Technosziget 2004: Jönnek, csak jönnek...

  • - minek -
  • 2004. július 29.

Zene

Idén is lesz villany, diszkógömb, stroboszkóp, mélynyomó és rengeteg szubbasszus - s vélhetõen tánc, hajnalig.

Techno (elektro, breakbeat, house, jungle, triphop stb.) van, volt, sõt lesz is: míg a rockzene (jelentõs, sõt növekvõ közönség elõtt) az utolsókat rúgja (mondjuk már évtizedek óta), addig a kortárs szórakoztató szintetikus tánczene némi túlzással élve nagyjából él és virul - efelõl mindenki meggyõzõdhet, ha kilátogat a Sziget technoid jellegû rendezvényeire. Azt hiszem, nem árulunk el nagy titkot azzal, ha kijelentjük: az elektronikus tánczenei szcénából ezúttal a nagy öregeket, az élõ klasszikusokat sikerült összetoborozni, a felhozatal - az ún. nagy nevek szempontjából - ennek megfelelõen, hogy úgy mondjuk, konzervatív.

A mûfaj klasszicizálódásának örvendetes jele, hogy például a hétfõi fesztiválnapon (aug. 9.) a Nagyszínpadon fõ produkció lehet a Basement Jaxx - s nem alaptalanul: Simon Ratcliff és Felix Buxton lassan már tíz éve, egészen pontosan a zseniális Samba Magic megalkotása óta gyártja a megbízhatóan magas színvonalú, kedvesen eklektikus partislágereket: az olyan darabok, mint a Jump 'n' Shout, a Romeo, a Bingo Bango vagy a Where's Your Head At pontosan mutatják a receptet: a zenei források sokfélesége (afro, latin, brazil, pop, rock), amint szerencsésen feloldódik az amúgy is elágazó house-hagyományban. Tavalyi Kish Kash címû lemezük egészen szórakoztató, bár a közremûködõ vokalisták (pl. Siouxie Sioux, a Fekete Lyuk egykori egyetemleges kedvence) aligha teszik majd tiszteletüket a lemez- és életmû-bemutató live acten. Másnap, azaz hétfõn meg a Faithless fog játszani nekünk néhány örvendetesen friss darabot - és néhány élõ klasszikust: a kütyükön matató/dalszerzõ/producer Rollo, a szõke sztárdídzsé Sister Bliss és a karakteres hangú és elképesztõ fejû Maxi Jazz triója eddigi lemezein szerencsésen, de legalábbis optimálisan elegyítette az elegáns punnyadtságot és a lakossági trance-betétekkel behabart, élõben euforikus hatású partislágereket (Insomnia, God Is a DJ) - a Szigeten sem elõször lépnek fel, úgyhogy mirõl is beszélünk, láthatta õket mindenki. A Faithless alig néhány hónapja jelentette meg új lemezét (No Roots), úgyhogy bõven hallhat tõlük új zenéket az is, aki már egy kicsit unja a régi lemezeket.

Nem kevésbé érdekes figurákkal találkozhatunk a Wan2 színpadon sem: csütörtökön (aug. 5.) például a Freestylers lép fel, akik sikeres példáját nyújtják annak, hogyan lehet az undergroundból kellõ mértékû poposodás árán feltörni és relatíve ismertté válni, majd a népszerûséget kihasználva stikában visszatérni a gyökerekhez, sõt még tovább. Matt Cantor és Aston Harvey duója (jelentõs közös elõzmények után) úgy 1997-tõl bolondítja a vicces & szórakoztató breakbeatslágerek elkötelezett rajongóit: a debütáló Up Rock Ep meg a számos egyéb álnéven (Bowser, The Freska Allstars stb. - általában a késõbbi Plump DJ's-tag Andy Gardner segedelmével) elkészített Freskanova- (saját kiadó!) maxi után jöhetett a javarészt saját termésû remixekbõl, számokból és hasonszõrû kollégák munkáiból összerakott FSUK 2. mixlemez, majd az elsõ nagylemez, a We Rock Hard, mely kellõen népszerû lett ahhoz, hogy minden partin szóljanak a slágerei. Az oldskool hiphop slágerekbõl összemintázott hangkulisszához és a dinamikus raggás/breakes alapokhoz dinamikus vokalisták (Tenor Fly, MC Navigator) toastoltak, s aki meghallotta a Ruffneck, a Here We Go vagy a B-Boy Stance alapjait, rögvest tácra perdült (legalábbis az elsõ húsz alkalommal biztosan). Azóta a fiúk átlagosan és nagyjából háromévente adnak ki új nagylemezt. A következõ, Pressure Point címû anyagot például 2001-ben - rajta ismét megfelelõ számú sláger, a könnyed ugrálós tánczenei hagyományok és a korszak nu skool breakz-terrordiszkója (utóbbi csupán leheletnyi mértékben) elõnyösen ötvözõdött a legjobb számokban - mondjuk ennek ellenére ez a lemez már nem tarolt akkorát, mint az elõzõ. Az egyre súlyosabb szoftverek és a belõlük fakadó mind durvább basszusok azóta messzire ragadták a két alkotót: Raw As F**k néven készített maxijaik a durvák közül is kilógnak

pokrócfinomságukkal,

az azonos címû lemez anyaga nyilvánvalóan megdöbbenti majd azokat, akik némileg felhasználóbarátabb zenei koszthoz szoktak.

Ahogy a Freestylers, úgy másnap Roni Size is fõprodukcióként lép fel, ugyancsak a Wan2 színpadon: ahogy számos társa, úgy Roni is idõtlen idõk óta van jelen a jungle/d'n'b szcénában: maxislágerei és remixei száma végtelen - akárcsak azon formációké, melyek vezéreként eleddig lemezt készített. Az It's Jazzy címû korai mûdarabtól nem is oly hosszú az út például az 1997-es Reprazent formációig, amelyben a bristoli dj-kollégák (Suv, Die vagy Krust társaságában) mutatták meg, hogy a d'n'b igenis intelligens zene - New Forms címû lemezük számos zenei díjat nyert, ráadásul népszerûvé tette Ronit, aki mondjuk eztán egy pöttyet kevésbé szórakoztató, viszont kutya kemény lemezeket csinált, nem is szólva a temérdek remixrõl. Bár mondjuk a Breakbeat Era formáció azok szívét is megdobogtatta, akik szeretik a szép nõi vokálokat. A Szigetre (újabb fordulat gyanánt) egy komplett zenekarral érkezik - továbbá a módfelett csinos MC Talival, ennek megfelelõen a hangzás mellett a látvány is biztosan rendben lesz. A Wan2 színpad fellépõi közül feltétlenül meg kell még említeni (szombat, aug. 7.) a saját zenekarával (Sangat) érkezõ Talvin Singhet, e tablás/producer gurut: a hagyományos indiai zene és a modern elektronika régóta bontakozó micsurini lendületû házasításának leszünk újból hiteles tanúi - reméljük, minél nagyobb sikerrel. Kedden ugyanitt a holland illetõségû, hagyományosan a festõi nevû Ziriguiboom kiadónál publikáló Zuco 103 formáció lép színpadra, jórészt brazilektro programmal: az afrobrazil zenékkel házasított absztrakt elektronika mindig nyerõ, s hogy a b. táncolni fog, az tuti biztos.

A legtöbb híres fellépõt idén is a Globe Party Aréna kínálja a látogatóknak - mindennap világsztárok, s nem csupán (bár jórészt) a négynegyedes taposós zenék rajongóinak. A nyitónapon mondjuk éppen az utóbbi zenék veteránja, Paul Oakenfold pakol majd, aki már majdnem olyan régen van a pályán, mint mondjuk Ákos vagy Pierrot, bár azért náluk speciel sokkal jobb. Legutóbb már saját lemezt is készített, rajta kifejezetten érdekes és szórakoztató zenékkel - de õ volt az is, aki már 1990-ben remixeket készített a Cure-nak, késõbb ugyanõ a Massive Attackkel, a Sneaker Pimpsszel, New Orderrel s persze a U2-val is dolgozott együtt - õket remixelte, és turnén is elkísérte, ami alighanem fárasztó lehetett.

A nyilván forró hangulatú nyitónap után jön, már sokadszor Josh Wink, a loncsos hajú technosámán, akinek népszerû röhögõs száma (Don't Laugh) valósággal mûfajt teremtett, melynek nyilvánvaló emblémája a habpatron és a kéjgázos lufi. Josh mindazonáltal ellensége a drogoknak, viszont jelentõs és befolyásos barátja a jó tánczenéknek - igaz, szigorú vegán, úgyhogy kérjük, fellépés közben ne dobálják töpörtyûvel.

Pénteken azután

jönnek a drum & bass istenek,

mindenekelõtt Grooverider, akinek karrierje mintaszerû az egész mûfaj szempontjából: nyugat-indiai családból származik, fekete zenéken (reggae, hiphop, r&b, funk, miegyéb) nõtt fel, azután jött a house, és Grooverider hamarost ismert lemezlovas lesz. Résztvevõként éli át a mûfaj evolúcióját, míg az el nem jut a drum & bass-ig, melynek kedvelt kollégája, Fabio oldalán õ lesz tán a legismertebb dj-je. Számtalan saját maxi és remix, nagylemez, saját kiadó (Prototype Rec.), rezidencia a Fabric klubban, saját mûsor a Radio 1-on, végtelen számú meghívás a világ minden tájára - nagyjából ennyi az életpálya mérlege, melyet a mûvész maga módfelett szerényen bír szemlélni. Ezúttal vele tart osztályos társa, Adam F is, aki pályafutását a Moody Blues turnézenészeként kezdte - persze szintetizátorosként. A korábban kifejezetten funkorientált Adam gyerek LTJ Bukem hatására kezdett drum & bass számokat írni - a Circlest nem felejti el senki, aki egyszer is hallotta. Adam F hamarosan dj-ként és producerként is ismertté vált, olyan tört klasszikusokat alkotva, mint a Brand Nu Funk vagy a Dirty Harry, legutóbb pedig éppenséggel a hiphop sztárjaival készített nagy sikerû lemezt Kaos címmel, melynek nyomán LL Cool J azt bírta nyilatkozni, hogy Adam F volna az új Dr. Dre, ami persze marhaság, hiszen az Pierrot. A két darenbéz legenda megfelelõ mc-k társaságában érkezik, és e körben mindenképpen a közönség figyelmébe ajánlhatók (némileg feleslegesen bár) a magyar szaktársak is, mint Palotai, Bal vagy a Stealth társaságában pakoló Sizenine. Ezek után persze jön a szög, illetve a logikusan vele együtt járó pumpa, minden mennyiségben - szombat este (aug 7.) például két gonosz detroiti, DJ Rolando és Stacey Pullen érkezik, akiknek a munkásságában (nyilván alaposan szublimálva) ott a techno elõtti zenei örökség is - aki megtalálja, jutalmat kap.

A vasárnap fellépõ Junkie XL jellemzõ módon elõbb new wave, majd kifejezetten ipari jellegû (vasverés + dobgép + torzított ének) bandában zenélt, ezt követõen olyan zenekarok mellett dolgozott producerként, mint a Fear Factory, a Sepultura vagy a Dog Eat Dog. Ilyen indíttatás után nem is csodálható, hogy elsõ lemezének megjelenése után a Prodigyvel turnézott együtt az erdetileg Tom Holkenborgként született holland elõadó, s késõbb sem átallott zenéket szerezni olyan filmekhez, mint a Penge vagy a Resident Evil. Miután Future In Computer Hell címû száma népszerûvé tette Angliában is, sokat dolgozik együtt barátjával, Sashával, de például õ követte el az utóbbi idõk legsikeresebb Elvis-feldolgozását is (A Little Less Conversation). Harmadik lemezén már Dave Gahan, a cure-os Robert Smith és Gary Numan is közremûködött - el nem tudjuk képzelni, hogy ezek után mit fog játszani vasárnap este. Másnap

jön Felix

Da Housecat, ahogy nevébõl is sejthetõ, a house koronázatlan királya, ezúttal valóban, s a végén, kedden lép színpadra Jeff Mills, akit az elszánt technorajongóknak egyáltalán nem kell bemutatni, a többiek meg alighanem csak véletlenül tévedtek ide, és már mennek is tovább a karaoke-sátor felé.

Végül ne feledkezzünk meg a módfelett tehetséges magyar elektronikus undergroundról sem: a lassúbb zenék rajongóinak inkább a Coxpön Ambient Sátorkertet, a gyorsulásra vágyó tömegeknek pedig az Elektron sátort ajánlanánk (utóbbi kifejezetten tematikus napokat kínál). S végül, de nem utolsósorban vár mindenkit a Cinetrip Space Lab, tán a legígéretesebbnek tûnõ programmal, a legjobb hazai dj-k, mc-k, vokalisták, zenészek és vj-k közül kiválogatott fellépõkkel, enyhe istállószaggal - ne felejtsék: erõs gyomor, erõs idegzet, fürge láb a túlélés biztos titka.

- minek -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.