Opera

Rossini: A sevillai borbély

Zene

Öt hónapnyi operaínséget követően Rossini elnyűhetetlen vígoperájával tért vissza a műfaj teljes, testközeli valójában Budapestre. S habár az előadás margitszigeti formájában csak hellyel-közzel lehetett ráismerni Kovalik Balázs 2009-es Békés András-hommage-ára, az első felvonás fináléjában pedig a komikus színpadi felfordulást olykor zenei zűrzavar is kísérte – azért az újratalálkozás mégis kellemesen zajlott le. Egyfelől azért is, mert a Sevillai jószerint minden körülmények között eladja magát. Ám a majdnem biztos sikerhez azért az előadók is hozzátették a magukét: a külföldi vendégművészek és a hazai erők egyaránt. A címszerepre meghívott olasz énekes, Giorgio Caoduro például főleg a magasságait és a komikusi készségét kamatoztatta, és agilitása már-már feledtette baritonjának szerény középszerűségét. A szintén olasz Annalisa Stroppa Rosinája hatékonyan cserfeskedett, míg a gyámját megformáló Kiss András, bár szemre túl fiatal és túlontúl szakállas Bartolo doktor szerepéhez, zenés színészi lendülete még sok mulatságot ígér a pesti operaközönség számára. Horváth István és Almavivája viszont már készen van: a karcsú hang virgonc módon és stílusosan tölti ki szólamát, az előadó színpadi jelenléte pedig öniróniában is dús humorérzéket, valamint érdemi gitártudást bizonyít. A vezénylő Cser Ádám a fentebb említett aszinkron másodpercektől eltekintve nemcsak rendben lehozta az előadást, de kimondottan lelkesítő hatást gyakorolt az Operaház zenekarára.

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, augusztus 9.

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?