Könyv: Tegnapi nõ (Victor R. Fuchs: A nemek közötti gazdasági egyenlõtlenségekrõl)

  • - kovácsy -
  • 2004. július 29.

Zene

Nem ritka, hogy kifejezetten izgalmas, mert alaposan, körültekintõ építkezéssel érvelõ, szokatlan szempontokat is beemelõ, az értékelõ és magyarázó mozzanatokat gondosan elválasztó társadalomtudományi szakmunkák elolvastán végül mégis marad valami hiányérzet az emberben. Úgy érzi, hiába volt az elemzés gazdag elegancája, nem jutott olyan ismeretekhez, amelyek gyökeresen felülírnák meglévõ tudását, megváltoztatnák gondolati viszonyát a taglalt problémához. Elsõ reakcióként ez az amerikai közgazdasági szakmunka is kelthet ilyen érzéseket az olvasóban, amennyiben azt reméli - és miért ne remélné? -, hogy most végre megtud valami felvillanyozóan újat a címben megfogalmazott probléma lényegi közgazdasági összefüggéseirõl. Ám a könyv központi pozitív állítása végsõ soron annyi, hogy a nõk nem enyhülõ gazdasági diszkriminációjának legfõbb forrása a férfiakénál erõsebb gyermek utáni vágyuk és a gyermekkel való erõteljesebb törõdésük. Aha.

Nem ritka, hogy kifejezetten izgalmas, mert alaposan, körültekintõ építkezéssel érvelõ, szokatlan szempontokat is beemelõ, az értékelõ és magyarázó mozzanatokat gondosan elválasztó társadalomtudományi szakmunkák elolvastán végül mégis marad valami hiányérzet az emberben. Úgy érzi, hiába volt az elemzés gazdag elegancája, nem jutott olyan ismeretekhez, amelyek gyökeresen felülírnák meglévõ tudását, megváltoztatnák gondolati viszonyát a taglalt problémához. Elsõ reakcióként ez az amerikai közgazdasági szakmunka is kelthet ilyen érzéseket az olvasóban, amennyiben azt reméli - és miért ne remélné? -, hogy most végre megtud valami felvillanyozóan újat a címben megfogalmazott probléma lényegi közgazdasági összefüggéseirõl. Ám a könyv központi pozitív állítása végsõ soron annyi, hogy a nõk nem enyhülõ gazdasági diszkriminációjának legfõbb forrása a férfiakénál erõsebb gyermek utáni vágyuk és a gyermekkel való erõteljesebb törõdésük. Aha.

Igen ám, csakhogy van a könyvnek egy ennél sokkal lényegesebb, színesen és példamutató módon elfogulatlan alapossággal kifejtett, negatív állítása is. Nevezetesen: a részletes statisztikai elemzés csak azt támasztja alá, hogy a nõk hátrányos helyzetét nõi mivoltuk okozza, azt azonban nem, hogy ennek oka a munkáltatói - vagy ennél is szélesebb értelemben vett - diszkrimináció volna. Nem tudom, de el tudom képzelni, hogy ez a megállapítás okozhatott-okozhat némi felzúdulást, hiszen meglehetõsen bevett, dogmamerev közvélekedéssel megy szembe.

Legrokonszenvesebb erénye a módszere: különválasztani, amit tudunk és amit csak feltételezünk, gyanakvóan ellenõrizve saját következtetéseinket is. A szerzõ meggyõzõen fejtegeti, hogy a munkáltató nem járna el racionálisan, így a piaci versenyben sem lehetne sikeres, ha szándékosan diszkriminálná a nõket. Az érvelés fõ vonala azonban nem ez, hanem az 1960-80-as évekbõl vett amerikai foglalkoztatási és jövedelmi adatok közelebbi vizsgálata, ami aztán átvezet a gyerekszüléssel, -neveléssel kapcsolatos állításokhoz. Innen a nõi munkavállalás közvetett társadalmi hatásainak elemzése felé halad tovább a gondolatmenet. Bemutat néhány, a termékenység terén és a gyermekek helyzetében mutatkozó aggasztó (= társadalmi beavatkozásra érett) tendenciát, de hangsúlyozza a levonható következtetések korlátait, azt, hogy ezek csak erõs megszorításokkal hozhatók összefüggésbe a nõk kitörési erõfeszítéseivel másodrendû helyzetükbõl. Kár, hogy ez a rész az amerikai társadalom húsz évvel ezelõtti állapotáról tár fel érdekes tényeket, amely állapot nyilván módosult azóta.

Újra és újra hangsúlyozásra érdemes módszertani példaértéke mellett még egy erénye van az érezhetõen fogyasztóbarát stílusra hangolt (és közérthetõ, könnyed nyelvezetre fordított) könyvnek. Kilépve a tényszerû elemzés keretei közül, egyrészt több - hovatovább a helyzet tényleges alakulásával is szembesíthetõ - forgatókönyvet is felvázol a jövõre nézve, másrészt megvizsgálja néhány lehetséges társadalompolitikai intézkedés elgondolható hatását, követekezményeit.

- kovácsy -

Fordító: Varga Júlia. Közgazdasági Kiskönyvtár, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003, 236 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.