Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!

A szerk.

A honi sajtóban ismét fellángolt a marihuánafogyasztás körüli vita, s az Independent egyik cikke nyomán ezúttal a fű skizofréniát elősegítő hatását emlegetik, ám méltatlanul elsiklanak egy másik, nem kevésbé veszélyeztetett csoport sorsa felett. Talán mert a politikai skizofrénia tünetei láttán fel sem merül a fűfogyasztás büntetőjogi tényállása (még).

Itt van például a mostanában méltatlanul keveset emlegetett Thürmer Gyula esete: a kommün kikiáltásának minapi évfordulóján tette közzé gondolatait, melyek frappánsan, enciklopédikus gazdagsággal, s határozott tabudöntő jelleggel foglalják össze az utóbbi ötven év főbb politikai tartalmait. Először Kun Bélát vette védelmébe, aki mint a proletárforradalom vitathatatlan vezetője, máris megérdemli nagyrabecsülésünket, majd áttért Szamuely Tiborra, aki a Tanácsköztársaság rettenthetetlen védelmezőjeként életét adta a kommünért (Kun Béla kétségkívül nem önként adta). Majd egy rövid, Lukács népbiztos/marxista filozófust megillető tiszteletkör nyomán áttért fő témájára, Rákosi emlékezetének rehabilitációjára. A kitűnő férfiúra Thürmer szerint nem csupán az első kommün cselekvő népbiztosaként, de a második proletárforradalom (ebben némi hüledezés után a honi sztálinista fordulatot kell felfedeznünk) vitathatatlan vezetőjeként is emlékeznünk kell, aki - ráadásul "vitathatatlanul" - egyike a magyar munkásmozgalom legnagyobb formátumú személyiségeinek. S ennyi nem elég, Thürmer még rosszallóan hozzátette: később mindezek ellenére hallgatni kellett Rákosiról. Akárhogy is nézzük, ez csak a Kádár-rendszer utólagos, bátor kritikája lehet, ti. hallgatni csak annak nagy részében kellett a rossz hírű elődről, azóta neve sűrűn emlegetett bunkóként fungál, melyet senkinek sem derogál buzgón emelgetni. Önmagában is érdekes, hogy a kádárizmus rehabilitációjában utazó Thürmer miért vált most hirtelen példaképet - de sebaj, a dialektika megoldott már ennél bonyolultabb eseteket is. Viszont annál furcsább, miért állt ugyanezen beszédében - e tekintetben kivételesen hűen önmagához - a Fidesz népszavazási kezdeményezései, a tüntetések, a kormányleváltás mellé. Persze ki ne tudná: Rákosi sohasem hazudott a népnek, nem beszélt csúnyán frakciótársaival (vagy ha igen, azokat éjjel el is vitte a nagy sötét autó), és nem zárt be kórházakat, iskolákat sem...

Ugyanakkor a neorákosizmus és a jobboldali ellenzék eme (meglehet keresetlen) taktikai szövetsége azért felvet egy kérdést. Rendben van, hogy Thürmer elméjében immár nem okoz gondot az efféle ideológiai kollízió, de mit gondoljunk a jelentős ellenzéki erőről, akinek jó érzékkel sikerült összegyűjtenie táborában a huszadik századi történelem szinte valamennyi destruktív, gonosz, kártékony politikai erőinek szimbólumait, a lelkes szellemi jogutódokkal egyetemben (lassan már az összes lap a kezükben van egy jó kis terített betlihez).

Milyen érzés, hogy az árpádsávos zászlók árnyékában immár felbukkant az ismerős kopasz is?

Figyelmébe ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.