Lemez

A földre pottyant férfi

David Bowie: Brilliant Adventure (1992–2001)

Kritika

A napokban lett volna 75 éves David Bowie. A szimbolikus évforduló miatt a szokásosnál is jobban izzik most a zenei hagyatéka körül a levegő, és ennek részeként nemrég végre megjelent az ún. Era boxszett sorozat ötödik darabja, a Brilliant Adventure. Rengeteg minden van rajta, pazar a kivitelezés, viszont az emberben marad némi hiányérzet. 

Például azért, mert a Loving the Alien (1983–1988) szett után nem 1989-ben veszi fel a fonalat, ami azt jelenti, hogy hiányzik a két Tin Machine-lemez – Bowie a Sales fivérekkel és Reeves Gabrels gitárossal ezen a néven alapított zenekart, ami azért is fontos momentuma a karrierjének, mert állítása szerint ekkor vált ismét kreatívvá, az általa csak „Phil Collins éveknek” titulált nyolcvanas évekbeli korszaka után. Ekképpen a most kiadott gyűjtemény első darabja az 1993-as, többnyire pozitív töltetű Black Tie White Noise, amelynek a tíz évvel korábbi Let’s Dance után visszatérő producer, Nile Rodgers mellett az is volt az oka, hogy a művész a dalok készítése közben házasodott össze Imannal. A Tin Machine hard rockja itt már a múlté: house, techno, jazz, hiphop, soul és csipetnyi rock váltja egymást, az alapot pedig a korszak népszerű new jack swinges dobhangzása nyújtja. Egyenetlen színvonalú, de izgalmas lemez, a Jump They Say pedig Bowie talán legjobb 90-es évekbeli maxija. A Black Tie White Noise-t nem követte turné, úgyhogy Bowie gyorsan összedobott még egy albumot ugyanabban az évben: ez lett a Buddha of Suburbia. Eredetileg egy sorozat filmzenéjeként indult, végül csak a címadó dal került a tévéműsorba. Jelentősége az életműben elhanyagolható, még ha Bowie valamiért nagyon szerette ezeket a nem valami erős, viszont túlságosan hosszú dalokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.