Koncert

Roberto Castillo & Juancho Herrera

Zene

A hamisítatlan kávéházi hangulatot sajnos egyre kevesebb helyen lehet átélni Budapesten, de azért a Ráday utcában maradt még pár hely, ahol megkaphatjuk az élményt. Az iF kávézó kétségkívül ilyen: már útközben, az innen kiáradó mediterrán ritmusok hallatán olyan érzésem volt, mintha Spanyolországban, még inkább Latin-Amerikában lennék egy fülledt nyári estén, ahonnan az aznapi fellépők is származtak.

Juancho Herrerát és zenekarát New Yorkban láttam másfél évvel ezelőtt, a venezuelai gitáros-énekes ugyanis jó ideje ott él. Hozzánk magyar feleségének, a szintén zenész Pankovits Nikolettnek köszönhetően került, rövidebb időszakokra többször is hazalátogattak már együtt, a járvány kitörésekor pedig úgy döntöttek, itt vészelik át a karantént. A korlátozások lazítása óta Herrera, ha nem is a teljes zenekarral, de legalább egy ütőhangszeres, a szintén venezuelai Roberto Castillo közreműködésével szokott fellépni.

A duó nagyon erős energiákat mozgatott meg: visszafogott, „csendes-ülős” produkció helyett igazi latin tánczenét kapott a közönség, néhányan a teraszon el is kezdtek táncolni. Amikor pedig a főként népdalokat éneklő Pankovits is csatlakozott hozzájuk, megmutatták, hogy ebben a stílusban is legalább annyira otthonosan mozognak. Bónuszként néhány dal erejéig a jazzénekesnő Király Martina, valamint két másik ütőhangszeres, Jankó Miki (Rackajam), illetve a Lovasival és Kiss Tibivel is együtt játszó Gábor Andor is beszállt az örömzenélésbe, és ugyan a repertoárból szinte semmit sem ismertem, hallgattam volna még sokkal tovább is, pedig nem volt rövidnek mondható a műsor.

iF Cafe Jazz Club, augusztus 3.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.