Lehet royalista egy munkáspárti vezető? Elképzelhető, hogy egy királynő bulvárlapoknak tetsző gesztusokkal, a politikai manipuláció eszközeivel kénytelen masszírozni a monarchia népszerűségét?
Történelmi filmet rendezni talán könnyebb, mint alig egy évtizeddel ezelőtt történt eseményt celluloidra álmodni. Előbbinél az esetleges hitelességbéli "tévedések" miatt legfeljebb a levéltárban megsárgult bizonyítékokat lengető történészektől várható felszólamlás. Utóbbira bárki panaszkodhat.
A sokat tapasztalt rendező, Stephen Frears mindenesetre most volt bátor azt boncolgatni, miért nem fejezte ki anno az együttérzését a sokkos állapotba került Anglia népének Tony Blair és II. Erzsébet királynő a Diana hercegnő halálát követő napokban. Úgy tudjuk, a trónt megrengette, a kormányfői bársonyszéket viszont jó időre stabilizálta akkor a közhangulat, amelyet részben a - saját közvetett bűnösségét nyilván jó mélyen átérző - bulvármédia gerjesztett, hogy lerázza magáról a népharagot, és a monarchiára tolja a felelősséget a leendő angol király anyjának haláláért. Frears szerint (s mit lehessen tudni) a tradíciókhoz mereven ragaszkodó, viktoriánus értékrend került ott összetűzésbe a társadalmi elvárásokkal, a közvetlenség és rugalmasság koncepciójával, amelyet nála Blair és az új Munkáspárt szimbolizál(t akkor).
Az archív felvételeket beépítő filmben szélesre tárul a Buckingham-palota, a skóciai Balmoral királyi "menedékház" és a Downing Street 10. összes függönye. Nincs is más dolgunk, mint Helen Mirren és Michael Sheen játékán keresztül megérteni fent nevezettek szempontjait.
A rendezőről persze régóta tudjuk: nem vak, hanem bátor, ugyanakkor a csetlő-botló, szerepébe fokozatosan beletanuló államférfiú és a jeges felszín megkapargatása után a finom érzékenység tüneteit produkáló uralkodónő szembeállítása önmagában nagyon is kevés lenne, s a lendületes forgatókönyvet is a hajára kenhetné a stáb Mirren és Sheen igyekezete nélkül, amelyet bizonyára az amerikai filmakadémia is bőkezűen fog jutalmazni - mintha az egészet direkt nekik csinálták volna, nagy bátran.
A Budapest Film bemutatója
