A hamisítatlan kávéházi hangulatot sajnos egyre kevesebb helyen lehet átélni Budapesten, de azért a Ráday utcában maradt még pár hely, ahol megkaphatjuk az élményt. Az iF kávézó kétségkívül ilyen: már útközben, az innen kiáradó mediterrán ritmusok hallatán olyan érzésem volt, mintha Spanyolországban, még inkább Latin-Amerikában lennék egy fülledt nyári estén, ahonnan az aznapi fellépők is származtak.
Juancho Herrerát és zenekarát New Yorkban láttam másfél évvel ezelőtt, a venezuelai gitáros-énekes ugyanis jó ideje ott él. Hozzánk magyar feleségének, a szintén zenész Pankovits Nikolettnek köszönhetően került, rövidebb időszakokra többször is hazalátogattak már együtt, a járvány kitörésekor pedig úgy döntöttek, itt vészelik át a karantént. A korlátozások lazítása óta Herrera, ha nem is a teljes zenekarral, de legalább egy ütőhangszeres, a szintén venezuelai Roberto Castillo közreműködésével szokott fellépni.
A duó nagyon erős energiákat mozgatott meg: visszafogott, „csendes-ülős” produkció helyett igazi latin tánczenét kapott a közönség, néhányan a teraszon el is kezdtek táncolni. Amikor pedig a főként népdalokat éneklő Pankovits is csatlakozott hozzájuk, megmutatták, hogy ebben a stílusban is legalább annyira otthonosan mozognak. Bónuszként néhány dal erejéig a jazzénekesnő Király Martina, valamint két másik ütőhangszeres, Jankó Miki (Rackajam), illetve a Lovasival és Kiss Tibivel is együtt játszó Gábor Andor is beszállt az örömzenélésbe, és ugyan a repertoárból szinte semmit sem ismertem, hallgattam volna még sokkal tovább is, pedig nem volt rövidnek mondható a műsor.
iF Cafe Jazz Club, augusztus 3.
