Interjú

„Terjed egy természetes nőkép”

Barkóczi Noémi énekes-dalszerző

  • Soós Tamás
  • 2022. január 26.

Zene

Többévnyi kihagyás után tért vissza a zenéléshez Barkóczi Noémi, az év végén megjelent Dolgom volt 2021 egyik legerősebb magyar lemeze lett. Hétköznapi szituációkból kiindulva énekel generációs érzéseket, és arról is van mondanivalója, hogy milyen manapság introvertált nőként zenélni.

Magyar Narancs: Miért az énekes-dalszerző hagyományban érzed a leginkább otthon magadat?

Barkóczi Noémi: Először olyan zenéket dolgoztam fel, amelyeket kamaszként hallgattam – Foo Fighters, Arctic Monkeys –, de aztán hamar felfedeztem olyan előadókat, mint Alanis Morissette, KT Tunstall vagy Lisa Hannigan. Az ő zenéjükről azt éreztem, hogy ezt én is tudnám csinálni, és ez inspirálóan hatott rám. Hogy én is ilyen zenét játszom, abban biztosan szerepe volt az introvertáltságomnak is. Ha mindennap a barátaiddal lógsz a kocsmában, természetes, hogy zenekart alapítotok. Az én életemből ez a közeg kimaradt, ilyen zenét viszont egyedül is tudtam játszani.

MN: Nehezebb volt vidéken elkezdeni zenélni? Vagy a fővárostól és az aktuális zenei trendektől való távolság segített megtalálni a saját hangodat?

BN: Békéscsabai vagyok, az elég messze van Budapesttől, de egyébként sem jutott eszembe, hogy feljárjak Pestre bulizni. Sokáig csak egy szál gitáros, fingerpicking folk-blues zenéket hallgattam, mint Joni Mitchell, Linda Perhacs, Nick Drake vagy Laura Marling, és ez biztos hatott a stílusomra is. Pesten hamarabb változott volna a zenei ízlésem, ahogy ez a felköltözésem után meg is történt. Egy darabig volt bennem egy erős kívülállóérzés Budapesten, de nagyon örültem, amikor először meghívtak a Rakéta Fesztiválra. Később aztán meghatározó élményem lett a pesti hálószobapop-színtér. Békéscsabán és Egerben, ahová filmszakra jártam, főleg alternatív-indie és rock-metál együttesekkel találkozhatott az ember, és izgalmas volt felfedezni ezeknél nehezebben behatárolható zenéket.

MN: Pár éve azt mondtad, ebben az időben kicsit olyan volt neked a zenélés, mint a kötelező tantárgy az egyetemen: letudtad a vizsgákat, de nem találtad meg benne önmagadat. Miért nem?

BN: A prózai oka az volt, hogy sok energiát elvitt a megélhetés. Máig küzdök azzal, hogy egyensúlyt teremtsek a munka, az emberi kapcsolatok fenntartása, a pihenés és a zenélés között. Többre értékelem, ha a barátaimmal lehetek, minthogy leüljek zenélni. Egyébként is nehezebben tudok belefeledkezni a zenélésbe, mint középiskolás koromban. Az új lemez dalainak nagy része is úgy született, hogy Covid-gyanúval otthon töltöttem két hetet, és akkor ki tudtam zárni minden más zavaró tényezőt.

MN: És a nem prózai okok?

BN: A leterheltség belevitt egy rossz spirálba. Egyre nehezebben ültem le zenét írni, egyre kevésbé jöttek a sikerélmények, viszont a kvázi kötelező rész, a koncertezés megmaradt. Kezdett kiveszni a zenélésből az öröm, és sokat tépelődtem, hogy kell-e ez egyáltalán nekem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.