Interjú

„Nem a tökéletességet keresem”

Elvis Costello énekes-dalszerző

Zene

Második magyarországi koncertjére készül Elvis Costello, és ez­úttal magával hozza Steve Nieve billentyűst is, akivel már több mint négy évtizede együtt dolgozik. A 69 éves angol énekes-dalszerző Zoomon mesélt nekünk a Szomorú vasárnapról, Paul McCartney-ról és a kedvenc foci­csapatáról.

Magyar Narancs: Három hete indult a turnéd Steve-vel. Milyenek az eddigi tapasztalatok?

Elvis Costello: Az első három koncertünket Olaszországban adtuk, Carmen Consoli énekesnő részvételével, és énekeltünk is egymás nyelvén a koncertek záró­blokkjában. Onnan Spanyolországba mentünk, az első fellépé­sünk Granadában volt. Vagy inkább lett volna. Épp hogy befejeztük a második dalt, amikor hirtelen leszakadt az ég, pedig arrafelé állítólag soha nem esik. Elénekeltem nyolc számot egy esernyő alatt, de egyre veszélyesebb lett a dolog a villámlások miatt, és végül evakuálni kellett a helyszínt. Szóval egy kicsit furcsán indult ez a turné. Azóta már főleg zárt térben játszunk, és nagyszerűen alakulnak a fellépések. A madridi, a dublini és az oslói bulik az eddigi kedvenceim, de mindegyik koncerten akadtak emlékezetes pillanatok. Bizonyos esték jobban alakulnak, mások kevésbé; ez a dolgok rendje. Nem a tökéletességet keresem, hanem a szépséget. Az ember néha óhatatlanul elront dolgokat. Steve fantasztikusan játszik, és elképesztő, hogy 45 év után még mindig meg tud lepni koncert közben.

MN: Hogyan alakult, illetve fejlődött a Steve-vel való munkakapcsolatod az évtizedek során?

EC: Két évtizede nem turnéztunk kettesben, és ebben az az érdekes, hogy pont az elmúlt húsz évben készült rengeteg olyan dalom, amelyek nagyon passzolnak ehhez a koncertfelálláshoz. Ugye, mi akkor zenéltünk így, duó­ként a színpadon utoljára, amikor a North című 2003-as lemezem megjelent. Három éve jött ki a Hey Clockface című albumom, azon van jó pár duókompatibilis szerzeményem. Az volt az első lemezem, amelyet nem tudtunk turnéztatni a Covid miatt. A dalai az­óta bekerültek a koncertrepertoáromba, a régi, híresebb slágerek mellé. Próbálunk kialakítani némi egyensúlyt a jól ismert és az ismeretlen cuccok között, és hogy fenntartsuk a kíváncsiságot, cserélgetjük a hangszereket, variáljuk a megszólalást is. Van, hogy egy adott dalt akusztikusan adunk elő, máskor meg elektromos kísérettel. Van egy harmadik komponens is, ez pedig az élőben keverés, amit én irányítok. Itt lehet szó hangeffektusokról, ritmusokról; ezek persze előre felvett és beprogramozott dolgok. Az a jó ebben, hogy konkrétan darabjaira tudunk szedni bizonyos dalokat, és azokat teljesen új hangszerelésben adjuk elő. Előfordulhatnak meglepetések. Van olyan dal, amelyet az emberek balladaként ismernek, aztán meglepődnek, amikor a koncerten gyors változatban hallják, és persze ugyanez fordítva is előfordulhat. Van egy bő tízéves szerzeményem, a Dr. Watson I Presume – az volt az egyik mostani dániai fellépésünk csúcspontja, és abban a verzióban csak azon az egy koncerten adtuk elő. Minden alkalommal előfordulhat, hogy egy dalt csak az ottani közönség hall, és nem vesszük elő többet. Az oslói koncerten fellépett velünk a Joker Out nevű szlovéniai zenekar, akikkel az idén kiadtam egy közös dalt, New Wave címmel. Szlovén–angol vegyes verzióban adtuk elő élőben, és nagyon megható volt az egész.

MN: Az előző budapesti koncerteden előadtad a Szomorú vasárnap angol nyelvű verzióját. Tervezel most is valami hasonló meglepetést?

EC: Sosem lehet tudni. Néha ott van a kísértés, hogy valami olyasmit csináljak, amit korábban egyszer már megléptem. Persze, ha a nézők örülnek neki, akkor szívesen eljátszom megint a Gloomy Sunday-t. És persze csakis angolul, hiszen nem beszélem a nyelveteket. Édesapám énekelt egyszer magyarul! Neki sokkal jobb nyelvérzéke volt. Ezen a turnén énekeltem egy kicsit olaszul, meg spanyolul is. De nem viszem túlzásba az ilyesmit, mert ez mindig extrán nehéz feladat. Nagyon szeretem a Szomorú vasárnap dallamát, így lehet, hogy majd megint előadom. Szerinted eljátsszam?

MN: Igen.

EC: Akkor jobb, ha nekiállok gyakorolni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.