Amikor valaki azzal tagadja például az antiszemitizmusát, hogy „hogyan is lehetnék én antiszemita, hisz’ még zsidó barátaim is vannak”, akkor éppenséggel az antiszemiták tolvajnyelvét használja, alkalmasint tudva, hogy mindenki tisztában van a mondat valódi jelentésével (finoman fordítva: rajtam nem fogtok ki, büdös zsidók). A magyar fasizmus 20. század végén éledező új hullámának egyik vezérlő csillaga, Csurka István tudta ezt magas fokon művelni, amikor például úgy mentegetőzött, hogy „bocsánat, ha iszom, zsidózok”. Neki történetesen tényleg voltak valaha zsidó barátai is, mindet elárulta. Szobra már van, maholnap főteret neveznek el róla.
De a leghétköznapibb közlekedésben is vannak ilyen mondatok, már fel sem vesszük, ha azt halljuk valakiről, hogy „cigány, de rendes”. S a példák még hosszan sorolhatók lennének, a mondatoktól a jelzős szerkezetekig, rövidebb-hosszabb tirádákig, s ne legyenek illúziói senkinek, az ilyesmi sosem maradt meg a kocsmapultnál, mindig belakta közös tereinket is, régóta elfészkelt a nyilvánosságban, s jó ideje használják politikusok is – általában iránymutatásra. A legtöbb esetben minősíteni sem kell ezeket, annyira beszédesek.
Amióta februári „évértékelő” beszédében Magyarország miniszterelnöke belengette, hogy az állam betiltja a Pride-ot (ti. a meleg büszkeség évente egyszer esedékes ünnepi menetét), Lázár János közlekedési miniszter (isten tudja, milyen, tán törvényhozói minőségében) lett e betiltási szándék leghangosabb szószólója. Torkaszakadtából követelte a tiltást rögtön Orbán gúnyos beszéde („csak kidobott pénz és idő” a rendezvény szervezésével veszkődni) után, még jóval a vonatkozó törvény beterjesztése előtt jó nagyot rávert a tamtamra, tilcsuk be, tilcsuk be. Ebbéli törekvéseinek retorikai arzenáljában pedig szerepel egy mondat, mely halálpontosan rímel a bevezetőnkben említett önleleplező tódításokra. Természetesen nem Lázár János találmánya ez a mondat, ő csak kikopizta valami vademecumból, tán a Hogyan legyünk könnyen és gyorsan vidéki gazdatisztnek beöltözött uradalmi neofasiszták?, vagy valami ilyesmi lehetett a forrás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
