Spielberg-filmet hozott a hollywoodi posta, a csatolt üdvözlõkártyán a következõ felirattal: Sok szeretettel Steve-nek! J. J. Ezt a Spielberg-filmet ugyanis nem Spielberg rendezte, hanem egy J. J. Abrams nevû arany ember, népszerû tévésorozatok atyja és jegyzett Spielberg-fetisiszta, aki a céges logója megtervezésekor is a mesterre kacsingatott. A Super 8 egyébként nem az elsõ nem Spielberg Spielberg-film; Robert Zemeckis is így kezdte (Vissza a jövõbe), igazán kijárna már neki is egy fõhajtás. Majd talán jövõre, de most Spielberg-év van: az elsõ tiszteletadásra a Paul címû marhaságban került sor, amikor a címszereplõ alienrõl az derült ki, hogy kreatív konzultánsként besegített az E.T.-be. Úgy persze könnyû, ha idegen is van a csapatban (õ aztán kiszúrja, ha egy földönkívüli-alakítás nem hiteles), úgy viszont nehéz, ha olyan kreatív katonák alkotják a stábot, akiknek mindenrõl, de tényleg mindenrõl ugyanaz (film, film, film és mindig másé) jut az eszükbe. Ebbõl is adódhatnak szellemes pillanatok, ilyen például az a szuper 8-as zombinoir, amit a kamaszszereplõk (megannyi hátulgombolós mini-Spielberg) '79 táján házilag készítenek George Romero szellemében. Alfõhajtás a fõfõhajtásban: csoda, hogy senki sem sérült meg a folytonos fejbillegetésben. Amikor viszont sérülnek a skacok, mert nem zombiznak, hanem érzelmi életet élnek, miközben jobbról E.T. rosszarcú nagybátyja, balról pedig egy csomó rosszarcú G.I. Joe szorongatja õket, na, az pont olyan kezdetleges, de messze nem olyan kedvesen, mint az a zombifilm, amit épp forgatnak.
Forgalmazza az UIP-Duna Film
***
