"Légy kedves, vagy menj el. Kösz" - Petőfi Csarnok
A világ leghálásabb művészi témája a nyomor. Kajálja a közönség, mert szeret belepillantani, megdöbbenni rajta, valamint sajnálkozni, sopánkodni, felháborodni, távolmaradni. Nem lett volna nehéz dolga tehát a portugál-német társulatnak és koreográfusának, hogy kissé élénkebb fantáziával és asszociációs képességekkel elkápráztassák a közönséget. Bár ki tudja, manapság a táncszínháznak sem könnyű, sok van belőle, nem ismerik el, viszonylag szűk, megújulni képtelen gesztuskörrel dolgozik: lendületek, vállrándítások, hajmosó és mosakodó mozdulatok stb. Nehéz lehet átültetni mindent erre a konyhanövény nyelvre, viszont az sem fair, hogy didaktikus módon minden jelentést lefordítsanak a tánc nyelvére nekünk. Így aki nem talál valami egészen érdekes kifejezésmódot, annak minden esélye megvan rá, hogy vérszomjas, DV8-hez és Fura Del Baushoz szokott közönsége végigunatkozza a darabot, esetleg kifejezőbb mozdulatokkal távozzon, mint amilyenekre a színészek egész este képesek voltak a színpadon.
Nem vagyok hajlandó felülni a rég megkopott avantgárd nagy és a toleranciaszintemnek elviselhetőnél hosszabb feszültségkeltő csendjeinek, idegesítő piszmogásainak: ezeket karitatíve egyedül a török amatőr színjátszóknak tudom megbocsátani. Komolyan mondom, szegénységélmény tekintetében nagyobb katarzisom van, ha végigmegyek a Kalefon, vagy megnézek messziről egy ebédosztást a Máltai Szeretetszolgálatnál, mint ezen az estén volt, pedig ugye a darab arra volna való, ha tánc is, hogy élesítsen, teremtsen nekünk ikonokat, feszültséget, akár félszegen, akár tombolva.
A négy főszereplő egy hatalmas repülőgépposzter alatt molyol, tekereg, téblábol. Repülőtér közelében meghúzódó homelesseket látunk tehát. Ez a tér, ahol a kerület véget ér. Két pasast és két nőt, hóna alatt hullámpapírja, hogy meglegyen a hajléktalan ivararány. A háttérben álló ruhahegyek kínai piac benyomását keltik, de később kiderül, hogy ennek a halomnak átöltöztető funkciója van. Mindenki felveszi a mások cuccát. És így tovább, csak egyértelműen: zsebben hordozható bababútor, kétszersült, letolt nadrág, meztelen segg, éhes, nagy csöcsök, alultáplált combok, időnként egy kis szövegismételgetés angolul vagy portugálul, hogy ne feledjük, ezek szerencsétlenek, hiányoznak nekik a barátaik, hiányzik a szex, sőt az otthon, nincs menekvés, csak az a monoton nyomor, az fog hiányozni. Meg kell vallani, a hetvenes évek szavalókórusai drámaibbak voltak. A színházi és táncszínházi jelenetnek is ijesztő részletek között a négy ember időnként összeáll négyszögbe, és egyszerre elkezdi a fent már említett mosakodó mozdulatsorokat, mintegy levezető körként, majd szétesik az egész. Oké, ennek is megvan a maga funkciója. Ha más nem, az lejön belőle, hogy ha szeretnél egy kis vörösbort inni, tölcsé magadnak. De előtte jobb, ha kimész a büfébe.
- sissova -
