A szerk.

Minden vádpont alól jogerősen is fölmentette a Fővárosi Ítélőtábla a Kulcsár Attila-féle brókerügy egykori főnyomozóját, Molnár Csabát. A vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés és hivatali visszaélés ügyészségi vádja éppen úgy elvérzett, mint a korábban megfogalmazott államtitoksértés.

Az UEFA döntése után hazánk mentesült sok százmilliárd elpazarlásának kötelme alól. Mielőtt azonban elfelejtenénk ezt az esetet, szöszöljünk el azon, hogy mi történt a verdikt kihirdetése után. Azon, hogy a kudarcot hogyan próbálták racionalizálni, s irhájukat menteni e vállakozás szereplői.

Drága olvasóink már tudják, mi még csak sejtjük. Lapzártánk után Cardiffban az UEFA végrehajtó bizottsága nekünk ítélte a 2012-es futball-Eb-t! Vagy az olaszoknak! (Így kedden déltájt a lengyel-ukrán pályázók láthatóan maguk sem bíznak a sikerben.)

Az SZDSZ lapzártánk utáni napon nevezi meg jelöltjét az egészségügyi miniszteri posztra, valamint a környezetvédelmi miniszter utódját. Vagy csak az egyiket. Vagy egyiket sem.

Egy-egyre áll a román miniszterelnök és az államfő közötti meccs. Tariceanu kiseperte kabinetjéből Basescu elnök embereit, és az ellenzék támogatásával tető alá hozta a csak liberálisokból (PNL) és RMDSZ-esekből álló kisebbségi kormányt. Ez a parlamenti képviselők alig húsz százalékát tudhatja maga mögött.

Hogy az egészségügyi minisztert hogyan tette lapátra a kormányfő, arról bő terjedelemben olvashatnak beloldalainkon. Lapzártánkkor még nem tudjuk, ki lesz az utódja, így a döntést minősítő durva szavakkal egyelőre várnánk. Molnár nem volt könnyű ember, ám ez a miniszterelnök problémája, és nem a miénk, őt fizetik azért, hogy a beosztottjaival ki bírjon jönni.

Az elnökválasztási kampány nemes küzdelmet hozott. Mióta a két sportember és a pettyes útjára indult, a küzdelmet nagy figyelem kísérte itthon, külföldön és másutt. A küzdelem fej fej mellett haladt, és az utolsó méterekig tartott, de végül a hosszabbítás döntött: hiába, a mérkőzés a játékvezető utolsó, és nem a kalauz első sípszaváig tart.

E hét elején az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkezdte a Kosovo jövőjéről szóló rendezési terv tárgyalását. Ezt a dokumentumot közel kétéves, nemzetközi közvetítéssel zajló szerb-albán tárgyalássorozat érlelte készre. Olyan is lett.

Pedig voltaképpen tréningben vagyunk, demokratikus pályafutásunk edzéseinek visszatérő gyakorlata szembenézni az ilyesmivel. A habzó szájú hülyeséggel konkrétan; bár ezúttal nem zárható ki némi hátsó szándék sem - lehet, hogy épp az nyitja ki a bicskát a zsebünkben.

Szegény köztársasági elnök úr megint milyen buta helyzetbe keveredett, mintha vonzaná a bajt; hiába, hogy csak jót akar ő, olyan idétlen vége lett most is.

A hétvégére már erősen bukóra hajlott az ügy, hiába próbálta Áder meg Pokorni a 3 plusz (talán) 1/2 találatot az eredetileg hétkérdéses népszavazási kezdeményezés nagyszerű sikereként prezentálni.

Nagy visszhangot ugyan nem keltett, de érdektelennek semmiképpen sem nevezhető fejlemény, hogy az MDF és a Fidesz az elmúlt hetekben többször is jelét adta: kész a formális együttműködésre.

Ha jól számoljuk, a múlt hét végén a szocpárt miniszterelnök-jelöltet választott magának 2010-re.