Zene

"Tolvaj! Fogják meg!" Igen, így kell krimit kezdeni, semmi fakszni, rögtön benne vagyunk a sűrűjében, a Párisi Nagyáruház folyosóin, cirka 1911. Az úri közönség sipákol, a tolvaj iszkol, a századelő pedig nagyon él.

Amikor a csavaros agyvelejű Charlie Kaufman sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt, jobb híján megírta annak a forgatókönyvírónak a történetét, aki sehogy sem tudta szkriptté adaptálni a rá bízott tényregényt. Az elbeszélés nehézségeinek megéneklése meglehetősen elcsépelt trükk, de még mindig működik, ha okosan csinálják.

Jim Carrey (49) még sosem csinálta pingvinnel; most végre. Elmondtunk-e ezzel minden érdemlegest a produkcióról? Korántsem.

Az akusztikus gitár bánatos témája mögé hajókürt túlvilági hangja kúszik, aztán mindkettő feloldódik a sivatagi vihar fehér zajában - efféle emlékek rémlenek föl a Mountains legutóbbi albumáról. A brooklyni ambientduó az organikus hangszerelés és a pasztorális elektronika ötvözetén kísérletezik a kétezres évek közepe óta, amihez gazdag hangszerparkot hasznosít a harmóniumtól a csellón át az orgonáig, s olykor - mint a fent megidézett tételben is - természetes zajok felvételeivel dúsítja szélesvásznú hangfestményeit.

A babarózsaszín, tükrös (természetesen puncit formáló) díszítésű könyvre véletlenül figyeltem fel. Két nő olvasta egyszerre, és stílusosan szólva majd kiestek a bugyijukból a nevetéstől.

Lássuk csak, ki kit szeret. Otto odavan az új lányért, Junie-ért, de pechjére így van ezzel az olasztanár is.

A megnyesett fa kizöldül - mondja a Biblia, s jóllehet eme állítás kertészeti vagy éppen hitbéli igazságában nincs okunk kételkedni, a kulturális rendezvénysorozatokra a fenti tétel bajosan alkalmazható.

Horizontálisan szűkös, vertikálisan igen tágas térben játsszák a sepsiszentgyörgyiek A velencei kalmárt. A nézők fönt ülnek a színpadon, a nagy részét el is foglalják, a maradék keskeny sávokon zajlik a játék, igaz, több szinten, mert állványzaton mozognak a színészek. Legalábbis a pécsi vendégjátékon - merthogy otthon állványzat sem kell a függőleges közlekedéshez, van létra elég az amúgy pucér színpadon. Lehet, hogy nagy különbség van az "épített semmi" és a természetes semmi közt, de a hatás - gondolom - ugyanaz: a játszók nemcsak előttünk, hanem mellettünk, fölöttünk, mögöttünk "kavarnak". Legalábbis az első részben; mert a másodikban aztán kinyílik a tér, vagyis a pécsi Nemzeti Színház nézőtere.

Hogy valamely ország művészetének mely aspektusát kívánja külföldön bemutatni, az többnyire kultúrpolitikai kérdés. Magyarország például olyan művek halmazát állítja ki jelenleg Kínában, amelyek semmiképp sem esnek egybe a kortárs magyar művészet jelenlegi szempontjaival, de még a gyűjtői kör érdeklődésével sem, hanem kizárólag egy "szakmai" szempontból fiktív piaci szereplő és a XIX.

Képzeljünk el egy magyar novellakörképet Jókaival indítva, Cholnoky Viktorral folytatva, Krúdyn, Kosztolányin, Nagy Lajoson, aztán Sarkadi Imrén, Örkény Istvánon, nem is tudom, Gion Nándoron, Bodor Ádámon és további majd' négy tucat szerzőn át Forgács Zsuzsa Bruriáig és Dragomán Györgyig! Képzeljük el továbbá, még ha nehéz is, hogy e szerzők többségéről még csak nem is hallottunk, és akkor nagyjából előttünk fekszik ez az antológia, csaknem felmérhetjük az időhorizontját. Pontosabban is felmérhetnénk, ha ismernénk az egyes írások keletkezési vagy megjelenési idejét, de ez az adat kimaradt a kötetből.

Spielberg-filmet hozott a hollywoodi posta, a csatolt üdvözlőkártyán a következő felirattal: Sok szeretettel Steve-nek! J. J.

Márciusi Subscribe-interjúnkban Anga-Kis Miklós basszusgitáros már jelezte a zenekar következő igazán nagy durranását, a Művészetek Palotájában tartandó koncertet, amelyen a Subscribe-besztof áthangszerelt verzióit prezentálja a zenekar. Az előzetes érdeklődés már az interjú készültének időpontjában is akkora volt, hogy az eredetileg tervezett egyetlen koncert helyett végül kettőt tartott egy napon a zenekar - délután négykor és este nyolckor - a MűPa Fesztivál Színházában.