Az immár 76 éves legenda tavaly, a Sgt. Pepper ötvenéves jubileumi kiadásának felügyeletekor döntött úgy, hogy ideje ismét egy konceptalbumot csinálni. Különösebb kerettörténetre ne számítsunk, a koncepció kimerül egy rövid instrumentális intróban, illetve outróban, illetve még 14 dalban. Az Egypt Station hosszú és kissé egyenetlen lemez, de végig leköti a figyelmünket. Macca és Greg Kurstin producer nagyjából úgy rakta össze a számokat, hogy egy zongora alapú dalt mindig egy gitárosabb darab követ.
Akárcsak a legutóbbi két album (a 2007-es Memory Almost Full és a 2013-as New), úgy az Egypt Station is McCartney két, kora nyolcvanas évekbeli lemezéhez, a Tug of Warhoz és a Pipes of Peace-hez hasonlítható zeneileg. Ami a szövegeket illeti, a témamerítés változatos: az I Don’t Know a depresszióról, a Confidante egy régi gitárról, a nagyszerű Happy With You (mely a Fehér Album akusztikus triászát, a Blackbirdöt, az I Willt és a Mother Nature’s Sont idézi) meg éppenséggel a felnövésről szól. De szóba jön az internet bullying (Who Cares), az izraeli helyzet (People Want Peace), régi apai intelmek (Do It Now) és a globális felmelegedés is (Despite Repeated Warnings) – ez egy közel hétperces, több részből álló felvétel, akárcsak a záró Hunt You Down / Naked / C-Link is.
További két dalt fontos még kiemelni: a Dominoes végén hallható fura effektek a Tomorrow Never Knows és a Strawberry Fields Forever kísérleti hangkollázsait idézik, az elektronikus Back in Brazilról pedig eszünkbe juthat Macca experimentális projektje, a Fireman. Összességében egyik dal sem gyenge vagy unalmas, és még sokáig lehetne elemezgetni mindenféle rejtett apróságot. Viszont bármennyire is jó album lett az Egypt Station, azért ne csodálkozzon senki, aki elvetődik a decemberi bécsi koncertekre, ha csak egy-két szám csendül fel róla. A setlist gerincét úgyis az 1970 előtt született szerzemények fogják adni.
Capitol, 2018
