Lemez

Rácz Ödön

Zene

Nagybőgőre komponált versenyműveket ugyan vajmi ritkán hallgatunk, de az alighanem még ritkábban fordul elő, hogy a nagyhírű Deutsche Grammophon magyar szólistával dobjon piacra egy lemezt. Rácz Ödönnel, a Bécsi Filharmonikusok érdemes beltagjával a napokban megtörtént az utóbbi, bízvást kivételesnek mondható esemény, s így aztán most mi is fölszámolhatjuk fentebb említett mulasztásunkat, elvégre a 34 esztendős mélyvonós zenész lemezén mindjárt három komplett nagybőgőverseny sorjázik. Mozart és Haydn alkalmi kvartettező társai, Vanhal és Dittersdorf, valamint a nagybőgő Paganinije, a romantikus Bottesini egy-egy versenyműve került Rácz vonója alá, s ő egyszerre bizonyítja e kompozíciók rangját, választott hangszerének izgalmasságát és a maga bravúros tehetségét. A muzsikus ugyanis, akinek az apja, a nagyapja, sőt már a dédapja is nagybőgős volt, boszorkányos mestere hangszerének, s a hallgató által máskor – bocsánatos felületességgel – brummogásként azonosított bőgőhang ezen a lemezen olyan árnyaltsággal szólal meg, amilyet korábban talán nem is tartottunk lehetségesnek. A hagyományosan a gordonkának tulajdonított emberlelkű ékesszólás ezen a felvételsorozaton a mélyebb hangú nagy testvér sajátja: a lassú tételek elmélyült és bölcsességet sugárzó hangvétele legalább annyira imponáló, mint Rácz oly agilis és a hangszer lehetőségeit végletekig kihasználó játéka a szélső tételekben, s különösen a finálékban. Rácz Ödön a Liszt Ferenc Kamarazenekart választotta partneréül e felvételek elkészítéséhez, s az együttes érezhető elkötelezettséggel és igyekezettel teljesítette kísérői föladatát. Rolla János és kollégái lemezkészítői aranykoruk múltán is jó adottságú zenekarnak bizonyulnak e versenyművek felvételén, még ha nem is tudnak mindenütt lépést tartani a nagybőgős, helyesebben a nagy bőgős gyakran előreiramló virtuozitásával.

Deutsche Grammophon, 2016

alá

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.