Felmentve

A szerk.

Minden vádpont alól jogerősen is fölmentette a Fővárosi Ítélőtábla a Kulcsár Attila-féle brókerügy egykori főnyomozóját, Molnár Csabát. A vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés és hivatali visszaélés ügyészségi vádja éppen úgy elvérzett, mint a korábban megfogalmazott államtitoksértés.

Minden vádpont alól jogerősen is fölmentette a Fővárosi Ítélőtábla a Kulcsár Attila-féle brókerügy egykori főnyomozóját, Molnár Csabát. A vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés és hivatali visszaélés ügyészségi vádja éppen úgy elvérzett, mint a korábban megfogalmazott államtitoksértés.

Nem lepődtünk meg. És nemcsak azért, mert már évekkel ezelőtt látni lehetett, hogy ez lesz a vége a cirkusznak, hanem legfőképpen a gyanúsítások nevetségessége miatt. Tudják, ez az az "ügy", amelyben egy rendőrtiszt a vád szerint 1700 (egyezerhétszáz) forintnyi ajándékért - sütiért, "népművészeti" névtábláért és fa tolltartóért - arab pénzváltóknak bizalmas információkat adott ki, orránál fogva vezette a teljes Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságot, és sakkban tartott egy nagybankot. És ez az az ügy, amely végleg megakasztotta a K&H brókerbotrányában folytatott, addig sikeres rendőrségi nyomozást, és ami derékba törte a nyomozó köztisztviselői karrierjét.

Emlékeznek? Molnár 2003 őszén sajtótájékoztatókon ismertette a nyilvánossággal, hol tartanak éppen a közvéleményt lázban tartó brókerbotrány felderítésében. Feltérképezték az elsikkasztott pénz 62 országon át vezető vándorútját, sorban hallgatták ki az érintetteket, és fokozatosan haladtak előre az off-shore cégek tulajdonosi körének azonosításában. A közvéleményben mind erősebb lett a gyanú, hogy 2001-2003 között, két különböző színezetű kormányzat idején is meglehetősen lazán kezelték "valakik" a sztrádaépítésre fordítandó adóforintjainkat.

Az ügy idővel átpolitizálódott, az elkötelezett lapok naponta szállították a leleplezéseket a túloldali érintettekről. S közben egyre furább dolgok történtek: bűncselekmények gyanújára hivatkozva sorban vették le a tábláról az üggyel kezdettől foglalkozó rendőr- és nemzetbiztonsági tiszteket. Molnár Csabát is, akinek az "elfogultságát" egy - micsoda véletlen! - Magyar Nemzet-cikk röpítette világgá. A Polt Péter-féle Legfőbb Ügyészség pedig elkezdett, hogy is mondjuk csak, különösen viselkedni. A K&H vezérének áthelyezése a csótánymentes "ügyészségi" cellába megvan még? Vagy az, ahogyan az ügyészség kizárta a további nyomozásból a rendőrséget? Ahogyan a sztrádacégek gazdasági vezetőit kivonta a rendőrségi eljárás alól, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezte őket? De fölidézhetjük Kulcsár Attilának az egész országot ámulatba ejtő ügyészségi kihallgatását is, vagy azt, ahogyan a volt bróker e vallomásokban pár hónappal korábbi önmagának is ellentmondva mind szelektívebben emlékezett a vele bizniszelő politikai szereplőkre. És azt is, ahogyan e vallomások jegyzőkönyvei legott a fideszes napilap redakciójában landoltak.

A brókerügy felgöngyölítésének nagy becsvággyal nekivágó rendőrtiszt az állam - azaz valamennyiünk - érdekében és nevében nem fog már nyomozást vezetni. De legalább jogerősen felmentették. Megkönnyebbültek?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.