Lemez

A földre pottyant férfi

David Bowie: Brilliant Adventure (1992–2001)

Kritika

A napokban lett volna 75 éves David Bowie. A szimbolikus évforduló miatt a szokásosnál is jobban izzik most a zenei hagyatéka körül a levegő, és ennek részeként nemrég végre megjelent az ún. Era boxszett sorozat ötödik darabja, a Brilliant Adventure. Rengeteg minden van rajta, pazar a kivitelezés, viszont az emberben marad némi hiányérzet. 

Például azért, mert a Loving the Alien (1983–1988) szett után nem 1989-ben veszi fel a fonalat, ami azt jelenti, hogy hiányzik a két Tin Machine-lemez – Bowie a Sales fivérekkel és Reeves Gabrels gitárossal ezen a néven alapított zenekart, ami azért is fontos momentuma a karrierjének, mert állítása szerint ekkor vált ismét kreatívvá, az általa csak „Phil Collins éveknek” titulált nyolcvanas évekbeli korszaka után. Ekképpen a most kiadott gyűjtemény első darabja az 1993-as, többnyire pozitív töltetű Black Tie White Noise, amelynek a tíz évvel korábbi Let’s Dance után visszatérő producer, Nile Rodgers mellett az is volt az oka, hogy a művész a dalok készítése közben házasodott össze Imannal. A Tin Machine hard rockja itt már a múlté: house, techno, jazz, hiphop, soul és csipetnyi rock váltja egymást, az alapot pedig a korszak népszerű new jack swinges dobhangzása nyújtja. Egyenetlen színvonalú, de izgalmas lemez, a Jump They Say pedig Bowie talán legjobb 90-es évekbeli maxija. A Black Tie White Noise-t nem követte turné, úgyhogy Bowie gyorsan összedobott még egy albumot ugyanabban az évben: ez lett a Buddha of Suburbia. Eredetileg egy sorozat filmzenéjeként indult, végül csak a címadó dal került a tévéműsorba. Jelentősége az életműben elhanyagolható, még ha Bowie valamiért nagyon szerette ezeket a nem valami erős, viszont túlságosan hosszú dalokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."