Az ambíciókkal persze most sincs baj, éppen ellenkezõleg: az elsõ adások azért (is) szerencsétlenkedtek annyit, mert túl sok markolásra vállalkoztak. Arról van szó ugyanis, hogy a TV Sziget eredendõ "víziója" nem egy szimpla mûsorra, hanem naponta hat-nyolc órát sugárzó ifjúsági csatornára épült, és azzal párosultak azok a szerkezeti elemek, amelyekre végül - így zanzásítva - hatvanöt perc jutott. Hogy ez mivel járt, láthattuk. Kapkodással, erõltetett menetekkel, vendégekbe fojtott szóval. A görcs, hogy teljesüljön a napi penzum, kizárta a lehetõségét, hogy egy-egy vonzó témában mélyebben is megmártózzunk, szóval a célkitûzések közül nem jött össze, hogy a TV Sziget kapásból "visszataláljon a szabadsághoz", hogy "a véleménycsere médiumává" váljon, illetve hogy "a Sziget-feeling az egész évre kiterjesztõdjön". Az, hogy mûsorvezetõként a Sziget Fesztiválhoz olyan könnyen köthetõ (zenész) arcok vonultak fel, mint Müller Péter Sziámi, Novák Péter, Czutor Zoltán, Varga Livius, Lovasi András, Bárdos Deák Ági és így tovább, önmagában nem segített ezen. Sõt. Amikor nem tudták eldönteni, hogy "mûvészként" vagy "újságíróként" kell-e megnyilvánulniuk, amikor elfeledték, hogy nem róluk szól a produkció, inkább csak kárt okoztak. Az Animal Cannibals duó például mintha lehengerlõen mókásnak tartotta volna, hogy semmit nem tud a vendégeirõl.
Ez a sarkított kép, mondom, a TV Sziget elsõ adásait idézve jelenik meg elõttem.
Július 19-én,
amikor utoljára láttam, mondhatni, alig ismertem rá: végre kimászott a gyermekbetegségeibõl. Ez nem azt jelenti, hogy hétfõn sikerült kivágnia a rezet, hanem azt, hogy a vezérkarban addig (folyamatosan) mûködött az önkontroll. Azt jelenti, hogy a mûsorok készítõi immár gazdaságosabban bánnak az idõvel és a térrel: egy-egy adásra kevesebb téma, de alaposabb körbejárás jut, kevesebb a helyszínváltás, így a kameráknak sem kell annyit kapkodniuk, rövidebbek a bejátszott kisfilmek, és hát ugrott egyik-másik szerkezeti egység is - mint például a kellemetlenül okoskodó-fontoskodó "beszóló fejeké".
Július 19-én Nyul Zsuzsa és Novák Péter volt a két riporter. Nyul Zsuzsa (korábban: VIVA TV, Radio Café) nem átütõ személyiség, de igen kedves, szemmel láthatóan igyekvõ, és Novák Péter is a rátermettek közül való, ha idõben szólnak neki, hogy nem a Reggeliben van. Most szólhattak, minden bizonnyal, meg amúgy is feküdtek neki a témák: csupa zöld dolog. Elõbb arról dúlt a vita, hogy veszélyesek-e a génmanipulált élelmiszerek, majd az Ökopannon Közhasznú Társaság és a HUMUSZ között a szelektív hulladékgyûjtés rejtelmeirõl, de számomra nem derült ki semmi, mert már az elején elkalandoztam. Hiába hajtott rá Fiedrich Róbert (Bite Back) és Nemes Noémi (Greenpeace), illetve aztán Ferjentsik Viola (Rügyecskék Alapítvány) és Szilágyi László (Hulladék Munkaszövetség), hogy leszámoljak a gaz génmanipulatív szeméthasznosítókkal, engem baromira fáraszt az a kényszeres harciasság - vagyis a humornak, a távolságtartásnak, a finomságnak a totál hiánya -, amit a legtöbb ilyen derék civil szervezet kommunikáció címén mûvel. Hanem bevágtak közben egy SMS-t:
"Hajrá, Vasas!"
- az igen! A többi meg majd kiderül. A viták elõtt-után-közben három kisfilmet láthattunk. A Doktor Barkáts címmel vissza-visszatérõ egység Putz Attila és a két kannibál mûsora. Az alapötlet nekem nagyon tetszik: olyan tárgyakat találni fel, amik nem használhatók semmire. (Tetszenek emlékezni Gion Nándor Kétéltûek a barlangban címû kisregényére? Abban is ez volt: csinálni valamit, aminek semmi értelme.) De amire jutottak vele, az elég soványka. Semmi költészet, semmi filozófia, csak a kifáradt erõlködés. Sajnos az "ellenállhatatlanul viccesnek" titulált Ricsipí és Qka MC másik dobása, az Erõs hazai, avagy másfél millió hosszúlépés Magyarországon sem az igazi. Ebbõl a "szubjektív vidékjáró magazin"-ból ugyancsak többet lehetne kihozni, ha a vidékhez bármiféle szubjektív viszonya lenne az alkotóinak, de nincsen: s így mindössze lapos poénokra futotta tyúkokról, kecskékrõl, vadkacsákról. A harmadik bejátszás, a - Hegyi György és Vörös András jegyezte - Jogi (m)esetek jóval kevesebbet vállal, viszont azt korrektül és közérdekûn hozza: dr. Bárándy Gergelytõl most történetesen azt tudhatta meg nyuszi és medve kománk, hogy az áruházakban a biztonsági õr nem jogkör nélkül "zaklatja" a vásárlót, ha alapos a gyanú, hogy véletlenül lenyúlt valamit.
És hát több számát is eljátszhatta a Karabély zenekar. A Karabély zenekar szimpatikus-szolid rockot játszik két gitárral és dobbal, és a tévében valószínûleg az életben nem mutathatta volna meg magát a Sziget nélkül. Tessenek csak belegondolni: hogy mindennap esélyt kap egy ilyen társaság, micsoda dolog! S hogy hozzájuk még filmesek, táncosok, kígyóbûvölõk! Hogy az ifjúsági kultúra és a tehetséggondozás a Magyar Televízióban végre lélegzethez jutott!
Ezért mondom: július 19-ére a TV Sziget maga mögött hagyta a rossz emlékeit. Még nem az igazi, de már nem kell rajta "dühöngeni". Még nem hibátlan, de már csak egyik-másik elemén kell farigcsálni. A beszélgetések-filmecskék-élõ produkciók arányai a helyükre kerültek, a belterjnek lõttek, s lényegében az interjúk hangvételével sincs baj. Kár, hogy annyi bosszúságot okozott az elsõ hetekben. De ki tudja, talán egyszer még Sziget lesz egész évben.
Marton László Távolodó
A TV Sziget a Sziget Fesztivál ideje alatt szombaton és varsárnap is, vagyis egész héten látható lesz (úgy) este tíztõl az M 2-n. Akkor persze majd nem a Millenárisról, hanem a hajógyári szigetrõl közvetít. Fõszerkesztõje: Vágvölgyi B. András; felelõs szerkesztõi: Doszpod Béla és Bányai Gábor; producerei: Müller Péter Sziámi, Mentes Endre és Gerendai Károly.
