„Brahms elfogulatlan tisztelői élesen meg szokták különböztetni pályájának két éráját és szinte félnek, ha a hangversenyprogramon magas opus-számot látnak művei mellett. Ma este két legújabb kéziratának bemutatója volt; szinte aggódtunk, hogy ez a gordonkaszonáta és trió is a zenedoktor nehéz kalapja alól került ki. Örvendetesen csalódtunk. Ez a két mű szerencsés órák szülötte és a múzsa mosolyogva hajolt bölcsőjük felé. (…) [A c-moll trió] Brahmsnak egyik legértékesebb költeménye; a művelt zenevilágon való körútjára, melyre Budapestről indul, bizonyosan diadalmasan fog járni. De vajon hol fog egyhamar találni olyan három előadóra, mint aminő Hubay, Popper és a zongora mellett maga Brahms? A Presto non assai, s főleg az Andante grazioso a tetszésnek valóságos zivatarát keltették a teremben. Szív szólt itt szívekhez. Az Andante grazioso dallamossága bizonyítója annak, hogy Brahms még mindig a régi hatalmas poéta, mikor nem merül a hangokkal való filozofálásba. A közönség ünnepléséből megláthatta, hogy mennyire hat egyszerű eszközökkel is, ha a költő lantját pengeti, s nem a tudós tollát forgatja.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
