mi a kotta?

Tapsolj, hazám

  • mi a kotta
  • 2020.09.13 09:08

Zene

„Képzeljenek maguk elé valami iszonyatos mocskot és rendetlenséget! A földet víztócsák tarkították, egy elég régi zongorán belepte a por a kézzel írott és a nyomtatott partitúrákat. A hangszer alatt – bizony isten így volt! – egy kiürítésre váró éjjeliedényre lettem figyelmes. Mellette diófából készült kis asztal állt, amelyre a legkülönfélébb írószerszámokat hajigálták a lehető legnagyobb összevisszaságban. Valamivel odébb, hatalmas tömegben, beszáradt tintától sötétlő lúdtollak hevertek, amelyekhez képest a közmondásos vendéglői tollak kiválónak számítanak. A székek üléspárnái szalmából készültek, és ruhadarabok meg előző napról megmaradt vacsoramaradékokkal borított tányérok voltak rajtuk. Balzac és Dickens még két oldalon át folytathatná ezt a leírást, és legalább ugyanennyi lapra lenne szükségük, ha a híres zeneszerző külső megjelenését szeretnék érzékeltetni.”

A művelt és hasznos francia államhivatalnok, Louis-Philippe-Joseph Girod de Vienney – másként baron de Trémont – hagyott az utókorra ily érzékletes leírást Beethoven lakhelyéről. A komponistánál tisztelkedők által többé-kevésbé egyöntetűen hatalmasnak ítélt rendetlenség és igénytelenség éppúgy a közkeletű romantikus zseniképzet fő eleme gyanánt tekintendő, akárcsak a múlt héten emlegetett általános meg nem értettség. Mármost hogy Bee­thoven nagysága és otthonának disznóóllá alakulása között volt-e érdemi összefüggés, az persze erősen kérdéses, ám az bizonyos, hogy a géniusz alkotóerejét érdemben nem csorbította az életfogytig tartó felfordulás. Ennek bizonyságát vehetjük majd például az örömünkre ígérkező Kaposfest koncertjein, hiszen az augusztus 17-e és 19-e közé sűrűsödő programon két alkalommal is megszólal majd Beethoven op. 1-es, no. 1-es Esz-dúr triója: Baráti Kristóf, Fejérvári Zoltán és Várdai István előadásában (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 19., fél 11 és 12 óra). Az említett nagy csellista pedig még aznap este karmesterként is fel fog lépni: a Liszt Ferenc Kamarazenekart végigvezetve az Eroica partitúráján (Csiky Gergely Színház, augusztus 19., hat óra).

Az idei kaposvári fesztivál örömteli és kissé pikáns különlegessége az lesz, hogy a fellépő muzsikusok között ott lelhetjük majd a rendezvénysorozat alapítóit, vagyis Kokas Katalint és Kelemen Barnabást. Akik azután jövő csütörtökön este már a pesti Fesztivál Akadémia nemtőiként ügyködnek majd, mindjárt az irodalmi részletekkel megtűzdelt nyitókoncert legelső számában: a barokk kismester, Jean-Marie Leclair kéthegedűs D-dúr szonátáját megszólaltatva (Zeneakadémia, augusztus 20., hat óra).

S mintha az operabarátok számára is visszatérnének a jó idők, elvégre jövő szerda este immár tip­ródni is lehet majd: merrefelé is induljunk? A Margitszigeten ugyanis Erkel Ferenc Bánk bánját mutatja be a Coopera társulata Kesselyák Gergely vezényletével és korunk fáradhatatlan Jolly Jokere, Vidnyánszky Attila rendezésében (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, augusztus 19., nyolc óra). Ugyanekkor az Opera arra készül, hogy parkfoglaló gálát rendezzen az Eiffel Műhelyház körül, méghozzá húsz hazai énekes közreműködésével, valamint Jonas Kaufmann sztárvendégi fölbukkanásával (augusztus 19., hat óra).

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

„Ez inkább szolgálat”

  • Soós Tamás

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Az utolsó békeharcos

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

A szabadságot vették el

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.

Az erőteljes közelség

  • Domsa Zsófia

Az önéletrajzi regényfolyam hatodik (záró) kötetét a magyar közönség szinte pontosan tíz évvel az eredeti megjelenése után veheti kézbe. A könyv egy olyan rendkívüli vállalkozás lenyomata, összegzése, amelynek a hatása azóta is érzékelhető az irodalomban, holott a regények megjelenése idején több kritikai jóslat utalt arra, hogy a Knausgård-jelenség tiszavirág-életű lesz.

Japánban

  • Kiss Annamária

A japánok sokszor már-már megszállottan törekednek a harmóniára. Ennek a kiegyensúlyozottságot hajszoló ellentmondásnak ékes bizonyítéka a 20. századi japán irodalom kiemelkedő alakjának, az alig 45 évesen rituális öngyilkosságot elkövető Misima Jukiónak e négy egyfelvonásos darabja, és sajnos az élete is.