Telex: Póka Egon fogdosta növendékeit, kollégáit

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 28.

Zene

Nem csak most, két évvel a halála után mondják: korábban is szóltak, csak nem történt semmi.

Rendszeresen fogdosta, csókolgatta a Kőbányai Zenei Stúdió diákjait és több dolgozóját, tanárát Póka Egon, az intézmény alapítója és egyik igazgatója – írja a Telex.

Az írásban több ember is részletesen beszél a Máté Péter-díjjal és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett basszusgitáros viselkedéséről, az intézményben uralkodó hangulatról és egyes esetekről.

A lapnak az intézmény fenntartói jogait gyakorló Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének (MZTSZ) főtitkára, Gyimesi László is nyilatkozott.

Azt írta, „gyáva ember az, aki Póka Egon halálát követően több mint két évvel állít vagy kérdez olyan eseményekről, amelyek alkalmasak Póka Egon jóhírnevének, kegyeleti jogainak megsértésére” , és azt is közölte,  most hall először ilyen vádakról, hazugság ez az egész.

A cikkből azonban kiderül, az érintettek nem most tették szóvá először Póka Egon viselkedését. Csak korábban, amikor ez szóba került, a panasznak nem volt foganatja. Most többen azért vállalták a nyilatkozatot, mert híre ment, popzenei egyetem jönne létre, amelyet Póka Egonról neveznének el. Úgy gondolják, ha már a zenész szakma és az állam is a kultuszát építi, árnyalniuk kell a neves zenészről kialakult képet.

Az iskola egyik tanára, Cseke Gábor már 2017-ben a Facebookon közzé tette élményeit a tapasztalt abúzusokról,

néhány nappal azután, hogy felmondott. 

Posztjában arról volt szó, hogy az iskolában megszokott volt a trágár beszéd, az anyázás, és nem vicces egy növendék fejére vizsga közben parókát húzni, és simogatni, inzultálni valakit az akarata ellenére megalázó és szégyenletes dolog.

„Az iskolában tanuló lányoknak el kell viselni a kötelező puszilkodást, kényszeres ölelkezést, néha fogdosást, az állandó beszólogatást és gusztustalan, meredt nézést. Úgy döntöttem, hogy egy ilyen szellemiségű iskolához nem szeretnék tartozni. A saját gyerekeimet nem engedném az iskola közelébe sem” – írta. A zenész a hírportálnak most arról beszélt, posztja után sokan megköszönték neki, hogy helyettük is megszólalt, ám ő is szégyellte magát, mert korábban évekig nézte tehetetlenül Póka Egon túlkapásait. 

A lap írásában megszólaló érintettek azért nem léptek korábban a nyilvánosság elé, mert úgy látták, nincs értelme, hiszen Cseke 2017-es posztjának sem lett valódi következménye. Az akkoriban nálunk is megjelent MeToo-mozgalom megítélése is arról árulkodott, hogy sokan inkább az áldozatok igazságát vonják kétségbe. 

 

 

Címlapképünkön Póka Egon basszusgitáros a 24. Művészetek Völgye fesztiválon. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.