„Temetésem a lehető legegyszerűbben és minden papi segédlet nélkül történjék. Ha netán utcát akarnának nevemről halálom után elnevezni, vagy nyilvános helyen velem kapcsolatos emléktáblát elhelyezni, utolsó kívánságom ez: mindaddig, míg a budapesti volt Oktogon tér és Körönd azoknak az embereknek [=Hitler, Mussolini] nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, míg Magyarországon ezekről az emberekről elnevezett tér vagy utca van, rólam ez országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen.” 1940-ben, Magyarországról való távozása előtt saját kezűleg ezt a pontot írta bele végrendeletébe Bartók Béla, jeléül annak, hogy a nagy zeneszerzők olykor tisztán látó és erős jellemek. Október 8-án azután a búcsúkoncertre is sor került: Bartók és második felesége, Pásztory Ditta a Zeneakadémián köszöntek el a magyar közönségtől, Bach és Mozart zenéjével, s a Mikrokozmosz egy részletével. Ezt a legendás hangversenyt idézi most a 140 esztendős Zeneakadémia jubileumi sorozatának negyedik estéjén egy mai művész házaspár, Várjon Dénes és Simon Izabella, valamint a Concerto Budapest, Keller András vezényletével (február 4., fél nyolc).
A hétvégén azután újra rogyásig koncertezhetünk, hiszen többek között Fischer Iván és Budapesti Fesztiválzenekara is fellép párszor: Brahms d-moll zongoraversenyével és Prokofjev 5. szimfóniájával, s koncertjeikből még szombat éjszakára és hétfőre is jut majd (Nemzeti Hangversenyterem, február 5. és 8., háromnegyed nyolc, február 6., fél négy; Millenáris, február 6., fél tizenkettő). A Zeneakadémián pedig előbb két Orfeusz-operával rukkolnak elő az Opera Late Night sorozatának harmadik, görögös vállalkozásaként (Solti terem, február 5., kilenc óra), aztán a Takács Kvartett fog vonósnégyesezni (február 6., fél nyolc), majd Vashegyi György koncertszerű Così fan tuttéja következik: az iskola zenekarával, kórusával és ének szakos növendékeivel (február 7., hat óra).
Énekel, vezényel, igazgat, tehetségeket gyámolít; rég minden idők egyik legnagyobb tenorja, s most törekvő baritonista; színpadra áll felkötött karral, kórházba vonulás előtt és műtétből lábadozva – a 75. születésnapját pár napja betöltő Plácido Domingo egészen valószerűtlen intenzitással éli az operának szentelt életét. Az operai öregisten járt már körünkben: énekelt az Erkelben (meg egyebütt), s vezényelt az operaházban, ám az első memoárjában is megemlegetett szépségű Andrássy úti Ybl-palotában mindeddig még nem hallatta nevezetes hangját. Most végre ez is megtörténik: a bálból estéllyé átminősített szombat estén, azon a gálán, mely minden jel szerint az Opera idei Shakespeare-évadjának reprezentatív eseménye lesz (február 6., hét óra).
Szeretünk – kiálthatjuk majd Domingo felé, s ezzel egyszersmind az Óbudai Danubia Zenekar keddi koncertjének jeligéjét is benyöghetjük (Zeneakadémia, február 9., fél nyolc). Zombola Péter Werther című csellóversenyének ősbemutatója indítja és Schönberg Megdicsőült éje zárja majd az óbudaiak programját: a szólista Luigi Piovano, a karmester Kesselyák Gergely lesz.
