Interjú

„Terjed egy természetes nőkép”

Barkóczi Noémi énekes-dalszerző

  • Soós Tamás
  • 2022. január 26.

Zene

Többévnyi kihagyás után tért vissza a zenéléshez Barkóczi Noémi, az év végén megjelent Dolgom volt 2021 egyik legerősebb magyar lemeze lett. Hétköznapi szituációkból kiindulva énekel generációs érzéseket, és arról is van mondanivalója, hogy milyen manapság introvertált nőként zenélni.

Magyar Narancs: Miért az énekes-dalszerző hagyományban érzed a leginkább otthon magadat?

Barkóczi Noémi: Először olyan zenéket dolgoztam fel, amelyeket kamaszként hallgattam – Foo Fighters, Arctic Monkeys –, de aztán hamar felfedeztem olyan előadókat, mint Alanis Morissette, KT Tunstall vagy Lisa Hannigan. Az ő zenéjükről azt éreztem, hogy ezt én is tudnám csinálni, és ez inspirálóan hatott rám. Hogy én is ilyen zenét játszom, abban biztosan szerepe volt az introvertáltságomnak is. Ha mindennap a barátaiddal lógsz a kocsmában, természetes, hogy zenekart alapítotok. Az én életemből ez a közeg kimaradt, ilyen zenét viszont egyedül is tudtam játszani.

MN: Nehezebb volt vidéken elkezdeni zenélni? Vagy a fővárostól és az aktuális zenei trendektől való távolság segített megtalálni a saját hangodat?

BN: Békéscsabai vagyok, az elég messze van Budapesttől, de egyébként sem jutott eszembe, hogy feljárjak Pestre bulizni. Sokáig csak egy szál gitáros, fingerpicking folk-blues zenéket hallgattam, mint Joni Mitchell, Linda Perhacs, Nick Drake vagy Laura Marling, és ez biztos hatott a stílusomra is. Pesten hamarabb változott volna a zenei ízlésem, ahogy ez a felköltözésem után meg is történt. Egy darabig volt bennem egy erős kívülállóérzés Budapesten, de nagyon örültem, amikor először meghívtak a Rakéta Fesztiválra. Később aztán meghatározó élményem lett a pesti hálószobapop-színtér. Békéscsabán és Egerben, ahová filmszakra jártam, főleg alternatív-indie és rock-metál együttesekkel találkozhatott az ember, és izgalmas volt felfedezni ezeknél nehezebben behatárolható zenéket.

MN: Pár éve azt mondtad, ebben az időben kicsit olyan volt neked a zenélés, mint a kötelező tantárgy az egyetemen: letudtad a vizsgákat, de nem találtad meg benne önmagadat. Miért nem?

BN: A prózai oka az volt, hogy sok energiát elvitt a megélhetés. Máig küzdök azzal, hogy egyensúlyt teremtsek a munka, az emberi kapcsolatok fenntartása, a pihenés és a zenélés között. Többre értékelem, ha a barátaimmal lehetek, minthogy leüljek zenélni. Egyébként is nehezebben tudok belefeledkezni a zenélésbe, mint középiskolás koromban. Az új lemez dalainak nagy része is úgy született, hogy Covid-gyanúval otthon töltöttem két hetet, és akkor ki tudtam zárni minden más zavaró tényezőt.

MN: És a nem prózai okok?

BN: A leterheltség belevitt egy rossz spirálba. Egyre nehezebben ültem le zenét írni, egyre kevésbé jöttek a sikerélmények, viszont a kvázi kötelező rész, a koncertezés megmaradt. Kezdett kiveszni a zenélésből az öröm, és sokat tépelődtem, hogy kell-e ez egyáltalán nekem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.