Publicisztika
Hirtelen halál (Megéri-e a magyar sport 2020-at?)
"Az ember gigász akarna lenni, barátom, pedig csak egy darab szar." (Jaroslav Ha¹ek: ©vejk)
Narancs XIX. évf. 14. szám (2007-04-05)
"Az ember gigász akarna lenni, barátom, pedig csak egy darab szar." (Jaroslav Ha¹ek: ©vejk)
A magyar közvélemény az elmúlt nyolc évben immár harmadszor várja - talán most először valóban izgalommal -, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) mely országo(ka)t választja az Európa-bajnokság döntőjének helyszínéül.
A távolságot mint üveggolyót... 3. ... még mindig vízen... Előző cikkünkben a dunai evezősök távolsági rekordjaival foglalkoztunk. A víz mint idegen, veszedelmes, leküzdendő közeg azonban az úszók fantáziájára is hatott. Csakhogy ebben az esetben nagyobbak voltak a fizikai és mentális akadályok. Mert bár a fáraók kora, az antikvitás, a lovagi eszmény és a reneszánsz kultúra is számos irodalmi forrást és személyes példát produkált az úszás mellett, az ember természetes viszolygása, ösztönös óvatossága egészen a modern időkig erősebbnek bizonyult.
Fafogás Mellékzöngék beleértve, ne kelljen válasszal fáradnom. Petőfi mondá, hogy aki nem tudja kifejezni egyebét, csak saját bánatát, örömét (a másoké is a miénk lenne ugyanis), a szent fát, a lantot (a bxyvdr-autopurcibórikus-szupersztater-orgonát-szintit) tegye félre, le, el.
Az elnökválasztási kampány nemes küzdelmet hozott. Mióta a két sportember és a pettyes útjára indult, a küzdelmet nagy figyelem kísérte itthon, külföldön és másutt. A küzdelem fej fej mellett haladt, és az utolsó méterekig tartott, de végül a hosszabbítás döntött: hiába, a mérkőzés a játékvezető utolsó, és nem a kalauz első sípszaváig tart.
Az egészségügyi ellátás jogviszonyhoz kötése valamelyest előmozdítja a gazdaság kifehérítését és a nyilvántartások rendbetételét, de a valódi megoldás a Narancs által megkérdezettek szerint is fényévekre van. A közösből kivenni: jó. Beletenni: rossz.
Japánban él, a Vaszeda Egyetem docense. Ez az ország egyik legjobb egyeteme. Kutatási és előadási témái: Japán és Kelet-Ázsia XIX-XX. századi gazdaság- és társadalomtörténete, az 1945 utáni amerikai-japán pénzügyi vetélkedés, az európai és kelet-ázsiai tőkepiacok, továbbá a kelet-európai volt szocialista országok és a sikeres kelet-ázsiai gazdasági rendszerek összehasonlítása.
Mióta Gyurcsány Ferenc az orosz érdekeltségű Kék Áramlat földgázvezeték mellett foglalt állást, az ellenzék Magyarországot a Gazprom legvidámabb barakkjának nevezi. A helyi érdekű vicceskedés dacára a játszma európai méretekben zajlik.
A külföldi magyar intézetek évi közel hárommilliárd forintból gazdálkodnak. Ez nem lenne sok pénz: ám a nagy része nem programokra, hanem az intézmények fenntartására megy el. De vajon mit akarunk kapni hárommilliárdért? És nem lehetne olcsóbban? A kulturális tárca most azt ígéri, utánanéz.
Vácott az ellenzékben lévő jobboldal egy tavaly részben általa is támogatott mélygarázsszerződést támad, mondván, hogy korábban nem tudta, miről van szó. Õk inkább parkolóházat építtetnének, mindjárt kettőt is. A baloldal szerint a város roppant árat fizethet az eredeti terv megtorpedózásáért.
Az eddigi vezetés akarata és az új politika ígérete győzött az SZDSZ tisztújításán, de a megerősödött korábbi belső ellenzékkel és a régi értékekkel szemben nem politizálhat az új elnök. A megosztottság bozótharchoz is vezethet, de Kóka és Fodor egyaránt a kiegyezést hangoztatja.
Elhunyt Őz Zsolt, a Vidámpark együttes alapítója, énekes-gitáros-szövegírója, lapunk egykori külsős munkatársa. Írhatnánk, hogy „hosszú betegség után”, hiszen hosszú évek óta küzdött alkoholizmusával, ebből fakadó súlyos betegségeivel, de ez utóbbiakat eddig sikerült rendre legyőznie. 44 éves volt. Van abban valami egészen hátborzongató, hogy épp a Vidám park bezárása után távozott. A „csepeli Lou Reedre” hat évvel ezelőtt készült riportunkkal emlékezünk.
"A rántottáig terjed a főzőtudományom" - állítják sokan, miközben valószínűleg meg sem fordul a fejükben, hogy ezzel a kulináris készségüket tulajdonképpen felértékelik.
Sorozatgyilkossági ügy látszik körvonalazódni. Teketória nélkül hívják ki hozzá Jean Renót - talán a Teljesen Elhülyült Rendőrök Szanatóriumából, ahol sikeres totalizatőr vállalkozást folytat és sertésmód táplálkozik.
Megint visszafelé megyünk az időben. Zuhog az eső, a Nemzeti Múzeumban látott Sajtófotó kiállítástól sújtva dúdolgatjuk: "az orrom eltörött a múzeum mögött".
A posztmodern korszak egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb filozófusa, Paul Feyerabend (eszméiről és életéről bővebben a 30-31. oldalon) élete végén, 1994-ben írt önéletrajzának már a címe is beszédes: Zeitverschwendung, azaz "Időpocsékolás".
Már tizenhárom éve halott, de hatása, életműve ma is eleven. Feyerabend már életében legenda lett, gondolatait máig idézik, bár csak kevesen követték őt a senkiföldjére.
A több mint félszáz (többnyire) élő produkciót kínáló fesztiválprogramból a recenzens egyéb koncerttudósító feladatainak ellátása miatt csak csipegetni tudott, benyomása van, összképe nincs. A Tavaszi Fesztivál kellős közepébe szervezett rendezvényen a koncertek mellett filmvetítésekre és egy speciális, csoportosan elkövetett audiovizuális szőnyegbombázásra is sor került (Share), melynek során "dugjuk össze, amink van" (laptopok, kábelek, kütyük) alapon szervezett, a brigádszellem és az alkotómunka összeegyeztetését heroikusan megkísérlő akcióra láttunk példát.
Valamiért - nyilván merő lustaságból - hajlamosak vagyunk akként számon tartani, hogy a kisközösségi jófejfesztivál tipikusan cseh találmány, de illik említeni szinte ugyanazzal a lélegzettel Emir Kusturica nevét is, gyorsan hozzátéve, hogy nem véletlenül, hisz a majsztor a FAMU-n (Filmová a Televizní Fakulta Akademie Múzickych Umení v Praze) tanulta a filmkészítést, épp akkor, amikor arrafelé pont ez a módi járta. Ha most is ilyesmivel hozakodnánk elő, biztos nem járnánk messze az igazságtól: a falusi vasúti bohóckodás kétségkívül nem esik messze mondottak működési területétől.
Elnézve a nem kereskedelmi szándékokkal fogant játékfilm-természetű mozgóképek szerencsétlen sorsát, tényleg nem sok választás marad, mint lépcsőjelenet-váltás. Fennáll a lehetősége annak, hogy ez most bevégeztetett...
Az Elek Dóra vezetésével 1998-ban alakult társulat sérült embereknek teremt lehetőséget a profi színjátszásra. Volt előttük nemzetközi példa, de mégsem könnyű építkezés ez egy olyan világban, ahol nem elfogadott, hogy például az érzelmek terén egy szerényebb értelmi képességgel élő ember is eligazodik. Ráadásul anélkül, hogy szégyellné a szenvedélyt, a kedvességet, tehát megtanult volna "színészkedni".
A fülszöveget író Marno János nagy bizalommal van a fiatal, elsőkötetes költő iránt, amikor azt írja, hogy "ennek a költészetnek egészen perdöntő következményei lesznek a mára egészen elhangulatiasodott honi lírában".
Nézem a könyvesstandok kínálatát: a ponyván Wass Albert mellett rendszeresen feltűnnek Márai Sándor művei is.
Az idei Ultrahang Fesztivál egyik emlékezetes pillanata volt, amikor a finn Kemialliset Ystävät öttagú kollektívája vég nélkül ismétlődő kutyaugatásból, egy fáradhatatlanul pengetett, szelíd gitárriffből, valamint százféle apró zajból és zörejből, például egy bemikrofonozott kólásüvegben lötyögtetett folyadék hangjából varázsolt csilingelő zajszimfóniát. A furcsa hangjelenségről Sami Sänpäkkilät kérdeztük, aki nemcsak a fenti csoport tagja és a megbízható Fonal lemezkiadó gazdája, hanem Es néven szólóban is dolgozik - vastagon effektelt, delejező morajzenéjéből a Merlin kistermében hallhattunk ízelítőt.
Így jött össze - ráadásul visszafelé lett világos: nemrégiben magyar szerzőkkel töltöttem egy hétvégét magyar színházakban; ez utóbbi, mondjuk, természetes.
Bíztak az orvosban. Átadták az irányítást. Jó kislányok voltak. Fölfeküdtek. Nem kiabáltak. Engedelmesen tűrték a beavatkozások sorát. Akkor nyomtak, amikor szóltak. Most nyilvánosan vallanak a rémálomról, amivé szülésük vált. Bűntudattól gyötörve, sírva, csalódottan emlékeznek.
A térhatású képek nézegetéséhez Pesten Calderoni kínálta a sztereoszkópokat a legnagyobb választékban - folytathatnánk, ha nem is varratmentesen előző, miskolci kalandozásunkat. És ha a napóleoni háborúk után Pestre szakadt talján mellett szóba hozzuk a 19. század vége egyik, szenvedéllyel fotografáló világutazóját, Hopp Ferencet, máris az újabb múzeumi körjárat kezdőpontján állunk.
Az egyre népszerűbb járművel száguldozni szinte sehol sem lehet, ám a vevőket a boltok nem csupán kiokosítják, egyenesen buzdítják a jogsértésre.
Az elkárhozott lelkek gyűjtőtábora, a kénköves infernó immár évezredek óta foglalkoztatja a nyugati világ fantáziáját. Legutóbb XVI. Benedek pápa irányította rá figyelmünket, s lelkipásztori megnyilatkozása rögvest a hírek szereplőjévé avatta e gyászos bugyrot. Összegezzük hát, mit tudhatunk a pokolról!