Lehet royalista egy munkáspárti vezető? Elképzelhető, hogy egy királynő bulvárlapoknak tetsző gesztusokkal, a politikai manipuláció eszközeivel kénytelen masszírozni a monarchia népszerűségét?
Éppenséggel ez egy nem túl sok jóval kecsegtető cím. Ha még hozzávesszük, hogy spanyol gyártmány, előfordulhat, hogy megsokszorozódnak a félelmeink - már ha szeretünk annyira moziba járni, hogy ne szégyelljük előítéletességünket, inkább afféle önvédelmi praxisként tekintsünk rá.
Most akkor kezdjem azzal, hogy ez a Jane Eyre megéri a munkát?
Zsótér Sándor, az előadás rendezője színpadra adaptálta Charlotte Brontë Jane Eyre című regényét - ennek a cselekedetnek már a kontextusa sem érdektelen: a három Brontë nővér közül ma alighanem az egykönyves Emilyt ismerik legtöbben (Üvöltő szelek, Schwajda György készített színpadi változatot belőle), noha a maga korában Charlotte és kivált a Jane Eyre volt a legsikeresebb.
Csalóka mű. A Magvetőnél (nagyjából fordított időrendi sorrendben) megjelent négy Ulickaja-kötet közül a befogadás szempontjából talán ez kelti a leginkább kettős érzéseket.
A Múlt és Jövő kiadó nagyszabású vállalkozásba kezdett, egy olyan sorozatot kíván elindítani Múlt és Jövő Klasszikusok cím alatt, amelyben összegyűjti a magyar-zsidó viszonynak a nagyjából a jogi emancipációval, 1867-tel kezdődő történetét. Elsőként egy párkötetet dobtak piacra, melyekről úgy gondolja a kiadó, hogy reprezentatív érvényűek a magyar zsidóság története szempontjából. A szépirodalom most történeti folyamatok illusztrációja.
Talán mégis igaza volt az öreg Lukácsnak, aki szerint Rilke híres sora ("Du musst dein Leben ändern." Tóth Árpád fordításában: "Változtasd meg élted!") minden nagy művészet legfőbb imperatívusza.
Bereményi Gézának igaza volt. Ha igazam van, akkor jöhetett a tévésorozat ötlete, amikor megrendezte Zalaegerszegen a Régimódi történet dramatizált változatát, és szembesült a veszteségekkel, amelyek a többgenerációs családregényt a színpadon érték.