Lemez

Orbital: Monsters Exit

  • - minek -
  • 2018. október 20.

Zene

Olyan régen – lassan harminc éve – működik a Hartnoll testvérek elektronikus duója, hogy tavaly már másodszor kellett újjáalakítani. Az alkalomra rendes lemezt is csináltak, pályafutásuk során a kilencediket, ami azért is dicséretes, mert az előző 14 évben csak egy közös albumra tellett, ez volt a tisztesen megcsinált 2012-es Wonky. De szó sincs itt könnyes nosztalgiáról, szokásukhoz híven megpróbálnak valami újat, valami mást csinálni. A dráma és az irónia keveredik a lemez minden gondosan kimunkált percében, miközben annak címét is az 1996-os emblematikus klasszikusuk (The Box) videójában felvillanó egyik üzenetből kölcsönözték. Zeneileg egyszerre reflektálnak (kellő távolságtartással) a boldogult emlékezetű kilencvenes évek hedonizmusban telt napjaira, illetve korunk sokszor tenyérbemászóan lakodalmas elektronikus popzenéjére. A Hoo Hoo Ha Ha például ismerősen primkó handbag house (a néhai Stretch & Vern duó modorában), amit rögtön egy melodramatikus szinti-hop darab, a Raid követ.
A technohimnuszaik önfeledtnek tűnő, mégis kissé szomorkásan savazgatós tónusát tökéletesen adja vissza a beszédes című P. H. U. K. (Please Help the United Kingdom), ám nincs olyan hangulat, amiben gondatlanul benne felejtenék a befogadót, hisz erre is jön valami más. A There Will Come a Time című zárószámban, ami könnyedén az emblematikus Orbital-finálék nyomába érhet, Brian Cox részecskefizikus-professzor mesél nekünk az elkerülhetetlen pusztulásról úgy személyes, mint szakmájához illő, kozmikus szinten. És közben a létezés és gondolkodás csodájáról is, pulzáló szintiakkordok és egyszerű dobalapok sodrásában. A stílusok és hangulatok kavalkádja mögül jól kihallatszik Hartnollék egyszerre vidám és szomorú kinyilatkoztatása, ahogy zenés apokalipszis formájában közvetítik a világ és szeretett szűkebb brit hazájuk megállíthatatlan romlását.

ACP, 2018

 

 és fél

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.