Videó: Menteni a menthetetlent (Temetői járat)

szerző
- turcsányi -
publikálva
1996/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Múlt heti mellékletünkben, a Biciklitolvajban a szeptemberi videóújságok között hoztuk, mintegy mit sem sejtve: "Lapzártánkig e dolgozatról senki nem tud semmit. Lehet, hogy remekmű" - szólt a bizakodó ajánlás. Tudatlanságból fakadó gátlásaink, a kazettát kezünkbe kaparintva, elillantak legott. Sejj, az van arra írva: Tim Roth, Samuel L. Jackson. (Ím, egy kis segítség megfejtőinknek.)

Múlt heti mellékletünkben, a Biciklitolvajban a szeptemberi videóújságok között hoztuk, mintegy mit sem sejtve: "Lapzártánkig e dolgozatról senki nem tud semmit. Lehet, hogy remekmű" - szólt a bizakodó ajánlás. Tudatlanságból fakadó gátlásaink, a kazettát kezünkbe kaparintva, elillantak legott. Sejj, az van arra írva: Tim Roth, Samuel L. Jackson. (Ím, egy kis segítség megfejtőinknek.)

Hollywood egyik legalapvetőbb hazugsága a világ fölosztásának környékén keresendő. Jók és rosszak? Ugyan már, az másoknak is eszébe jutott. A planétán győztesek és vesztesek róják egyhangú köreiket. Ásatag fundus, nemdebár?

Ha a mozi "A" kategóriás, a győztes legyőzi a vesztest, aztán mennek zuhanyozni. Ha "B" az istenadta, akkor az atya ekként inti fiát: "A vesztesek közé akarsz tartozni? Akkor csak folytasd!"

E tempó nemcsak hazug, de unalmas is. A Temetői járat a vesztesek filmje, érdekes népek azok.

Ezzel együtt jól kezdődik. Egy bukott parti, ha tetszik, végletesen kisiklott élet végső, reménytelen szakaszában megnyílik a vigaszág. Mintha egy szép napon valami másra ébrednénk. Van is tán ilyen, az ébredés első bódulata lehet. Ez Hollywood, nem Kőbánya-Alsó - villan át, aztán a kezed belelóg a hamutartóba, de bizony, megleled mindig hazádat, maradnak a gondok.

Tim Roth munkájából, családjából kiakolbólítva, nyúl üzemmódban múlatva álmát, arra ébred, hogy otthona betörés alatt áll. Mielőtt egy jelentősebb baseballütővel amortizálná a pimasz betolakodót, ráismer, öccse az, a kábítószertől erősen függő. Láthatóan megmentésre szorul. Naná, jön Tim, akinek a film kezdetéig semmi sem sikerült, és ő lesz az utolsó szalmaszál.

Hollywood kettes számú alaphazugságához értünk. Miszerint mindenkinél, még nálad is, igen-igen, nálad, kettes sor hatos szék, ne nézz hátra, ne forgolódj, rólad van szó, vannak szerencsétlenebb lények. Húzd hát ki magad, s indulj megkeresni az újabb mozijegyre valót!

Szóval Tim mentené, aki menthető, ha maga egyszer úgyis menthetetlen. És ezt megmutatni, ez voltaképp sikerül ennek a halmozottan hátrányos helyzetű alkotásnak. Mert innentől kezdve aztán vércikinek kéne lennie az egésznek. Nos, nem az. Még akkor sem, ha Tim Roth bizony rossz, mint a bűn, előadása egy snassz Robert De Niro-paródia, ami mégiscsak valami, hisz a nagy ember is már régóta magamaga karikatúrája.

Nem az, mert az író, Jeff Stanzler, egy példamutatóan pasztell pikareszken, melyben csak semi contactig érnek a megpróbáltatások, hajszolja végig hőstelen hőseit. Nem az, mert a rendezőt, Jeff Stanzlert, jobban érdekli a nagyvárosi tél, mint Tim megátalkodott grimaszolása.

Szép csöndesen végigszalad egy helyenként komikus, helyenként gyomorszorító tárgyalási szakasz, hogy a végére helyreálljon a világ rendje. Majd pont a vesztesek győznek.

Múlt heti dilemmánk, remekmű-e, ím eldőlt. Alkalmasint nem az. Na és? Visszafogott előadásmódja, a közlés szándékoltan száraz hangja kiemeli a videótékák szokvány kínálatából. Le nem beszélnék senkit. Sam Jackson pedig egy járókelőnyi jelentőségű tornatanár, vagy valami hasonló, kellett oda egy fekete, semmi több.

A film bemutatását mégis a rossz Tim és az ő föllépése indokolja. A Temetői járat ´92-ben készült. Azóta barátainkat naggyá tette a Pulp Fiction. Most egyikük gyenge, másikuk alig is fontos, de szerethetők megint. A szeretet pedig többet ér, mint a 24 órás kölcsönzési díj, alighanem.

- turcsányi -

Jumpin´ at the Boneyard - színes, szinkronizált amerikai, 1992, 107 perc. Írta és rendezte: Jeff Stanzler; szereplők: Tim Roth, Samuel J. Jackson, Alexis Arquette, Luiz Guzman. Videón forgalmazza az InterCom.

szerző
- turcsányi -
publikálva
1996/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...