka, hogy kifejezetten izgalmas, mert alaposan, körültekintõ építkezéssel érvelõ, szokatlan szempontokat is beemelõ, az értékelõ és magyarázó mozzanatokat gondosan elválasztó társadalomtudományi szakmunkák elolvastán végül mégis marad valami hiányérzet az emberben. Úgy érzi, hiába volt az elemzés gazdag elegancája, nem jutott olyan ismeretekhez, amelyek gyökeresen felülírnák meglévõ tudását, megváltoztatnák gondolati viszonyát a taglalt problémához. Elsõ reakcióként ez az amerikai közgazdasági szakmunka is kelthet ilyen érzéseket az olvasóban, amennyiben azt reméli - és miért ne remélné? -, hogy most végre megtud valami felvillanyozóan újat a címben megfogalmazott probléma lényegi közgazdasági összefüggéseirõl. Ám a könyv központi pozitív állítása végsõ soron annyi, hogy a nõk nem enyhülõ gazdasági diszkriminációjának legfõbb forrása a férfiakénál erõsebb gyermek utáni vágyuk és a gyermekkel való erõteljesebb törõdésük. Aha.

Hosszú évek óta húzódott már a Gresham rekonstrukciója, az elmúlt hat év ráadásul hangos volt botrányoktól is. Az épület immár régi pompájában áll a Roosevelt téren, a kérdés csak az: mennyiben lett a fõváros gazdagabb, s mennyit veszített egyúttal?

Kifogja a hajlott korú földmûves az aranyhalat, aki a megvesztegést látja a legcélravezetõbbnek hirtelen támadt nehézségei orvoslására. "Teljesítem három kívánságodat, agg pór!" Az efféle lehetõségek rendszerint megrendítik a kicsinylelkû népeket (vö.: magyarországi politikusok gazdasági körülményeinek idõnkénti alakulása). A paraszt is elrontja elõször szinte mindig, rõf kolbász, valami palota, fele királyság. Jó ha a harmadiknál észbe kap - bár én olyan mesét még nem olvastam, ahol a kedvezményezett úgy nyitott volna, hogy az elsõ kívánságom az, hogy teljesítsd minden kívánságomat. Mert ilyen esetben például megfelelõ kihívásnak látszik filmet csinálni a második két kívánságról. Tudniillik lehet-e még két óhajunk azután, hogy az elsõvel elintéztük az összes további teljesülését - vagy azt eltehetjük vésztartaléknak mint afféle jótállási jegyet? Vagy az már semmi?

web www.ericbogosian.com A magyar szépíróknak nincsen honlapjuk (kivéve talán Zilahy Pétert), mint ahogy nem tartozik hozzá a magyar irodalomhoz a világhálóval való fontolva haladás sem (kivéve litera.hu). Máshol úgy gondolják, hogy a világhálón való megjelenés elengedhetetlen, és sokszor maga az író foglalatoskodik oldala gondozásával, lelki betegségei közkinccsé tételével.

Ez még csak az ötödik év, hogy a világzenének nevezett valami önálló emelvényt kap a Szigeten, de máris az az ember érzése, hogy ez mindig így volt és így is marad mindörökké.

Sziget és rockzene: ez immár évek óta nem kimondottan büszke történet, lassan már arra sem emlékszünk, hogy valaha is az lett volna. Ilyképpen hamis póz volna meglepõdöttséget színlelnünk az idei felhozatal láttán, jóllehet amikor tavaly kábé harmincezer látogató zsúfolódott össze Slayeren, remélni lehetett a villanygitáros kínálat megerõsödését. Kár volt ezt remélni, nem erõsödött meg.

Idén is lesz villany, diszkógömb, stroboszkóp, mélynyomó és rengeteg szubbasszus - s vélhetõen tánc, hajnalig.

Ha hihetünk a www.diaksziget.hu lakonikus összefoglalójának, az elsõ óbudai-szigeti fesztivál pontosan öt hónappal azután öltött testet, hogy maga az idea kipattant volna a szervezõk fejébõl. Azóta a Sziget hosszú fejlõdésen ment át, akár az átlagpolgár az érettségi óta: nem nõtt, csak hízott.

Míg a Sziget Fesztiválnak a "szakmával" és a közönséggel a legelején, 1993-ban sem adódott gondja, pontosabban szinte pillanatok alatt a legrangosabb európai fesztivállá vált, a két hónapja indult TV Sziget kisebb lépésekkel keresgélte a nézõit és önmagát.

Július 20-án volt a 60. évfordulója a Hitler elleni legkomolyabb merényletnek, amely - ha sikerül - lerövidíthette volna a II. világháborút, és emberek millióinak az életét menthette volna meg. A végrehajtó Klaus Schenk von Stauffenberg gróf - és társainak jelentõs része - a német arisztokráciához tartozott, amit sokan úgy értelmeznek, hogy a nemesség a nácizmus ádáz ellenfele volt. Ez távolról sincs így - mutat rá új könyvében egy német szakértõ.

Most azzal kellene kezdenem, hogy nem is tudtam, hogy Örkény István tán leggyakrabban játszott drámája, a Tóték a második világháború alatt játszódik. Ez persze nem lenne igaz; hisz mindenki tudja, hogy a távol lévõ fiú, szegény Gyula az orosz fronton harcol, és a nagy orosz tél meg az ellenség fenyegeti, valamint a partizánok, akiktõl az ideggyenge õrnagy a legjobban retteg.

A honi videokorszak hajnalán, a nyolcvanas években generációk vizuális ítélõerejét formálta néhány közkézen keringõ, kilencszer másolt, hangalámondásos videokazetta - a legnépszerûbb filmek között szerepeltek a késõ kádári filmforgalmazásból sajnálatosan (bár a kor cenzurális megfontolásait ismerve: érthetõen) kimaradt horrorfilmek. Közöttük is - a kannibálos, hüllõs/pókos/férges, láncfûrészes és erotovámpíros darabok mellett - az élõhalott-tematika aratott: például George A. Romero legendás 1978-as Dawn Of The Deadje, melynek - mindenki nagy örömére - elkészült az aktuális remake-je.