World music: kedves

  • 1998. augusztus 27.

Zene

barátaim, elkeserített bár a Sziget világzenéi iránti lanyha bizadalom, de azóta túltettem magam - maradok szíves nyomkeresőtök, hűséges udvari kóstolótok, vagyis:
barátaim, elkeserített bár a Sziget világzenéi iránti lanyha bizadalom, de azóta túltettem magam - maradok szíves nyomkeresőtök, hűséges udvari kóstolótok, vagyis:

Madredeus: O Porto. Fél éve sincs, hogy a Madredeusról írtam, akkor az O Paraiso kényszerített. Azt írtam, Lisszabon legnépszerűbb társulata, azt írtam, tizenkét év, és hogy a személycserék óta már csak a portugál gitárok, a szintetizátor és persze az a hang, Teresa. "Amikor Wim Wenders a Lisszaboni történetét forgatta, rábízta a zenét, és nem tévedett vele: úgy a város, mint a film azonossá vált a dalaival." Ami pedig a műfajt, a tangó és a morna rokonságába tartozó fadót illeti, az szóba került azóta is (Mísia: Garros Dos Sentidos).

Az O Paraisóval turnéra indult a zenekar, akkor készült, így készült ez a dupla koncertalbum, ´98 áprilisában, Portóban. Jelentős az átfedés, mégsem lehet kibújni a hatása alól. Ezek a dalok olyan egyszerűek, hogy az megismételhetetlen, és bár szinte egyforma mind, teljesen megunhatatlanok. Isteni tehetség, komolyan. Kész metafizika.

És úgy vagyok vele, ha a portugál sors ennyire gyöngéd, ilyen álmodozó és melankóliával teli, akkor én nagyon szeretnék portugál lenni. Nem tudom, összejön-e valaha, de a Madredeus már az enyém, addig is, addig is, addig is, addig is, addig. (EMI, 1998) *****

JPP: String Tease. Finnország hegedű-fővárosának Kaustinen a neve. Hozzá tartozik Järvelä falu, ott állt össze a nyolcvanas évek elején a zenekar. Järvelän Pikkupelimannit, vagyis Järvelä kis népzenészei - hangzott a nevük, hanem amint szárnyra kapta a világhír, farigcsálni kellett belőle. JPP - ez ugye mindjárt más, ezt már Thaiföldtől Egyiptomig és Kanadától Ausztriáig könnyebben a magáévá tehette a polskarajongó világ. A polska mellett ugyan mindenféle - Finnországban fellelhető - hagyományt beszippantottak Järvelä vonósai: indulókat, valcert, polkát, cigányzenét és tangót; mondhatni ezek közös hatásából keveredett ki a JPP összetéveszthetetlen stílusa.

Négy hegedű + harmónium és bőgő az alapfelállás, a String Tease-en ehhez teszi hozzá még hét hegedűs és - két számban - a svéd Väsen együttes a magáét. Nehéz megkülönböztetni a népzenei feldolgozásokat Arto Järvelä és Timo Alakotila szerzeményeitől, miként nehéz megállapítani, hol végződik a népzene, és hol kezdődik a kortárs muzsika vagy a dzsessz. De az egészen biztos, aki a hegedűkre hajt, sokáig húzhatja vele.

(RockAdillo Records) ****

Ternipe: Del o brishind... ´89-ben szabolcsi és budapesti roma fiatalok alakították a zenekart. Hamarosan a Kalyi Jag "utánpótlásaként" emlegették, annak a szárnya alól kelt a világra, és oda bújhat a mai napig is. De tíz év mégsem kettő, még csak nem is hat, az "Ifjúság" hát nagykorúvá vált, és alanyi jogon is kiharcolta helyét a roma folk kezdő tizenegyében. E duj terne és Suno dikhjon címmel kiadtak két kazettát, bejárták az országot, és olyan tekintélyű nemzetközi fesztiválra is meghívást kaptak, mint amilyen a WOMAD. Mondom, egy kész zenekar.

Tizenöt dal került e CD-ROM-ra (népzenében eddig nem volt ilyen); forrásuk tiszta, persze a hangszerelésük - a Kalyi Jag nyomán - mai. De semmiképp sem tűnik úgy, hogy utánérzés vagy közhely volna: igen szépen - helyenként tényleg megindítóan - énekelnek, ahányan vannak, öten; a táncos darabok éppoly meggyőzőek, mint a hallgatók, és a hazai ízeknek jót tesz, amikor a Balkán felé kacsingat a mandolin. Egyik-másik szám, meglehet, kiemelkedik a többi közül, de amelyik gyengébb, az valahogy nem hallható.

(Bahia Music) **** és fél

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.