Videó: Menteni a menthetetlent (Temetői járat)

  • - turcsányi -
  • 1996. szeptember 12.

Zene

Múlt heti mellékletünkben, a Biciklitolvajban a szeptemberi videóújságok között hoztuk, mintegy mit sem sejtve: "Lapzártánkig e dolgozatról senki nem tud semmit. Lehet, hogy remekmű" - szólt a bizakodó ajánlás. Tudatlanságból fakadó gátlásaink, a kazettát kezünkbe kaparintva, elillantak legott. Sejj, az van arra írva: Tim Roth, Samuel L. Jackson. (Ím, egy kis segítség megfejtőinknek.)
Múlt heti mellékletünkben, a Biciklitolvajban a szeptemberi videóújságok között hoztuk, mintegy mit sem sejtve: "Lapzártánkig e dolgozatról senki nem tud semmit. Lehet, hogy remekmű" - szólt a bizakodó ajánlás. Tudatlanságból fakadó gátlásaink, a kazettát kezünkbe kaparintva, elillantak legott. Sejj, az van arra írva: Tim Roth, Samuel L. Jackson. (Ím, egy kis segítség megfejtőinknek.)

Hollywood egyik legalapvetőbb hazugsága a világ fölosztásának környékén keresendő. Jók és rosszak? Ugyan már, az másoknak is eszébe jutott. A planétán győztesek és vesztesek róják egyhangú köreiket. Ásatag fundus, nemdebár?

Ha a mozi "A" kategóriás, a győztes legyőzi a vesztest, aztán mennek zuhanyozni. Ha "B" az istenadta, akkor az atya ekként inti fiát: "A vesztesek közé akarsz tartozni? Akkor csak folytasd!"

E tempó nemcsak hazug, de unalmas is. A Temetői járat a vesztesek filmje, érdekes népek azok.

Ezzel együtt jól kezdődik. Egy bukott parti, ha tetszik, végletesen kisiklott élet végső, reménytelen szakaszában megnyílik a vigaszág. Mintha egy szép napon valami másra ébrednénk. Van is tán ilyen, az ébredés első bódulata lehet. Ez Hollywood, nem Kőbánya-Alsó - villan át, aztán a kezed belelóg a hamutartóba, de bizony, megleled mindig hazádat, maradnak a gondok.

Tim Roth munkájából, családjából kiakolbólítva, nyúl üzemmódban múlatva álmát, arra ébred, hogy otthona betörés alatt áll. Mielőtt egy jelentősebb baseballütővel amortizálná a pimasz betolakodót, ráismer, öccse az, a kábítószertől erősen függő. Láthatóan megmentésre szorul. Naná, jön Tim, akinek a film kezdetéig semmi sem sikerült, és ő lesz az utolsó szalmaszál.

Hollywood kettes számú alaphazugságához értünk. Miszerint mindenkinél, még nálad is, igen-igen, nálad, kettes sor hatos szék, ne nézz hátra, ne forgolódj, rólad van szó, vannak szerencsétlenebb lények. Húzd hát ki magad, s indulj megkeresni az újabb mozijegyre valót!

Szóval Tim mentené, aki menthető, ha maga egyszer úgyis menthetetlen. És ezt megmutatni, ez voltaképp sikerül ennek a halmozottan hátrányos helyzetű alkotásnak. Mert innentől kezdve aztán vércikinek kéne lennie az egésznek. Nos, nem az. Még akkor sem, ha Tim Roth bizony rossz, mint a bűn, előadása egy snassz Robert De Niro-paródia, ami mégiscsak valami, hisz a nagy ember is már régóta magamaga karikatúrája.

Nem az, mert az író, Jeff Stanzler, egy példamutatóan pasztell pikareszken, melyben csak semi contactig érnek a megpróbáltatások, hajszolja végig hőstelen hőseit. Nem az, mert a rendezőt, Jeff Stanzlert, jobban érdekli a nagyvárosi tél, mint Tim megátalkodott grimaszolása.

Szép csöndesen végigszalad egy helyenként komikus, helyenként gyomorszorító tárgyalási szakasz, hogy a végére helyreálljon a világ rendje. Majd pont a vesztesek győznek.

Múlt heti dilemmánk, remekmű-e, ím eldőlt. Alkalmasint nem az. Na és? Visszafogott előadásmódja, a közlés szándékoltan száraz hangja kiemeli a videótékák szokvány kínálatából. Le nem beszélnék senkit. Sam Jackson pedig egy járókelőnyi jelentőségű tornatanár, vagy valami hasonló, kellett oda egy fekete, semmi több.

A film bemutatását mégis a rossz Tim és az ő föllépése indokolja. A Temetői járat ´92-ben készült. Azóta barátainkat naggyá tette a Pulp Fiction. Most egyikük gyenge, másikuk alig is fontos, de szerethetők megint. A szeretet pedig többet ér, mint a 24 órás kölcsönzési díj, alighanem.

- turcsányi -

Jumpin´ at the Boneyard - színes, szinkronizált amerikai, 1992, 107 perc. Írta és rendezte: Jeff Stanzler; szereplők: Tim Roth, Samuel J. Jackson, Alexis Arquette, Luiz Guzman. Videón forgalmazza az InterCom.

Figyelmébe ajánljuk

Múzeum Hatvanpusztán

Egy-két ezer ember tüntetett Hatvanpusztán szombat délután. A rendszert biztosan nem döntik meg ezzel, de legalább szívtak egy kis friss levegőt. De mennyi legyen a belépő a jövőre megnyitó Korrupció Múzeumba?

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.