Fliegauf Bence: Ez kísérleti film, ami feszegeti a filmelméleti határokat

Mikrofilm

A rendezőt új filmje, a Jimmy Jaguár kapcsán kérdeztük. Démonokról, a független filmek előnyeiről és arról beszélgettünk, hogy miért tudja néha megjósolni a jövőt.

Magyar Marancs: Jimmy Jaguár egy igazságosztó démon, akit a filmben csak Dzsének becéznek. Honnan jött neked ez a démon?

Fliegauf Bence: Egyrészt ez egy ismert mondóka volt gyerekkoromban, és olyan természetességgel énekeltük a homokozóban, mint a Csiga-biga, gyere ki című dalt az óvónénik az oviban. Ennek a dalnak az egyik szereplője Jimmy Jaguár. Másrészt, ahol laktam, volt egy lerongyolódott ember, aki környékbeli szanálásokon csöveskedett. Egy volt tűzoltó, aki jelen volt a zsanai gázkitöréskor. Tulajdonképpen beleőrült az oltásba, olyan látomásai voltak hogy füstből és tűzből egy rémületes lény jön elő, egy démon. Amikor mi a mászókákon lógva énekeltük a Jimmy Jaguár mondókát, egyszer csak felállt, odajött, rám nézett, és azt mondta, hogy ő az, és rám mutatott, és azt mondta hogy te vagy Jimmy Jaguár. Én meg mondtam, hogy nem Jimmy Jaguár vagyok, hanem Bence. Elmosolyodott, aztán visszaült a padra, itta az almabort, és csendben hallucinált. Mellé ültem, mesélt nekem: Zsanán megnyílt a föld, és előjött egy démon. Akkor tudtam meg azt is, hogy gyógyszert szed, de amikor ezt mondta nekem, éppen nem szedte. Ez az egész bekúszott az agyamba, és csendben ott maradt. Aztán nemrég manifesztálódott.

MN: Magát a démont láttad?

FB: Igen, mert valahogy elkezdett motoszkálni bennem. Olyan ez, mint egy dallamtapadás, nem tudod kiverni a fejedből, egyszerre utálod, szabadulni akarsz tőle, de mégis dúdolod. Szóval jól mondta a tűzoltó, hogy én vagyok a hordozója, és ez a valami csinálni akar bennem valamit.

MN: Mit akar csinálni benned?

FB: Azt nem tudom, de hogy nem tudtam tőle aludni, az biztos.

MN: Egyfajta belső késztetésre gondolsz?

FB: Úgy tudom ezt leírni, mint amit Jakab Juli mondott, hogy ez egy sötét hím energia, amit elkezdtem érezni magamban, és aminek a Jimmy Jaguár nevet adtam. Minden normális mű úgy kezdődik, hogy azt a kérdést kell feltenni: „Mi van, ha?” Itt a „Mi van, ha?” az volt, hogy mi van, ha van egy démon, ami levadászza azokat az embereket, akik kizárólag azért vannak életben, mert törvénybe ütközik a megölésük. Ilyen emberből nagyon sok van, és ha odaállítanák őket a köz elé, akkor megölnék őket. A közösségi média, a Reddit bugyrai tele vannak digitális lincseléssel. A hús-vér valóságban persze ez másképpen néz ki, de szembe kell nézni azzal, hogy vannak, akik tényleg csak azért nem ölnek, mert szabálykövető, törvénytisztelő polgárok. A másik oldalon meg ott vannak azok az emberek, akik kicsúsznak az igazságszolgáltatásból. Ezelég izgalmas felállás. Ide már csak egy szikra kell. Vagy egy démon, aki azt mondja: csináld, most megteheted, és én segítek neked.

MN: A film végén a démon segítségével elkapják és megkötözik a gyermekotthon igazgatónőjét. Ez valós történeten alapszik?

FB: A nő, akit a Jimmy Jaguár végén megkötöznek, sok-sok ember portréjából lett megírva. A filmben az derül ki, hogy az intézmény igazgatója hagyta, hogy a visszaélések megtörténjenek. Felvett egy pedofília miatt kirúgott papot a nevelőintézetbe. Ezek mind ismerősek most, ugye? Én ezt az egészet fél évvel a botrány előtt, tavalyelőtt augusztusban írtam meg, októberben leforgattuk, november elejére összevágtuk, és a botrány februárban robbant ki. A tüntetésre a vágószobából mentem el. Elképesztő érzés volt ez nekünk, alkotóknak. Felmerült, hogy kivágjuk ezt a jelenetet, de végül nem vágtuk ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.