Koncert

Roberto Castillo & Juancho Herrera

Zene

A hamisítatlan kávéházi hangulatot sajnos egyre kevesebb helyen lehet átélni Budapesten, de azért a Ráday utcában maradt még pár hely, ahol megkaphatjuk az élményt. Az iF kávézó kétségkívül ilyen: már útközben, az innen kiáradó mediterrán ritmusok hallatán olyan érzésem volt, mintha Spanyolországban, még inkább Latin-Amerikában lennék egy fülledt nyári estén, ahonnan az aznapi fellépők is származtak.

Juancho Herrerát és zenekarát New Yorkban láttam másfél évvel ezelőtt, a venezuelai gitáros-énekes ugyanis jó ideje ott él. Hozzánk magyar feleségének, a szintén zenész Pankovits Nikolettnek köszönhetően került, rövidebb időszakokra többször is hazalátogattak már együtt, a járvány kitörésekor pedig úgy döntöttek, itt vészelik át a karantént. A korlátozások lazítása óta Herrera, ha nem is a teljes zenekarral, de legalább egy ütőhangszeres, a szintén venezuelai Roberto Castillo közreműködésével szokott fellépni.

A duó nagyon erős energiákat mozgatott meg: visszafogott, „csendes-ülős” produkció helyett igazi latin tánczenét kapott a közönség, néhányan a teraszon el is kezdtek táncolni. Amikor pedig a főként népdalokat éneklő Pankovits is csatlakozott hozzájuk, megmutatták, hogy ebben a stílusban is legalább annyira otthonosan mozognak. Bónuszként néhány dal erejéig a jazzénekesnő Király Martina, valamint két másik ütőhangszeres, Jankó Miki (Rackajam), illetve a Lovasival és Kiss Tibivel is együtt játszó Gábor Andor is beszállt az örömzenélésbe, és ugyan a repertoárból szinte semmit sem ismertem, hallgattam volna még sokkal tovább is, pedig nem volt rövidnek mondható a műsor.

iF Cafe Jazz Club, augusztus 3.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.