Lemez

A földre pottyant férfi

David Bowie: Brilliant Adventure (1992–2001)

Kritika

A napokban lett volna 75 éves David Bowie. A szimbolikus évforduló miatt a szokásosnál is jobban izzik most a zenei hagyatéka körül a levegő, és ennek részeként nemrég végre megjelent az ún. Era boxszett sorozat ötödik darabja, a Brilliant Adventure. Rengeteg minden van rajta, pazar a kivitelezés, viszont az emberben marad némi hiányérzet. 

Például azért, mert a Loving the Alien (1983–1988) szett után nem 1989-ben veszi fel a fonalat, ami azt jelenti, hogy hiányzik a két Tin Machine-lemez – Bowie a Sales fivérekkel és Reeves Gabrels gitárossal ezen a néven alapított zenekart, ami azért is fontos momentuma a karrierjének, mert állítása szerint ekkor vált ismét kreatívvá, az általa csak „Phil Collins éveknek” titulált nyolcvanas évekbeli korszaka után. Ekképpen a most kiadott gyűjtemény első darabja az 1993-as, többnyire pozitív töltetű Black Tie White Noise, amelynek a tíz évvel korábbi Let’s Dance után visszatérő producer, Nile Rodgers mellett az is volt az oka, hogy a művész a dalok készítése közben házasodott össze Imannal. A Tin Machine hard rockja itt már a múlté: house, techno, jazz, hiphop, soul és csipetnyi rock váltja egymást, az alapot pedig a korszak népszerű new jack swinges dobhangzása nyújtja. Egyenetlen színvonalú, de izgalmas lemez, a Jump They Say pedig Bowie talán legjobb 90-es évekbeli maxija. A Black Tie White Noise-t nem követte turné, úgyhogy Bowie gyorsan összedobott még egy albumot ugyanabban az évben: ez lett a Buddha of Suburbia. Eredetileg egy sorozat filmzenéjeként indult, végül csak a címadó dal került a tévéműsorba. Jelentősége az életműben elhanyagolható, még ha Bowie valamiért nagyon szerette ezeket a nem valami erős, viszont túlságosan hosszú dalokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.