A dühöngõn túl: TV Sziget

Zene

Míg a Sziget Fesztiválnak a "szakmával" és a közönséggel a legelején, 1993-ban sem adódott gondja, pontosabban szinte pillanatok alatt a legrangosabb európai fesztivállá vált, a két hónapja indult TV Sziget kisebb lépésekkel keresgélte a nézõit és önmagát.

Az ambíciókkal persze most sincs baj, éppen ellenkezõleg: az elsõ adások azért (is) szerencsétlenkedtek annyit, mert túl sok markolásra vállalkoztak. Arról van szó ugyanis, hogy a TV Sziget eredendõ "víziója" nem egy szimpla mûsorra, hanem naponta hat-nyolc órát sugárzó ifjúsági csatornára épült, és azzal párosultak azok a szerkezeti elemek, amelyekre végül - így zanzásítva - hatvanöt perc jutott. Hogy ez mivel járt, láthattuk. Kapkodással, erõltetett menetekkel, vendégekbe fojtott szóval. A görcs, hogy teljesüljön a napi penzum, kizárta a lehetõségét, hogy egy-egy vonzó témában mélyebben is megmártózzunk, szóval a célkitûzések közül nem jött össze, hogy a TV Sziget kapásból "visszataláljon a szabadsághoz", hogy "a véleménycsere médiumává" váljon, illetve hogy "a Sziget-feeling az egész évre kiterjesztõdjön". Az, hogy mûsorvezetõként a Sziget Fesztiválhoz olyan könnyen köthetõ (zenész) arcok vonultak fel, mint Müller Péter Sziámi, Novák Péter, Czutor Zoltán, Varga Livius, Lovasi András, Bárdos Deák Ági és így tovább, önmagában nem segített ezen. Sõt. Amikor nem tudták eldönteni, hogy "mûvészként" vagy "újságíróként" kell-e megnyilvánulniuk, amikor elfeledték, hogy nem róluk szól a produkció, inkább csak kárt okoztak. Az Animal Cannibals duó például mintha lehengerlõen mókásnak tartotta volna, hogy semmit nem tud a vendégeirõl.

Ez a sarkított kép, mondom, a TV Sziget elsõ adásait idézve jelenik meg elõttem.

Július 19-én,

amikor utoljára láttam, mondhatni, alig ismertem rá: végre kimászott a gyermekbetegségeibõl. Ez nem azt jelenti, hogy hétfõn sikerült kivágnia a rezet, hanem azt, hogy a vezérkarban addig (folyamatosan) mûködött az önkontroll. Azt jelenti, hogy a mûsorok készítõi immár gazdaságosabban bánnak az idõvel és a térrel: egy-egy adásra kevesebb téma, de alaposabb körbejárás jut, kevesebb a helyszínváltás, így a kameráknak sem kell annyit kapkodniuk, rövidebbek a bejátszott kisfilmek, és hát ugrott egyik-másik szerkezeti egység is - mint például a kellemetlenül okoskodó-fontoskodó "beszóló fejeké".

Július 19-én Nyul Zsuzsa és Novák Péter volt a két riporter. Nyul Zsuzsa (korábban: VIVA TV, Radio Café) nem átütõ személyiség, de igen kedves, szemmel láthatóan igyekvõ, és Novák Péter is a rátermettek közül való, ha idõben szólnak neki, hogy nem a Reggeliben van. Most szólhattak, minden bizonnyal, meg amúgy is feküdtek neki a témák: csupa zöld dolog. Elõbb arról dúlt a vita, hogy veszélyesek-e a génmanipulált élelmiszerek, majd az Ökopannon Közhasznú Társaság és a HUMUSZ között a szelektív hulladékgyûjtés rejtelmeirõl, de számomra nem derült ki semmi, mert már az elején elkalandoztam. Hiába hajtott rá Fiedrich Róbert (Bite Back) és Nemes Noémi (Greenpeace), illetve aztán Ferjentsik Viola (Rügyecskék Alapítvány) és Szilágyi László (Hulladék Munkaszövetség), hogy leszámoljak a gaz génmanipulatív szeméthasznosítókkal, engem baromira fáraszt az a kényszeres harciasság - vagyis a humornak, a távolságtartásnak, a finomságnak a totál hiánya -, amit a legtöbb ilyen derék civil szervezet kommunikáció címén mûvel. Hanem bevágtak közben egy SMS-t:

"Hajrá, Vasas!"

- az igen! A többi meg majd kiderül. A viták elõtt-után-közben három kisfilmet láthattunk. A Doktor Barkáts címmel vissza-visszatérõ egység Putz Attila és a két kannibál mûsora. Az alapötlet nekem nagyon tetszik: olyan tárgyakat találni fel, amik nem használhatók semmire. (Tetszenek emlékezni Gion Nándor Kétéltûek a barlangban címû kisregényére? Abban is ez volt: csinálni valamit, aminek semmi értelme.) De amire jutottak vele, az elég soványka. Semmi költészet, semmi filozófia, csak a kifáradt erõlködés. Sajnos az "ellenállhatatlanul viccesnek" titulált Ricsipí és Qka MC másik dobása, az Erõs hazai, avagy másfél millió hosszúlépés Magyarországon sem az igazi. Ebbõl a "szubjektív vidékjáró magazin"-ból ugyancsak többet lehetne kihozni, ha a vidékhez bármiféle szubjektív viszonya lenne az alkotóinak, de nincsen: s így mindössze lapos poénokra futotta tyúkokról, kecskékrõl, vadkacsákról. A harmadik bejátszás, a - Hegyi György és Vörös András jegyezte - Jogi (m)esetek jóval kevesebbet vállal, viszont azt korrektül és közérdekûn hozza: dr. Bárándy Gergelytõl most történetesen azt tudhatta meg nyuszi és medve kománk, hogy az áruházakban a biztonsági õr nem jogkör nélkül "zaklatja" a vásárlót, ha alapos a gyanú, hogy véletlenül lenyúlt valamit.

És hát több számát is eljátszhatta a Karabély zenekar. A Karabély zenekar szimpatikus-szolid rockot játszik két gitárral és dobbal, és a tévében valószínûleg az életben nem mutathatta volna meg magát a Sziget nélkül. Tessenek csak belegondolni: hogy mindennap esélyt kap egy ilyen társaság, micsoda dolog! S hogy hozzájuk még filmesek, táncosok, kígyóbûvölõk! Hogy az ifjúsági kultúra és a tehetséggondozás a Magyar Televízióban végre lélegzethez jutott!

Ezért mondom: július 19-ére a TV Sziget maga mögött hagyta a rossz emlékeit. Még nem az igazi, de már nem kell rajta "dühöngeni". Még nem hibátlan, de már csak egyik-másik elemén kell farigcsálni. A beszélgetések-filmecskék-élõ produkciók arányai a helyükre kerültek, a belterjnek lõttek, s lényegében az interjúk hangvételével sincs baj. Kár, hogy annyi bosszúságot okozott az elsõ hetekben. De ki tudja, talán egyszer még Sziget lesz egész évben.

Marton László Távolodó

A TV Sziget a Sziget Fesztivál ideje alatt szombaton és varsárnap is, vagyis egész héten látható lesz (úgy) este tíztõl az M 2-n. Akkor persze majd nem a Millenárisról, hanem a hajógyári szigetrõl közvetít. Fõszerkesztõje: Vágvölgyi B. András; felelõs szerkesztõi: Doszpod Béla és Bányai Gábor; producerei: Müller Péter Sziámi, Mentes Endre és Gerendai Károly.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.