Szívbéli öröm minden érintettnek: itt a nagy Országh új kiadása. Az első példányt stílszerűen Göncz Árpád műfordító és köztársasági elnök vághatta fel. A hírek szerint még ezen az őszön kijön a Halász és az Eckhardt is, őket követik majd a kis-, közép- és szakszótárak. A felpörgés az Akadémiai Kiadó szuperszoftverének köszönhető: a régi, lassú és munkás cédulázás helyett gépre vitték a teljes címszóanyagot, amelyet immár tetszés szerint válogathatnak és rendszerezhetnek.
Kis szótártörténet
A szótár sose volt olcsó mulatság, egy nagyszótárnak még az amúgy könyvdotáló kommunisták is megkérték az árát, így én egy pár kisszótárral kezdtem angolból az ipart, és ha többre vágytam, el kellett mennem a könyvtárba. Csak a felvételi előtt szaladt meg annyira, hogy birtokosa lettem egy középszótárnak, egy nagyvonalú barátnőm ajándékozott meg az Országh-kéziszótár első kiadásával (Franklin, 1947). Ezt máig őrzöm, sőt használom, amikor galérián volt az ágy, ez volt az ún. fölső szótár. Megszerzésével nagyot léptem előre, de mivel egy ívet kifelejtettek belőle, a p betűs szavaknál továbbra is a kisszótárra mint segédkönyvre voltam utalva. Első nagyszótáram ugyancsak első kiadás (Akadémiai, 1960), egy illegálisan külföldre távozott jó emberem hagyta rám a vérfagylaló hetvenes évek végén. Ezt használtam tegnapig, jóllehet állapota gyalázatos, egészen kijött már könyv formájából, fedele leszakadt, lapjai kijárnak, egyik-másik vissza sem tért. Az évek során (immár saját költségemen) beszereztem még egy angol-angol és egy szlengszótárat, illetve magam is folytattam szótárírói tevékenységet, új szavakat vagy jelentéseket vezettem be kézzel a címszavak közé. Már csak ezért is szívemhez nőtt a nagy Országh, rövid hezitálás után úgy döntöttem, hogy most már megtartom örökre, legyen ő az aranytartalék, obsitos szótár és ereklye...
Új testben ép lélek
Az új változatot könnyű megszeretni, mert olyan nagytestű, és igen praktikus nóvumokat tartalmaz. Eddig úgy dolgozott az ember a számítógépnél, hogy egyik oldalon az egér, a másiknál meg váltogatni kellett a köteteket. Ennek most vége: az új szótár egykötetes, súlyra és méretre kétkezes könyv lett, de még kezelhető. Azután lapszéli regisztere van, ez úgy néz ki, hogy a belső széleken az ábécé betűi futnak végig, kívül pedig sötét kis kockák (ezekre én tollal már rá is vezettem a megfelelő jeleket, ha ezt a nyomdában is meg tudnák oldani, az már maga volna a tökély.) Felütve immár a korpuszt, egyből szembeötlik a baráti tipográfia, ami kivált a hosszú, több oldalas címszavak tagolásában aranyat ér: nem köll többé az apró betűk összefolyó tengeréből halászgatni a cifrább kifejezéseket és huszonhetedik jelentéseket. Új, egyszerűbb átírási rendszerben adják meg a kiejtést (mondjuk ez nem olyan lényeges, nyelvtanulás során mindenki találkozik két-három fajtával, nincs köztük nagy különbség, ha megismered az egyiket, nem lehet gond a többivel sem).
Tartalmi kérdésekre térve, az előző kiadáshoz képest húsz százalékkal nőtt a címszavak száma, átfésülték a régebbi szótárak tulajdonnév- és rövidítésanyagát, sok az új kifejezés, többedik jelentés és jelentésváltozat, a szakszavak közül különös figyelmet fordítottak az informatikára. Egy már biztos: ebbe a kiadásba nem kell kézzel bevezetni a repülőgép-eltérítést, egyes tiltott szerek nevét, és tisztán látni benne, mi a cool, és mikor kell azt mondani: it sucks. Egyetlen gyors, bár célirányos keresés viszont arra vezetett, hogy egy másik, alapvetően angol nyelvű szakterület - média, szórakoztatóipar, mozi - most sincs kellőképp lefedve. Talán majd legközelebb. Az új szoftverrel nem jelent gondot a javított, bővített kiadások rendszeres megjelentetése, igaz, ez rajtam már nem segít, engem már ezzel a szótárral fognak eltemetni.
Ezzel máris az új kiadás leggyengébb pontjára tapintunk. Ez pedig az ár. Tizenegyezer darabja. Sok. Hiába értékarányos, ennyiért csak az veszi meg, akinek ez nem pénz, vagy aki nem tud nélküle élni.
Még egy kis szótártörténet
Az új kiadás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a régieket most már ki kell dobni, mert automatikusan elavultak. Országh László, az atyamester 1984-ben meghalt, de az 1998-as szótár még mindig az ő nevét viseli elöl (és aki utána jön, Magay Tamás, az is az ő tanítványa) - és nemcsak kegyeletből meg PR-szempontból. Az anyag oroszlánrészét kitevő alapszókincs még az ő gyűjtésére épül, és ez a gyűjtés csodálatosan gazdag, részletekbe menően pontos és megdöbbentően korszerű, legalábbis a brit angol esetében (a mai amerikai angol már nehezebb, mondhatni rágós falat, ennek bizonyítására ide idéznék egy szaktekintélyt. Beavis és Butthead britpopos klipet néz a tévében: "Te, ez meg milyen nyelven van?" "Angolul, te tapló." "Az lehet, mert vannak benne amerikai szavak, de a többit nem értem."). Országh munkájának kiválóságát példázza, hogy 1993-as kiadású szlengszótáram anyagának legalább a felét már szerepelteti az 1960-as magyar nagyszótár is. Emeljünk kalapot a régi iskola nagy szótárírói előtt.
Bori Erzsébet
