Egotrip
Sajó László: Öt és feles (Szent István és F. Béla a legnagyobb király)
Híres hely, itt köttetett tavaly ilyenkor a tinnyei paktum, emdéef-fidesz (meglepetésre) három-kettő, az emdéef kapujában Béla m. v., a csatársorban a helyi kocsmáros, erre csak itt emlékeznek majd nemzedékek, a történelemkönyvben csak a végeredmény számít. A kocsmárost mi is leigazoljuk, ha hosszú a sor, cserét kér és csapol, itt van Béla, a kupavédő kapuvédő, ha ő velünk, ki ellenünk. Kilenc csapat indul, mikor lesz ennek vége?! Balogh inkább a bográcsfőző verseny zsűrijébe delegáltatná magát, van légpuskalövészet is, lovagoltatás, térdemen hóc-hóc katona még tavaly, Béla középső leánya nem emlékszik, csókolommal köszön, jövőre én is. Három meccs garantált, ki kéne esni, nem illik, sörsátor, büfé egész nap, szigorú diéta, az első meccs után pohár, aztán korsó, jön a harmadik, sietni kell, kezdődik a nagypapayerandrásénekes világvárosi műsora, nyomuljatok, akár sörrel a kézben, itt van Andris nektek. A polgármester ünneplőben, az előénekes után beszédet mond, Andris belevág, kis pályaudvar, nincs tülekedés, ránk tekint, mi őreá, jól-esik neki, lenyomja a műsort és tovább megy Tökre vagy Zsámbékra, már a fordulón túl jár, minden jót, Andriska, engem csak a zöld elefánt érdekelt, nem kaptam meg, sírok is.
