MaNcs 37. évf. 24. sz. (2025-06-11)
Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”
Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy célravezető volt-e a főpolgármester 10 perces tömegközlekedési stop rendelkezése. A pártpropaganda őrjöngésén sem lepődött meg senki, de Karácsony Gergely megúszta annyival, hogy bűnözőnek nevezzék, a városát lángokba borító Néróig nem jutottak el a KESMA harcosai.
A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.
Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.
Régen történt, amikor az emberek még e-mailben leveleztek, olykor telefonáltak, és néha le is csatlakoztak a hálózatról.
A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.
Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.
Táncsics Mihály életét írta meg a Padmaly című regényében. Ennek kapcsán a munkásmozgalom történetéről és a kóbor apácák megtévesztéséről beszélgettünk vele, de azt is megkérdeztük, hogy az ő életében milyen közesemény okozott megrázkódtatást.
Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom
A Lefkovicsék gyászolnak című első nagyjátékfilmjét tavaly mutatták be, most pedig a Hetvenegy farkas című regénnyel jelentkezik, ez a bűntudat kérdéskörét járja körül. Beszélgettünk macsó kultúráról, a #metoo körüli hangulatról, jogosultságtudatról és a szürkezónás esetek dilemmáiról.
A megszokott rövid, szikár, pontos mondatok, a műforma fiktív levél, apropóját egy réges-régi családi tragédia és az azt övező hallgatás adja.
A regény eredeti nyelven 1963-ban jelent meg Torinóban, és három éven belül megérkezett az angol, a német és a francia fordítása is, magyarul azonban csak most vehetjük a kezünkbe Todero Anna nagyszerű fordításában.
Hogyan kerülnek a magyar olvasó elé a világirodalom és a nemzetközi bestsellerlisták legjobb címei? Erről kérdeztük a Magvető Kiadó és a General Press szerkesztőit, és annak is utánajártunk, milyen mértékű az angolszász irodalom hatása, amit olykor „irodalmi hegemóniaként” szokás emlegetni.
A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.
A Kádár-korszak túlérett periódusában, a diktatórikus rendszer először alig észrevehető, majd egyre gyorsuló bomlása közben már teret kaphattak olyan kutatások is, amelyek a rendszer működésére reflektáltak, néha egyenesen magára a rendszert működtető ipari-gazdasági-pénzügyi elitre koncentrálva.
A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.
A Nádas-életműsorozat legújabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.
A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.
Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a közéletről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.
A Maurizio De Giovanni regénysorozatából készült hatrészes tévéadaptáció nehéz dolgokat csomagol selyempapírba, de a kibontással nem sokat vesződik.
A magyar mozikomponista három hónapos alkotói szabadságát töltötte az MGM-mel kötött szerződése szerint, amikor egy bérelt olasz villában megkomponálta hegedűversenyét Jascha Heifetz számára.
Michael Crichton, a 2008-ban elhunyt amerikai regény- és forgatókönyvíró – a többi közt Az Androméda-törzs és a Jurassic Park szerzője – élete utolsó éveiben elmélyülten dolgozott egy vulkános történeten.
A sajtóban többnyire dreampopnak nevezett zenei alműfaj csapdája, hogy a simogató dallamok, csilingelő gitárok és puhán suhanó szintiszőnyegek könnyedén válhatnak megszokottá, hogy azt ne mondjuk, álmosítóvá.
Ki ne tudná úgy, hogy a szarka ellopja a fényes tárgyakat, a denevér belegabalyodik a hajunkba, és a cápa kimondottan az emberekre vadászik?
A 11 éves Lacy (Zoe Ziegler) épp abban a sérülékeny korban van, amikor a gyermek még félig gyermek, de halványan már megfogalmazódik benne a szülőről való leválás gondolata, és ezzel együtt a vele szembeni tétova kritika is.
A Stereolab különálló sziget volt a 90-es évek alternatív szcénájában.
Napozószékek a Titanicon címen jelent meg a Park Kiadónál új könyve, amelyben nem csupán korunk égető klímapolitikai kérdéseiről, de az antropogén éghajlatváltozás tudományos hátteréről és a puszta alarmizmuson túlmutató megoldásokról is szó esik.
Az új épület tervezését a közös irodát működtető, rutinos Bauer–Guttmann-párosra bízták, akik elsősorban lakóházakat terveztek a szecesszió jegyében, de szerényebb díszítő ambíciókkal.
