mi a kotta?

Pihent fül

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/27. hétre

„Rameau és Mozart idejében pihent füllel és pihent idegrendszerrel ment a közönség zenét hallgatni. Az akkori embernek kevéssé volt elfoglalva az ideje, s nagyon kevés az alkalma ahhoz, hogy az élet loholó munkájában, melyben ma nincs pihenésünk, neuraszténiássá hajszolja magát. Ez a neuraszténia-emlegetés nem akar visszaélés lenni ennek a manapság sokat emlegetett idegbetegségnek a nevével, csupán jelezni akarja az emberi faj idegrendszerének feszültségében, ingerlékenységében való (fejlődésileg indokolt) változást. Ez az idegállapot különös körülmények közé juttatja az embert, és különös tulajdonságokkal ruházza fel. Néha fokozott energiát, nagyobb cselekvőerőt és intenzívebb megfigyelőképességet ad, másszor pedig lehetetlenné teszi, hogy bizonyos dolgok iránt érdeklődjünk, és a jelenségeket úgy szemléljük, amint azok vannak.

E sorok írója többször tapasztalta, hogy erős szellemi munka vagy aprólékos dolgokra való kimerítő figyelés (laboratóriumi munka) után Mozart és Haydn muzsikája nem tudta őt lekötni. Egyes részletekben gyönyörködött ugyan, de az egészet nem volt képes élvezni úgy, amint például pihenten, de a legnagyobb testi és lelki fáradtság idején is azonnal teljes mértékben érdekelte Goldmark, Svendsen, Franck César, Wagner és Puccini zenéje.”

Így írt – és képzelődött – Csáth Géza egy zenekritikájában a régi korok zenehallgatóiról és különböző zenékről, de a Régi Zenei Napokon magunk is visszautazhatunk az időben. Kipihenve vagy kifáradva, de érdemes ellátogatni a Capella Savaria és a Purcell Kórus hangversenyére, amely egyben a fesztivál végét is jelzi. Händel jól ismert zenéje mellett két francia barokkista, Henri Dumont és Lalande, valamint a Haydn-elődként számon tartott Gregor Joseph Werner műveit vezényli Gál József (Vác, Fehérek temploma, július 5., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.