Technosziget 2004: Jönnek, csak jönnek...

  • - minek -
  • 2004. július 29.

Zene

Idén is lesz villany, diszkógömb, stroboszkóp, mélynyomó és rengeteg szubbasszus - s vélhetõen tánc, hajnalig.

Techno (elektro, breakbeat, house, jungle, triphop stb.) van, volt, sõt lesz is: míg a rockzene (jelentõs, sõt növekvõ közönség elõtt) az utolsókat rúgja (mondjuk már évtizedek óta), addig a kortárs szórakoztató szintetikus tánczene némi túlzással élve nagyjából él és virul - efelõl mindenki meggyõzõdhet, ha kilátogat a Sziget technoid jellegû rendezvényeire. Azt hiszem, nem árulunk el nagy titkot azzal, ha kijelentjük: az elektronikus tánczenei szcénából ezúttal a nagy öregeket, az élõ klasszikusokat sikerült összetoborozni, a felhozatal - az ún. nagy nevek szempontjából - ennek megfelelõen, hogy úgy mondjuk, konzervatív.

A mûfaj klasszicizálódásának örvendetes jele, hogy például a hétfõi fesztiválnapon (aug. 9.) a Nagyszínpadon fõ produkció lehet a Basement Jaxx - s nem alaptalanul: Simon Ratcliff és Felix Buxton lassan már tíz éve, egészen pontosan a zseniális Samba Magic megalkotása óta gyártja a megbízhatóan magas színvonalú, kedvesen eklektikus partislágereket: az olyan darabok, mint a Jump 'n' Shout, a Romeo, a Bingo Bango vagy a Where's Your Head At pontosan mutatják a receptet: a zenei források sokfélesége (afro, latin, brazil, pop, rock), amint szerencsésen feloldódik az amúgy is elágazó house-hagyományban. Tavalyi Kish Kash címû lemezük egészen szórakoztató, bár a közremûködõ vokalisták (pl. Siouxie Sioux, a Fekete Lyuk egykori egyetemleges kedvence) aligha teszik majd tiszteletüket a lemez- és életmû-bemutató live acten. Másnap, azaz hétfõn meg a Faithless fog játszani nekünk néhány örvendetesen friss darabot - és néhány élõ klasszikust: a kütyükön matató/dalszerzõ/producer Rollo, a szõke sztárdídzsé Sister Bliss és a karakteres hangú és elképesztõ fejû Maxi Jazz triója eddigi lemezein szerencsésen, de legalábbis optimálisan elegyítette az elegáns punnyadtságot és a lakossági trance-betétekkel behabart, élõben euforikus hatású partislágereket (Insomnia, God Is a DJ) - a Szigeten sem elõször lépnek fel, úgyhogy mirõl is beszélünk, láthatta õket mindenki. A Faithless alig néhány hónapja jelentette meg új lemezét (No Roots), úgyhogy bõven hallhat tõlük új zenéket az is, aki már egy kicsit unja a régi lemezeket.

Nem kevésbé érdekes figurákkal találkozhatunk a Wan2 színpadon sem: csütörtökön (aug. 5.) például a Freestylers lép fel, akik sikeres példáját nyújtják annak, hogyan lehet az undergroundból kellõ mértékû poposodás árán feltörni és relatíve ismertté válni, majd a népszerûséget kihasználva stikában visszatérni a gyökerekhez, sõt még tovább. Matt Cantor és Aston Harvey duója (jelentõs közös elõzmények után) úgy 1997-tõl bolondítja a vicces & szórakoztató breakbeatslágerek elkötelezett rajongóit: a debütáló Up Rock Ep meg a számos egyéb álnéven (Bowser, The Freska Allstars stb. - általában a késõbbi Plump DJ's-tag Andy Gardner segedelmével) elkészített Freskanova- (saját kiadó!) maxi után jöhetett a javarészt saját termésû remixekbõl, számokból és hasonszõrû kollégák munkáiból összerakott FSUK 2. mixlemez, majd az elsõ nagylemez, a We Rock Hard, mely kellõen népszerû lett ahhoz, hogy minden partin szóljanak a slágerei. Az oldskool hiphop slágerekbõl összemintázott hangkulisszához és a dinamikus raggás/breakes alapokhoz dinamikus vokalisták (Tenor Fly, MC Navigator) toastoltak, s aki meghallotta a Ruffneck, a Here We Go vagy a B-Boy Stance alapjait, rögvest tácra perdült (legalábbis az elsõ húsz alkalommal biztosan). Azóta a fiúk átlagosan és nagyjából háromévente adnak ki új nagylemezt. A következõ, Pressure Point címû anyagot például 2001-ben - rajta ismét megfelelõ számú sláger, a könnyed ugrálós tánczenei hagyományok és a korszak nu skool breakz-terrordiszkója (utóbbi csupán leheletnyi mértékben) elõnyösen ötvözõdött a legjobb számokban - mondjuk ennek ellenére ez a lemez már nem tarolt akkorát, mint az elõzõ. Az egyre súlyosabb szoftverek és a belõlük fakadó mind durvább basszusok azóta messzire ragadták a két alkotót: Raw As F**k néven készített maxijaik a durvák közül is kilógnak

pokrócfinomságukkal,

az azonos címû lemez anyaga nyilvánvalóan megdöbbenti majd azokat, akik némileg felhasználóbarátabb zenei koszthoz szoktak.

Ahogy a Freestylers, úgy másnap Roni Size is fõprodukcióként lép fel, ugyancsak a Wan2 színpadon: ahogy számos társa, úgy Roni is idõtlen idõk óta van jelen a jungle/d'n'b szcénában: maxislágerei és remixei száma végtelen - akárcsak azon formációké, melyek vezéreként eleddig lemezt készített. Az It's Jazzy címû korai mûdarabtól nem is oly hosszú az út például az 1997-es Reprazent formációig, amelyben a bristoli dj-kollégák (Suv, Die vagy Krust társaságában) mutatták meg, hogy a d'n'b igenis intelligens zene - New Forms címû lemezük számos zenei díjat nyert, ráadásul népszerûvé tette Ronit, aki mondjuk eztán egy pöttyet kevésbé szórakoztató, viszont kutya kemény lemezeket csinált, nem is szólva a temérdek remixrõl. Bár mondjuk a Breakbeat Era formáció azok szívét is megdobogtatta, akik szeretik a szép nõi vokálokat. A Szigetre (újabb fordulat gyanánt) egy komplett zenekarral érkezik - továbbá a módfelett csinos MC Talival, ennek megfelelõen a hangzás mellett a látvány is biztosan rendben lesz. A Wan2 színpad fellépõi közül feltétlenül meg kell még említeni (szombat, aug. 7.) a saját zenekarával (Sangat) érkezõ Talvin Singhet, e tablás/producer gurut: a hagyományos indiai zene és a modern elektronika régóta bontakozó micsurini lendületû házasításának leszünk újból hiteles tanúi - reméljük, minél nagyobb sikerrel. Kedden ugyanitt a holland illetõségû, hagyományosan a festõi nevû Ziriguiboom kiadónál publikáló Zuco 103 formáció lép színpadra, jórészt brazilektro programmal: az afrobrazil zenékkel házasított absztrakt elektronika mindig nyerõ, s hogy a b. táncolni fog, az tuti biztos.

A legtöbb híres fellépõt idén is a Globe Party Aréna kínálja a látogatóknak - mindennap világsztárok, s nem csupán (bár jórészt) a négynegyedes taposós zenék rajongóinak. A nyitónapon mondjuk éppen az utóbbi zenék veteránja, Paul Oakenfold pakol majd, aki már majdnem olyan régen van a pályán, mint mondjuk Ákos vagy Pierrot, bár azért náluk speciel sokkal jobb. Legutóbb már saját lemezt is készített, rajta kifejezetten érdekes és szórakoztató zenékkel - de õ volt az is, aki már 1990-ben remixeket készített a Cure-nak, késõbb ugyanõ a Massive Attackkel, a Sneaker Pimpsszel, New Orderrel s persze a U2-val is dolgozott együtt - õket remixelte, és turnén is elkísérte, ami alighanem fárasztó lehetett.

A nyilván forró hangulatú nyitónap után jön, már sokadszor Josh Wink, a loncsos hajú technosámán, akinek népszerû röhögõs száma (Don't Laugh) valósággal mûfajt teremtett, melynek nyilvánvaló emblémája a habpatron és a kéjgázos lufi. Josh mindazonáltal ellensége a drogoknak, viszont jelentõs és befolyásos barátja a jó tánczenéknek - igaz, szigorú vegán, úgyhogy kérjük, fellépés közben ne dobálják töpörtyûvel.

Pénteken azután

jönnek a drum & bass istenek,

mindenekelõtt Grooverider, akinek karrierje mintaszerû az egész mûfaj szempontjából: nyugat-indiai családból származik, fekete zenéken (reggae, hiphop, r&b, funk, miegyéb) nõtt fel, azután jött a house, és Grooverider hamarost ismert lemezlovas lesz. Résztvevõként éli át a mûfaj evolúcióját, míg az el nem jut a drum & bass-ig, melynek kedvelt kollégája, Fabio oldalán õ lesz tán a legismertebb dj-je. Számtalan saját maxi és remix, nagylemez, saját kiadó (Prototype Rec.), rezidencia a Fabric klubban, saját mûsor a Radio 1-on, végtelen számú meghívás a világ minden tájára - nagyjából ennyi az életpálya mérlege, melyet a mûvész maga módfelett szerényen bír szemlélni. Ezúttal vele tart osztályos társa, Adam F is, aki pályafutását a Moody Blues turnézenészeként kezdte - persze szintetizátorosként. A korábban kifejezetten funkorientált Adam gyerek LTJ Bukem hatására kezdett drum & bass számokat írni - a Circlest nem felejti el senki, aki egyszer is hallotta. Adam F hamarosan dj-ként és producerként is ismertté vált, olyan tört klasszikusokat alkotva, mint a Brand Nu Funk vagy a Dirty Harry, legutóbb pedig éppenséggel a hiphop sztárjaival készített nagy sikerû lemezt Kaos címmel, melynek nyomán LL Cool J azt bírta nyilatkozni, hogy Adam F volna az új Dr. Dre, ami persze marhaság, hiszen az Pierrot. A két darenbéz legenda megfelelõ mc-k társaságában érkezik, és e körben mindenképpen a közönség figyelmébe ajánlhatók (némileg feleslegesen bár) a magyar szaktársak is, mint Palotai, Bal vagy a Stealth társaságában pakoló Sizenine. Ezek után persze jön a szög, illetve a logikusan vele együtt járó pumpa, minden mennyiségben - szombat este (aug 7.) például két gonosz detroiti, DJ Rolando és Stacey Pullen érkezik, akiknek a munkásságában (nyilván alaposan szublimálva) ott a techno elõtti zenei örökség is - aki megtalálja, jutalmat kap.

A vasárnap fellépõ Junkie XL jellemzõ módon elõbb new wave, majd kifejezetten ipari jellegû (vasverés + dobgép + torzított ének) bandában zenélt, ezt követõen olyan zenekarok mellett dolgozott producerként, mint a Fear Factory, a Sepultura vagy a Dog Eat Dog. Ilyen indíttatás után nem is csodálható, hogy elsõ lemezének megjelenése után a Prodigyvel turnézott együtt az erdetileg Tom Holkenborgként született holland elõadó, s késõbb sem átallott zenéket szerezni olyan filmekhez, mint a Penge vagy a Resident Evil. Miután Future In Computer Hell címû száma népszerûvé tette Angliában is, sokat dolgozik együtt barátjával, Sashával, de például õ követte el az utóbbi idõk legsikeresebb Elvis-feldolgozását is (A Little Less Conversation). Harmadik lemezén már Dave Gahan, a cure-os Robert Smith és Gary Numan is közremûködött - el nem tudjuk képzelni, hogy ezek után mit fog játszani vasárnap este. Másnap

jön Felix

Da Housecat, ahogy nevébõl is sejthetõ, a house koronázatlan királya, ezúttal valóban, s a végén, kedden lép színpadra Jeff Mills, akit az elszánt technorajongóknak egyáltalán nem kell bemutatni, a többiek meg alighanem csak véletlenül tévedtek ide, és már mennek is tovább a karaoke-sátor felé.

Végül ne feledkezzünk meg a módfelett tehetséges magyar elektronikus undergroundról sem: a lassúbb zenék rajongóinak inkább a Coxpön Ambient Sátorkertet, a gyorsulásra vágyó tömegeknek pedig az Elektron sátort ajánlanánk (utóbbi kifejezetten tematikus napokat kínál). S végül, de nem utolsósorban vár mindenkit a Cinetrip Space Lab, tán a legígéretesebbnek tûnõ programmal, a legjobb hazai dj-k, mc-k, vokalisták, zenészek és vj-k közül kiválogatott fellépõkkel, enyhe istállószaggal - ne felejtsék: erõs gyomor, erõs idegzet, fürge láb a túlélés biztos titka.

- minek -

Figyelmébe ajánljuk