A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.
A norvégiai Bergenből való Erlend Øye és Eirik Glambek Bøe akusztikus duója kisebb forradalmat keltett, amikor 22 éve feltűntek a színpadon, majd kiadták első, Quiet Is the New Loud című albumukat.
A hazai lo-fi hullám idején indult zenekar tavaly ünnepelte 10. születésnapját, ebből az apropóból terveztek kiadni egy dupla lemezt a korai dalaik újravett verziójával.
A romantikus repertoár sokszor patetikus, tartja a közvélekedés, pedig az irónia is ott van a romantikusok eszköztárában: megtaláljuk sokaknál, Heinétől E. T. A. Hoffmannig, Berlioztól Schumannon át Richard Straussig.
...kiemelt szerep jut körképünkben, de szót kér a táncparkett és egy halott királynő is.
A Gazelle Twin néven működő brit Elisabeth Bernholz egy 2009-es Fever Ray-koncert hatására indította el zenészi-előadói pályafutását.
A holland zeneszerző nevét Magyarországon csak a kortárs zene elszánt hallgatótábora ismeri, noha az idén 82 éves alkotó rendkívül termékeny.
A nagyjából egy évtizede Londonban alakult Wolf Alice az induló lemezével (My Love Is Cool, 2015) elsőre begyűjtött egy Mercury-jelölést, a két évvel későbbi Visions of a Life-fal pedig már a díj is összejött.
