A szerk.

0–24

A szerk.

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Amikor valaki azzal tagadja például az antiszemitizmusát, hogy „hogyan is lehetnék én antiszemita, hisz’ még zsidó barátaim is vannak”, akkor éppenséggel az antiszemiták tolvajnyelvét használja, alkalmasint tudva, hogy mindenki tisztában van a mondat valódi jelentésé­vel (finoman fordítva: rajtam nem fogtok ki, büdös zsidók). A magyar fasizmus 20. század végén éledező új hullámának egyik vezérlő csillaga, Csurka István tudta ezt magas fokon művelni, amikor például úgy mentegetőzött, hogy „bocsánat, ha iszom, zsidózok”. Neki történetesen tényleg voltak valaha zsidó barátai is, mindet elárulta. Szobra már van, maholnap főteret neveznek el róla.

De a leghétköznapibb közlekedésben is vannak ilyen mondatok, már fel sem vesszük, ha azt halljuk valakiről, hogy „cigány, de rendes”. S a példák még hosszan sorolhatók lennének, a mondatoktól a jelzős szerkezetekig, rövidebb-hosszabb tirádákig, s ne legyenek illúziói senkinek, az ilyesmi sosem maradt meg a kocsmapultnál, mindig belakta közös tereinket is, régóta elfészkelt a nyilvánosságban, s jó ideje használják politikusok is – általában iránymutatásra. A legtöbb esetben minősíteni sem kell ezeket, annyira beszédesek.

Amióta februári „évértékelő” beszédében Magyarország miniszterelnöke belengette, hogy az állam betiltja a Pride-ot (ti. a meleg büszkeség évente egyszer esedékes ünnepi menetét), Lázár János közlekedési miniszter (isten tudja, milyen, tán törvényhozói minőségében) lett e betiltási szándék leghangosabb szószólója. Torkaszakadtából követelte a tiltást rögtön Orbán gúnyos beszéde („csak kidobott pénz és idő” a rendezvény szervezésével veszkődni) után, még jóval a vonatkozó törvény beterjesztése előtt jó nagyot rávert a tamtamra, tilcsuk be, tilcsuk be. Ebbéli törekvéseinek retorikai arzenáljában pedig szerepel egy mondat, mely halálpontosan rímel a bevezetőnkben említett önleleplező tódításokra. Természetesen nem Lázár János találmánya ez a mondat, ő csak kikopizta valami vademecumból, tán a Hogyan legyünk könnyen és gyorsan vidéki gazdatisztnek beöltözött uradalmi neofasiszták?, vagy valami ilyesmi lehetett a forrás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

Régen is rossz volt

A Kádár-korszak túlérett periódusában, a diktatórikus rendszer először alig észrevehető, majd egyre gyorsuló bomlása közben már teret kaphattak olyan kutatások is, amelyek a rendszer működésére reflektáltak, néha egyenesen magára a rendszert működtető ipari-gazdasági-pénzügyi elitre koncentrálva.

„Sötétséget inni”

  • Domsa Zsófia

A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.