Nem, de igen - Bánki Éva - Szigeti Csaba (szerk.): Udvariatlan szerelem (könyv)

  • k. kabai lóránt
  • 2007. január 18.

Zene

"Lágy szellő lengedez, madarak édes éneket énekelnek, a költők szerelmesek, a hölgyeik pedig (majdnem) elérhetetlenek.

"Lágy szellő lengedez, madarak édes éneket énekelnek, a költők szerelmesek, a hölgyeik pedig (majdnem) elérhetetlenek. Íme, a hagyományos szerelmi költészet megszokott sztereotípiái" - ezt a közhelyesen leegyszerűsítő képletet sikerült már meghaladni a két éve megjelent, A tavaszidő édessége című versgyűjtemény jóvoltából, mely magyarul elsőként mutatta be valóban reprezentatív módon a középkori népnyelvű lírát, illetve annak a kifinomult szerelemként jellemezhető regiszterét (s melynek előszavából, az azt a kötetet is főszerkesztőként jegyző Bánki Évától idéztem e mondatot). Most pedig összeállt ennek egy szerényebb terjedelmű, ám szintúgy jelentős ellenversgyűjteménye, a középkori obszcén költészet antológiája, melyet egyértelműen annak folytatásaként (ha nem "kiegészítéseképp") definiálnak szerkesztői, akik jórészt ugyanazok voltak mindkét kötet esetében. Ennek megfelelően alapvető szerkesztési elveik is megegyeznek: a lehető legtöbb nyelvterületről válogatják versanyagukat, és az egyes kultúrákat bemutató önálló fejezeteket minden esetben tudományos igényű, de mégis közérthető bevezetővel látják el. A friss fordításokat preferálják, nagyon kevés korábban már megjelent, "klasszikus" fordítónk alkotta magyarítást válogatnak be, valamint elsősorban magyarul még nem létező költeményeket adnak közre fiatal fordítók tolmácsolásában (akik közül mind a fordítások számát, mind pedig azok minőségét tekintve kiemelkedik Horváth Viktor).

Ahogyan a korábbi kötet rámutatott, hogy az ismert közhelykincs mellett nagyon gazdag és termékeny szerelmi terminológia létezett a középkori lírában, úgy ez a mostani azt példázza, hogy az

udvariasságellenes költészet

is komoly formakultúrával bírt. A baszdüh (és - adott esetben - a pinabú) irodalmi értékű megfogalmazásának számtalan poétikai eszközét ismerték és használták - az pedig voltaképpen lényegtelen, hogy eme "alantas" lírának milyen megítélése, "státusa" volt saját korában, különösképp, ha figyelembe vesszük, hogy e versek szerzőinek jó része elsősorban az udvari illemkódexeknek megfelelő, kifinomult költészetével szerzett nevet és rangot magának. Ráadásul ez az "udvariatlan", nonkonformista "szerelmi" líra nem is mindig az udvari kultúra ellenében jött létre, hanem gyakran a városi-polgári kultúra immanens termékeként.

A gyűjtemény természetesen az okszitán nyelvű trubadúrokkal kezdődik, a folytatásban pedig az ibériai (galego-portugál és kasztíliai nyelvű), az itáliai, a francia és a német területek obszcén verseit ismerhetjük meg, s kiegészítésként ízelítőt kapunk a középkori angol és latin nyelvű irodalmak vonatkozó darabjaiból. Számomra viszont igencsak vitathatónak tűnik föl az utolsó fejezet ittléte: ez egy dokumentumfikció (mely műfajt egyébként kifejezetten kedvelek - a maga helyén és megjelenési formáiban), szerepjáték, melynek elnagyoltan megrajzolt keretébe kerülnek mindazon versek, amelyeket a kötet néhány fordítója (és egyik szerkesztője) írt a fordítottak, a létező középkori anyag hatására. Kissé komolytalanná teszi ezt a mégoly komoly és alapos gyűjteményt, hogy utolsó fejezetében egy valósként feltüntetett személy, az itáliaiból "elarabosodott" Jakub al-Muhadzser versgyűjteményét olvashatjuk, melyet Grob Lüger (!), a keinstadti (!) egyetem docense fedezett fel nemrégiben - miközben ezek kortárs magyar versek. (Jeney Zoltán igyekszik ugyan indokolni ezt fordításelméleti indíttatású utószavában, ám engem sajnos nem győzött meg.)

Előszavában Szigeti Csaba a kifinomult szerelmi lírát nevezi igennek, vagyis jelen gyűjteménynek a nemet kell bemutatnia - ám erre a nemre is igent mondhatunk: mint az belátható a teljes kötetet elolvasva, ez a nem udvari(as) líra is éppoly fontos része volt a korszak kulturális életének, mint a "magasabb" költészet (még ha olykor inkább csipesszel ajánlott is csak hozzányúlni); egy eddig alig vagy nem is ismert regiszterrel bővíti irodalmi tapasztalatunkat. Sem a szerkesztők, sem pedig a fordítók nem finomkodtak, majd' mindig néven vannak nevezve a dolgok, de soha nem tévesztve arányt a szükséges és a lehetséges között; bár azt hiszem, egyes sorok hallatán talán még Ganxsta Zolee is elpirulna - ennek megfelelően a könyv olvasása bizonyos életkor alatt kifejezetten ellenjavallt.

Prae.hu, 2006, 318 oldal, 4990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.