Édesapja Larry McMurtry, a Becéző szavak és Az utolsó mozielőadás írója; egyetlen fia pedig saját jogán lett elismert dalszerző az elmúlt évtizedekben. Jellegzetesen hosszú, néha félig beszélve énekelt soraival szinte novellatömörségű dalokat ír, zeneileg leginkább az alternatív country címkébe illik bele. A zenész négy év után jelentkezett új anyaggal, amelynek címét időközben elhunyt édesapjának gyógyszeres látomásai ihlették; a borítón látható skicc – amelyet Ken Kesey készített a még kisfiú Jamesről – pedig a halála után került elő. Ez a rajz inspirálta az új dalokat, és értelemszerűen az önéletrajzi elemek több helyen is előkerülnek, de közben nem maradnak el a McMurtry-számok periferikus karakterei sem, és a jelenlegi amerikai közhangulatra reflektáló sorok sem. A The Black Dog… az egyenletes színvonalú diszkográfiának is az egyik legjobb darabja, az olyan számok, mint a Pinocchio in Vegas vagy a South Texas Lawman egyszerre képesek megmosolyogtatni és megríkatni a hallgatót, úgyhogy álszerénységnek tűnik, ahogyan a Sailing Away-ben McMurtry saját tehetségét vonja kétségbe. Az albumot keretbe foglaló két feldolgozás sem bontja meg a koherenciát, Jon Dee Graham Laredója csak a meglepően karcos hangzás miatt lesz gyanús, a záró Broken Freedom Song feldolgozásával pedig McMurtry kedvenc dalszerzője, a tavaly elhunyt Kris Kristofersson előtt tiszteleg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
