Videó: Menteni a menthetetlent (Temetői járat)

  • - turcsányi -
  • 1996. szeptember 12.

Zene

Múlt heti mellékletünkben, a Biciklitolvajban a szeptemberi videóújságok között hoztuk, mintegy mit sem sejtve: "Lapzártánkig e dolgozatról senki nem tud semmit. Lehet, hogy remekmű" - szólt a bizakodó ajánlás. Tudatlanságból fakadó gátlásaink, a kazettát kezünkbe kaparintva, elillantak legott. Sejj, az van arra írva: Tim Roth, Samuel L. Jackson. (Ím, egy kis segítség megfejtőinknek.)
Múlt heti mellékletünkben, a Biciklitolvajban a szeptemberi videóújságok között hoztuk, mintegy mit sem sejtve: "Lapzártánkig e dolgozatról senki nem tud semmit. Lehet, hogy remekmű" - szólt a bizakodó ajánlás. Tudatlanságból fakadó gátlásaink, a kazettát kezünkbe kaparintva, elillantak legott. Sejj, az van arra írva: Tim Roth, Samuel L. Jackson. (Ím, egy kis segítség megfejtőinknek.)

Hollywood egyik legalapvetőbb hazugsága a világ fölosztásának környékén keresendő. Jók és rosszak? Ugyan már, az másoknak is eszébe jutott. A planétán győztesek és vesztesek róják egyhangú köreiket. Ásatag fundus, nemdebár?

Ha a mozi "A" kategóriás, a győztes legyőzi a vesztest, aztán mennek zuhanyozni. Ha "B" az istenadta, akkor az atya ekként inti fiát: "A vesztesek közé akarsz tartozni? Akkor csak folytasd!"

E tempó nemcsak hazug, de unalmas is. A Temetői járat a vesztesek filmje, érdekes népek azok.

Ezzel együtt jól kezdődik. Egy bukott parti, ha tetszik, végletesen kisiklott élet végső, reménytelen szakaszában megnyílik a vigaszág. Mintha egy szép napon valami másra ébrednénk. Van is tán ilyen, az ébredés első bódulata lehet. Ez Hollywood, nem Kőbánya-Alsó - villan át, aztán a kezed belelóg a hamutartóba, de bizony, megleled mindig hazádat, maradnak a gondok.

Tim Roth munkájából, családjából kiakolbólítva, nyúl üzemmódban múlatva álmát, arra ébred, hogy otthona betörés alatt áll. Mielőtt egy jelentősebb baseballütővel amortizálná a pimasz betolakodót, ráismer, öccse az, a kábítószertől erősen függő. Láthatóan megmentésre szorul. Naná, jön Tim, akinek a film kezdetéig semmi sem sikerült, és ő lesz az utolsó szalmaszál.

Hollywood kettes számú alaphazugságához értünk. Miszerint mindenkinél, még nálad is, igen-igen, nálad, kettes sor hatos szék, ne nézz hátra, ne forgolódj, rólad van szó, vannak szerencsétlenebb lények. Húzd hát ki magad, s indulj megkeresni az újabb mozijegyre valót!

Szóval Tim mentené, aki menthető, ha maga egyszer úgyis menthetetlen. És ezt megmutatni, ez voltaképp sikerül ennek a halmozottan hátrányos helyzetű alkotásnak. Mert innentől kezdve aztán vércikinek kéne lennie az egésznek. Nos, nem az. Még akkor sem, ha Tim Roth bizony rossz, mint a bűn, előadása egy snassz Robert De Niro-paródia, ami mégiscsak valami, hisz a nagy ember is már régóta magamaga karikatúrája.

Nem az, mert az író, Jeff Stanzler, egy példamutatóan pasztell pikareszken, melyben csak semi contactig érnek a megpróbáltatások, hajszolja végig hőstelen hőseit. Nem az, mert a rendezőt, Jeff Stanzlert, jobban érdekli a nagyvárosi tél, mint Tim megátalkodott grimaszolása.

Szép csöndesen végigszalad egy helyenként komikus, helyenként gyomorszorító tárgyalási szakasz, hogy a végére helyreálljon a világ rendje. Majd pont a vesztesek győznek.

Múlt heti dilemmánk, remekmű-e, ím eldőlt. Alkalmasint nem az. Na és? Visszafogott előadásmódja, a közlés szándékoltan száraz hangja kiemeli a videótékák szokvány kínálatából. Le nem beszélnék senkit. Sam Jackson pedig egy járókelőnyi jelentőségű tornatanár, vagy valami hasonló, kellett oda egy fekete, semmi több.

A film bemutatását mégis a rossz Tim és az ő föllépése indokolja. A Temetői járat ´92-ben készült. Azóta barátainkat naggyá tette a Pulp Fiction. Most egyikük gyenge, másikuk alig is fontos, de szerethetők megint. A szeretet pedig többet ér, mint a 24 órás kölcsönzési díj, alighanem.

- turcsányi -

Jumpin´ at the Boneyard - színes, szinkronizált amerikai, 1992, 107 perc. Írta és rendezte: Jeff Stanzler; szereplők: Tim Roth, Samuel J. Jackson, Alexis Arquette, Luiz Guzman. Videón forgalmazza az InterCom.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.