mi a kotta?

Tapsolj, hazám

  • mi a kotta
  • 2020. szeptember 13.

Zene

„Képzeljenek maguk elé valami iszonyatos mocskot és rendetlenséget! A földet víztócsák tarkították, egy elég régi zongorán belepte a por a kézzel írott és a nyomtatott partitúrákat. A hangszer alatt – bizony isten így volt! – egy kiürítésre váró éjjeliedényre lettem figyelmes. Mellette diófából készült kis asztal állt, amelyre a legkülönfélébb írószerszámokat hajigálták a lehető legnagyobb összevisszaságban. Valamivel odébb, hatalmas tömegben, beszáradt tintától sötétlő lúdtollak hevertek, amelyekhez képest a közmondásos vendéglői tollak kiválónak számítanak. A székek üléspárnái szalmából készültek, és ruhadarabok meg előző napról megmaradt vacsoramaradékokkal borított tányérok voltak rajtuk. Balzac és Dickens még két oldalon át folytathatná ezt a leírást, és legalább ugyanennyi lapra lenne szükségük, ha a híres zeneszerző külső megjelenését szeretnék érzékeltetni.”

A művelt és hasznos francia államhivatalnok, Louis-Philippe-Joseph Girod de Vienney – másként baron de Trémont – hagyott az utókorra ily érzékletes leírást Beethoven lakhelyéről. A komponistánál tisztelkedők által többé-kevésbé egyöntetűen hatalmasnak ítélt rendetlenség és igénytelenség éppúgy a közkeletű romantikus zseniképzet fő eleme gyanánt tekintendő, akárcsak a múlt héten emlegetett általános meg nem értettség. Mármost hogy Bee­thoven nagysága és otthonának disznóóllá alakulása között volt-e érdemi összefüggés, az persze erősen kérdéses, ám az bizonyos, hogy a géniusz alkotóerejét érdemben nem csorbította az életfogytig tartó felfordulás. Ennek bizonyságát vehetjük majd például az örömünkre ígérkező Kaposfest koncertjein, hiszen az augusztus 17-e és 19-e közé sűrűsödő programon két alkalommal is megszólal majd Beethoven op. 1-es, no. 1-es Esz-dúr triója: Baráti Kristóf, Fejérvári Zoltán és Várdai István előadásában (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 19., fél 11 és 12 óra). Az említett nagy csellista pedig még aznap este karmesterként is fel fog lépni: a Liszt Ferenc Kamarazenekart végigvezetve az Eroica partitúráján (Csiky Gergely Színház, augusztus 19., hat óra).

Az idei kaposvári fesztivál örömteli és kissé pikáns különlegessége az lesz, hogy a fellépő muzsikusok között ott lelhetjük majd a rendezvénysorozat alapítóit, vagyis Kokas Katalint és Kelemen Barnabást. Akik azután jövő csütörtökön este már a pesti Fesztivál Akadémia nemtőiként ügyködnek majd, mindjárt az irodalmi részletekkel megtűzdelt nyitókoncert legelső számában: a barokk kismester, Jean-Marie Leclair kéthegedűs D-dúr szonátáját megszólaltatva (Zeneakadémia, augusztus 20., hat óra).

S mintha az operabarátok számára is visszatérnének a jó idők, elvégre jövő szerda este immár tip­ródni is lehet majd: merrefelé is induljunk? A Margitszigeten ugyanis Erkel Ferenc Bánk bánját mutatja be a Coopera társulata Kesselyák Gergely vezényletével és korunk fáradhatatlan Jolly Jokere, Vidnyánszky Attila rendezésében (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, augusztus 19., nyolc óra). Ugyanekkor az Opera arra készül, hogy parkfoglaló gálát rendezzen az Eiffel Műhelyház körül, méghozzá húsz hazai énekes közreműködésével, valamint Jonas Kaufmann sztárvendégi fölbukkanásával (augusztus 19., hat óra).

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.