Interjú

„Terjed egy természetes nőkép”

Barkóczi Noémi énekes-dalszerző

  • Soós Tamás
  • 2022. január 26.

Zene

Többévnyi kihagyás után tért vissza a zenéléshez Barkóczi Noémi, az év végén megjelent Dolgom volt 2021 egyik legerősebb magyar lemeze lett. Hétköznapi szituációkból kiindulva énekel generációs érzéseket, és arról is van mondanivalója, hogy milyen manapság introvertált nőként zenélni.

Magyar Narancs: Miért az énekes-dalszerző hagyományban érzed a leginkább otthon magadat?

Barkóczi Noémi: Először olyan zenéket dolgoztam fel, amelyeket kamaszként hallgattam – Foo Fighters, Arctic Monkeys –, de aztán hamar felfedeztem olyan előadókat, mint Alanis Morissette, KT Tunstall vagy Lisa Hannigan. Az ő zenéjükről azt éreztem, hogy ezt én is tudnám csinálni, és ez inspirálóan hatott rám. Hogy én is ilyen zenét játszom, abban biztosan szerepe volt az introvertáltságomnak is. Ha mindennap a barátaiddal lógsz a kocsmában, természetes, hogy zenekart alapítotok. Az én életemből ez a közeg kimaradt, ilyen zenét viszont egyedül is tudtam játszani.

MN: Nehezebb volt vidéken elkezdeni zenélni? Vagy a fővárostól és az aktuális zenei trendektől való távolság segített megtalálni a saját hangodat?

BN: Békéscsabai vagyok, az elég messze van Budapesttől, de egyébként sem jutott eszembe, hogy feljárjak Pestre bulizni. Sokáig csak egy szál gitáros, fingerpicking folk-blues zenéket hallgattam, mint Joni Mitchell, Linda Perhacs, Nick Drake vagy Laura Marling, és ez biztos hatott a stílusomra is. Pesten hamarabb változott volna a zenei ízlésem, ahogy ez a felköltözésem után meg is történt. Egy darabig volt bennem egy erős kívülállóérzés Budapesten, de nagyon örültem, amikor először meghívtak a Rakéta Fesztiválra. Később aztán meghatározó élményem lett a pesti hálószobapop-színtér. Békéscsabán és Egerben, ahová filmszakra jártam, főleg alternatív-indie és rock-metál együttesekkel találkozhatott az ember, és izgalmas volt felfedezni ezeknél nehezebben behatárolható zenéket.

MN: Pár éve azt mondtad, ebben az időben kicsit olyan volt neked a zenélés, mint a kötelező tantárgy az egyetemen: letudtad a vizsgákat, de nem találtad meg benne önmagadat. Miért nem?

BN: A prózai oka az volt, hogy sok energiát elvitt a megélhetés. Máig küzdök azzal, hogy egyensúlyt teremtsek a munka, az emberi kapcsolatok fenntartása, a pihenés és a zenélés között. Többre értékelem, ha a barátaimmal lehetek, minthogy leüljek zenélni. Egyébként is nehezebben tudok belefeledkezni a zenélésbe, mint középiskolás koromban. Az új lemez dalainak nagy része is úgy született, hogy Covid-gyanúval otthon töltöttem két hetet, és akkor ki tudtam zárni minden más zavaró tényezőt.

MN: És a nem prózai okok?

BN: A leterheltség belevitt egy rossz spirálba. Egyre nehezebben ültem le zenét írni, egyre kevésbé jöttek a sikerélmények, viszont a kvázi kötelező rész, a koncertezés megmaradt. Kezdett kiveszni a zenélésből az öröm, és sokat tépelődtem, hogy kell-e ez egyáltalán nekem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.