Technosziget 2004: Jönnek, csak jönnek...

  • - minek -
  • 2004. július 29.

Zene

Idén is lesz villany, diszkógömb, stroboszkóp, mélynyomó és rengeteg szubbasszus - s vélhetõen tánc, hajnalig.

Techno (elektro, breakbeat, house, jungle, triphop stb.) van, volt, sõt lesz is: míg a rockzene (jelentõs, sõt növekvõ közönség elõtt) az utolsókat rúgja (mondjuk már évtizedek óta), addig a kortárs szórakoztató szintetikus tánczene némi túlzással élve nagyjából él és virul - efelõl mindenki meggyõzõdhet, ha kilátogat a Sziget technoid jellegû rendezvényeire. Azt hiszem, nem árulunk el nagy titkot azzal, ha kijelentjük: az elektronikus tánczenei szcénából ezúttal a nagy öregeket, az élõ klasszikusokat sikerült összetoborozni, a felhozatal - az ún. nagy nevek szempontjából - ennek megfelelõen, hogy úgy mondjuk, konzervatív.

A mûfaj klasszicizálódásának örvendetes jele, hogy például a hétfõi fesztiválnapon (aug. 9.) a Nagyszínpadon fõ produkció lehet a Basement Jaxx - s nem alaptalanul: Simon Ratcliff és Felix Buxton lassan már tíz éve, egészen pontosan a zseniális Samba Magic megalkotása óta gyártja a megbízhatóan magas színvonalú, kedvesen eklektikus partislágereket: az olyan darabok, mint a Jump 'n' Shout, a Romeo, a Bingo Bango vagy a Where's Your Head At pontosan mutatják a receptet: a zenei források sokfélesége (afro, latin, brazil, pop, rock), amint szerencsésen feloldódik az amúgy is elágazó house-hagyományban. Tavalyi Kish Kash címû lemezük egészen szórakoztató, bár a közremûködõ vokalisták (pl. Siouxie Sioux, a Fekete Lyuk egykori egyetemleges kedvence) aligha teszik majd tiszteletüket a lemez- és életmû-bemutató live acten. Másnap, azaz hétfõn meg a Faithless fog játszani nekünk néhány örvendetesen friss darabot - és néhány élõ klasszikust: a kütyükön matató/dalszerzõ/producer Rollo, a szõke sztárdídzsé Sister Bliss és a karakteres hangú és elképesztõ fejû Maxi Jazz triója eddigi lemezein szerencsésen, de legalábbis optimálisan elegyítette az elegáns punnyadtságot és a lakossági trance-betétekkel behabart, élõben euforikus hatású partislágereket (Insomnia, God Is a DJ) - a Szigeten sem elõször lépnek fel, úgyhogy mirõl is beszélünk, láthatta õket mindenki. A Faithless alig néhány hónapja jelentette meg új lemezét (No Roots), úgyhogy bõven hallhat tõlük új zenéket az is, aki már egy kicsit unja a régi lemezeket.

Nem kevésbé érdekes figurákkal találkozhatunk a Wan2 színpadon sem: csütörtökön (aug. 5.) például a Freestylers lép fel, akik sikeres példáját nyújtják annak, hogyan lehet az undergroundból kellõ mértékû poposodás árán feltörni és relatíve ismertté válni, majd a népszerûséget kihasználva stikában visszatérni a gyökerekhez, sõt még tovább. Matt Cantor és Aston Harvey duója (jelentõs közös elõzmények után) úgy 1997-tõl bolondítja a vicces & szórakoztató breakbeatslágerek elkötelezett rajongóit: a debütáló Up Rock Ep meg a számos egyéb álnéven (Bowser, The Freska Allstars stb. - általában a késõbbi Plump DJ's-tag Andy Gardner segedelmével) elkészített Freskanova- (saját kiadó!) maxi után jöhetett a javarészt saját termésû remixekbõl, számokból és hasonszõrû kollégák munkáiból összerakott FSUK 2. mixlemez, majd az elsõ nagylemez, a We Rock Hard, mely kellõen népszerû lett ahhoz, hogy minden partin szóljanak a slágerei. Az oldskool hiphop slágerekbõl összemintázott hangkulisszához és a dinamikus raggás/breakes alapokhoz dinamikus vokalisták (Tenor Fly, MC Navigator) toastoltak, s aki meghallotta a Ruffneck, a Here We Go vagy a B-Boy Stance alapjait, rögvest tácra perdült (legalábbis az elsõ húsz alkalommal biztosan). Azóta a fiúk átlagosan és nagyjából háromévente adnak ki új nagylemezt. A következõ, Pressure Point címû anyagot például 2001-ben - rajta ismét megfelelõ számú sláger, a könnyed ugrálós tánczenei hagyományok és a korszak nu skool breakz-terrordiszkója (utóbbi csupán leheletnyi mértékben) elõnyösen ötvözõdött a legjobb számokban - mondjuk ennek ellenére ez a lemez már nem tarolt akkorát, mint az elõzõ. Az egyre súlyosabb szoftverek és a belõlük fakadó mind durvább basszusok azóta messzire ragadták a két alkotót: Raw As F**k néven készített maxijaik a durvák közül is kilógnak

pokrócfinomságukkal,

az azonos címû lemez anyaga nyilvánvalóan megdöbbenti majd azokat, akik némileg felhasználóbarátabb zenei koszthoz szoktak.

Ahogy a Freestylers, úgy másnap Roni Size is fõprodukcióként lép fel, ugyancsak a Wan2 színpadon: ahogy számos társa, úgy Roni is idõtlen idõk óta van jelen a jungle/d'n'b szcénában: maxislágerei és remixei száma végtelen - akárcsak azon formációké, melyek vezéreként eleddig lemezt készített. Az It's Jazzy címû korai mûdarabtól nem is oly hosszú az út például az 1997-es Reprazent formációig, amelyben a bristoli dj-kollégák (Suv, Die vagy Krust társaságában) mutatták meg, hogy a d'n'b igenis intelligens zene - New Forms címû lemezük számos zenei díjat nyert, ráadásul népszerûvé tette Ronit, aki mondjuk eztán egy pöttyet kevésbé szórakoztató, viszont kutya kemény lemezeket csinált, nem is szólva a temérdek remixrõl. Bár mondjuk a Breakbeat Era formáció azok szívét is megdobogtatta, akik szeretik a szép nõi vokálokat. A Szigetre (újabb fordulat gyanánt) egy komplett zenekarral érkezik - továbbá a módfelett csinos MC Talival, ennek megfelelõen a hangzás mellett a látvány is biztosan rendben lesz. A Wan2 színpad fellépõi közül feltétlenül meg kell még említeni (szombat, aug. 7.) a saját zenekarával (Sangat) érkezõ Talvin Singhet, e tablás/producer gurut: a hagyományos indiai zene és a modern elektronika régóta bontakozó micsurini lendületû házasításának leszünk újból hiteles tanúi - reméljük, minél nagyobb sikerrel. Kedden ugyanitt a holland illetõségû, hagyományosan a festõi nevû Ziriguiboom kiadónál publikáló Zuco 103 formáció lép színpadra, jórészt brazilektro programmal: az afrobrazil zenékkel házasított absztrakt elektronika mindig nyerõ, s hogy a b. táncolni fog, az tuti biztos.

A legtöbb híres fellépõt idén is a Globe Party Aréna kínálja a látogatóknak - mindennap világsztárok, s nem csupán (bár jórészt) a négynegyedes taposós zenék rajongóinak. A nyitónapon mondjuk éppen az utóbbi zenék veteránja, Paul Oakenfold pakol majd, aki már majdnem olyan régen van a pályán, mint mondjuk Ákos vagy Pierrot, bár azért náluk speciel sokkal jobb. Legutóbb már saját lemezt is készített, rajta kifejezetten érdekes és szórakoztató zenékkel - de õ volt az is, aki már 1990-ben remixeket készített a Cure-nak, késõbb ugyanõ a Massive Attackkel, a Sneaker Pimpsszel, New Orderrel s persze a U2-val is dolgozott együtt - õket remixelte, és turnén is elkísérte, ami alighanem fárasztó lehetett.

A nyilván forró hangulatú nyitónap után jön, már sokadszor Josh Wink, a loncsos hajú technosámán, akinek népszerû röhögõs száma (Don't Laugh) valósággal mûfajt teremtett, melynek nyilvánvaló emblémája a habpatron és a kéjgázos lufi. Josh mindazonáltal ellensége a drogoknak, viszont jelentõs és befolyásos barátja a jó tánczenéknek - igaz, szigorú vegán, úgyhogy kérjük, fellépés közben ne dobálják töpörtyûvel.

Pénteken azután

jönnek a drum & bass istenek,

mindenekelõtt Grooverider, akinek karrierje mintaszerû az egész mûfaj szempontjából: nyugat-indiai családból származik, fekete zenéken (reggae, hiphop, r&b, funk, miegyéb) nõtt fel, azután jött a house, és Grooverider hamarost ismert lemezlovas lesz. Résztvevõként éli át a mûfaj evolúcióját, míg az el nem jut a drum & bass-ig, melynek kedvelt kollégája, Fabio oldalán õ lesz tán a legismertebb dj-je. Számtalan saját maxi és remix, nagylemez, saját kiadó (Prototype Rec.), rezidencia a Fabric klubban, saját mûsor a Radio 1-on, végtelen számú meghívás a világ minden tájára - nagyjából ennyi az életpálya mérlege, melyet a mûvész maga módfelett szerényen bír szemlélni. Ezúttal vele tart osztályos társa, Adam F is, aki pályafutását a Moody Blues turnézenészeként kezdte - persze szintetizátorosként. A korábban kifejezetten funkorientált Adam gyerek LTJ Bukem hatására kezdett drum & bass számokat írni - a Circlest nem felejti el senki, aki egyszer is hallotta. Adam F hamarosan dj-ként és producerként is ismertté vált, olyan tört klasszikusokat alkotva, mint a Brand Nu Funk vagy a Dirty Harry, legutóbb pedig éppenséggel a hiphop sztárjaival készített nagy sikerû lemezt Kaos címmel, melynek nyomán LL Cool J azt bírta nyilatkozni, hogy Adam F volna az új Dr. Dre, ami persze marhaság, hiszen az Pierrot. A két darenbéz legenda megfelelõ mc-k társaságában érkezik, és e körben mindenképpen a közönség figyelmébe ajánlhatók (némileg feleslegesen bár) a magyar szaktársak is, mint Palotai, Bal vagy a Stealth társaságában pakoló Sizenine. Ezek után persze jön a szög, illetve a logikusan vele együtt járó pumpa, minden mennyiségben - szombat este (aug 7.) például két gonosz detroiti, DJ Rolando és Stacey Pullen érkezik, akiknek a munkásságában (nyilván alaposan szublimálva) ott a techno elõtti zenei örökség is - aki megtalálja, jutalmat kap.

A vasárnap fellépõ Junkie XL jellemzõ módon elõbb new wave, majd kifejezetten ipari jellegû (vasverés + dobgép + torzított ének) bandában zenélt, ezt követõen olyan zenekarok mellett dolgozott producerként, mint a Fear Factory, a Sepultura vagy a Dog Eat Dog. Ilyen indíttatás után nem is csodálható, hogy elsõ lemezének megjelenése után a Prodigyvel turnézott együtt az erdetileg Tom Holkenborgként született holland elõadó, s késõbb sem átallott zenéket szerezni olyan filmekhez, mint a Penge vagy a Resident Evil. Miután Future In Computer Hell címû száma népszerûvé tette Angliában is, sokat dolgozik együtt barátjával, Sashával, de például õ követte el az utóbbi idõk legsikeresebb Elvis-feldolgozását is (A Little Less Conversation). Harmadik lemezén már Dave Gahan, a cure-os Robert Smith és Gary Numan is közremûködött - el nem tudjuk képzelni, hogy ezek után mit fog játszani vasárnap este. Másnap

jön Felix

Da Housecat, ahogy nevébõl is sejthetõ, a house koronázatlan királya, ezúttal valóban, s a végén, kedden lép színpadra Jeff Mills, akit az elszánt technorajongóknak egyáltalán nem kell bemutatni, a többiek meg alighanem csak véletlenül tévedtek ide, és már mennek is tovább a karaoke-sátor felé.

Végül ne feledkezzünk meg a módfelett tehetséges magyar elektronikus undergroundról sem: a lassúbb zenék rajongóinak inkább a Coxpön Ambient Sátorkertet, a gyorsulásra vágyó tömegeknek pedig az Elektron sátort ajánlanánk (utóbbi kifejezetten tematikus napokat kínál). S végül, de nem utolsósorban vár mindenkit a Cinetrip Space Lab, tán a legígéretesebbnek tûnõ programmal, a legjobb hazai dj-k, mc-k, vokalisták, zenészek és vj-k közül kiválogatott fellépõkkel, enyhe istállószaggal - ne felejtsék: erõs gyomor, erõs idegzet, fürge láb a túlélés biztos titka.

- minek -

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.