mi a kotta?

Szokványos bűneset

  • mi a kotta
  • 2022. február 2.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/5. hétre

„Mit látok? Jaj, mi ez! Hogyan? A bájos ajkak, / a szem, honnét sokatmondó tüzek nyilaztak – / a rettentő halált mutatják ólmosan! / Múzsák és gráciák, akiktől nyerte áldott / vonásait, miért pusztulhat alkotástok? / Csak nézem, ölelem – s ő meghal, vége van! / Meghal – a szörnyü hírt immár mindenki tudja, / s mindenki szíve fáj, bánattól elszorulva, / zokogni hallom én a szép művészetek / karát: Melpomené örökre elveszett! / Mit szólnak fiaink, ha hallják, / hogy mit művelhetett a szépséggel a gazság / s mit árthattak neki kegyetlen emberek? / A temetést is megtagadják / attól, akit görög oltár illetne meg! // Amíg körünkben élt, mind érte epekedtek, / láttam, hogyan tolong a hódolók hada – / és mára, lám, csupán szokványos bűneset lett, / csak jót tett, semmi mást – s meg kell lakolnia!” Baranyi Ferenc fordításában így indul az a gyászvers, amelyet 1730-ban Voltaire írt az egyházi temetésre – mestersége miatt – nem érdemesített tragika, Adrienne Lecouvreur elsiratására. A 38 esztendősen elhunyt színésznő története utóbb aztán szokványos bűnesetből a legkevésbé sem szokványos bűnesetté alakult át: a prózai, majd az operaszínpadon. Merthogy Scribe-ék tragédiájában, majd az annak nyomán készült Cilea-operában a címszereplővel egy mérgezett ibolyacsokor végez. Ebből a hálás dívaszerepet kínáló dalműből fél tucat részlet is felhangzik majd a lett szoprán, Kristīne Opolais áriaestjén (Nemzeti Hangversenyterem, február 7., fél nyolc). A világsztár pesti debütálásának műsorán emellett persze a Tosca, a Manon Lescaut és a Pillangókisasszony részletei is ott szerepelnek, elvégre Opolais vitán felül korunk (egyik) vezető Puccini-énekesnőjének számít.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.