Könyv
Áldás és átok
Miles: Önéletrajz
Szórakoztató és sokrétű szöveget adott ki a Park Kiadó; s merthogy Magyarországon nem divat a dzsesszkönyvek kiadása, egyszersmind úttörő kezdeményezéssel van dolgunk. Remélhetőleg a szakmai és piaci siker sem marad el, és akkor majd egész kis áradatot von maga után.
Tehát egyrészt egy dzsesszkönyvvel van dolgunk. Anekdotagyűjtemény "belülről", az egyik legnagyobb zenész szemszögéből, a negyvenes évektől a nyolcvanas évek végéig; rengeteg információval a dzsessz történetéről, a közegről, amiben ez a zene élt, és a hősökről, akik művelték. Klubokról, lemezkiadókról, kábítószer-fogyasztási szokásokról, stricikről, pénzről - és persze mindenekelőtt a zenéről. Márpedig Davis sűrűn élt, ott tanyázott a bebop születésénél Charlie Parkerral, Dizzy Gillespie-vel, Charles Mingusszal, Thelonious Monkkal, Max Roachcsal. Az ötvenes évek végére már neki lett a legjobb bandája, olyan zenészek játszottak benne, mint John Coltrane, Cannonball Adderley, Bill Evans, Paul Chambers és Jimmy Cobb. Ha nem lett volna kibírhatatlan alak, azt mondanám, kitűnő zenepedagógus volt. Kiszívta bár az összes vérét mindenkinek, valamit adhatott is nekik, ha vele maradtak. A hatvanas évekbeli nagy csapatából is szólista lett mindenki, gondoljunk csak Wayne Shorterre, Herbie Hancockra, Ron Carterre vagy Tony Williamsre. És a következő évtizedben is megfordult nála szinte minden valamirevaló fiatal: Steve Grossman, Gary Bartz, Sonny Fortune, Dave Liebman, Chick Corea, Keith Jarrett, Joe Zawinul, Dave Holland, Michael Henderson, John McLaughlin, Sonny Sharrock, Jack DeJohnette, Al Foster, Billy Hart, Airto Moreira. Közben bejárta az egész világot, játszott rengeteg klubban, s megfordult a legrangosabb fesztiválokon. Szóval ami az életanyagot illeti, volt miből meríteni. Semmi maszatolás, csak sok-sok történet közel négyszáz oldalon. Akinek köze van a dzsesszhez, már ezért sem hagyhatja ki. Hozzá diszkográfia, névmutató s még fotók is, Davis megjegyzéseivel.
Ugyanakkor úgy is olvasható a szöveg, mint egy posztmodern regény. Egy fekete fiú elindul vidékről, és a saját erejéből meghódítja a világot. Vagy ha úgy tetszik: egy drogos, egy pszichopata vagy egy zseni emlékiratai. "Lázadó voltam, fekete, nonkonformista, lezser, menő, dühös, iskolázott és tiszta, mint a patyolat... Emellett a trombitámmal lefújtam az égről a csillagokat (...) Amikor Davis lejött a heroinról, a pezsgő-sör-konyak-kokain kombináció volt a kedvence, de volt idő, amikor naponta ötszáz dollárt költött drogokra. Rajongott a bokszért, a Ferrarikért, nőket futtatott, és enyhén rasszista volt. "Soha életemben nem akartam mást, mint trombitálni, muzsikát és művészetet csinálni, a zenén keresztül közvetíteni, amit érzek." És ezért mindenen és mindenkin átgázolt. És a legszebb az, hogy mindezt ő meséli el.
Hiszen a könyv anyaga úgy állt össze, hogy egy Quincy Troupe nevű újságírót a bizalmába fogadott, és fölmondta neki az életét. Semmi szépítgetés, még a nyelvezetét is megőrizték az élő beszédnek, s ezt a for-dítás is igyekszik tartani. Davis végtelen önbizalommal mondja el a gazságait, mindenkiről van egy rossz megjegyzése, de a legsúlyosabb figura, aki kibontakozik előttünk, ő maga. Ilyen mélységesen gyónni csak az oroszok tudtak, csak bennük volt alázat, de az szentimentalizmushoz vezetett. Davis viszont szórakoztató. A jövő reggelente kezdődött számára, amikor felébredt. A múlt nem foglalkoztatta, legfeljebb annyiban, hogy magnóba mondja az életét. Pontosan emlékszik, hogy ötvenhatban egy este úgy kinyalta magát, hogy nem győzte csodálni a tükörképét. "Ezt kapd ki, milyen princ vagyok ebben a kék öltönyömben!" Mire a barátja bólogatni kezdett, ami annyira jólesett neki, hogy trombita nélkül indult el a fellépésére.
Persze művelhetett bármit, attól én még nem utáltam meg a zenéjétÉ de hát miért is zavarná a műről alkotott véleményt az alkotójáról kirajzolódó kép? Miles önéletrajza ráadásul fontos és olvasmányos szöveg - persze a mester örök érvényű darabjait ettől függetlenül hallgatjuk továbbra is.
Czabán György
Miles Davis - Quincy Troupe: Miles. Önéletrajz; Park Kiadó, 2004, fordította: Szentgyörgyi József, 411 oldal, 4950 Ft
