Faltól falnak

A szerk.

Egy-egyre áll a román miniszterelnök és az államfő közötti meccs. Tariceanu kiseperte kabinetjéből Basescu elnök embereit, és az ellenzék támogatásával tető alá hozta a csak liberálisokból (PNL) és RMDSZ-esekből álló kisebbségi kormányt. Ez a parlamenti képviselők alig húsz százalékát tudhatja maga mögött.

Egy-egyre áll a román miniszterelnök és az államfő közötti meccs. Tariceanu kiseperte kabinetjéből Basescu elnök embereit, és az ellenzék támogatásával tető alá hozta a csak liberálisokból (PNL) és RMDSZ-esekből álló kisebbségi kormányt. Ez a parlamenti képviselők alig húsz százalékát tudhatja maga mögött. Néhány nappal később az alkotmánybíróság viszont megalapozatlannak nevezte azt a beadványt, amely az elnök felfüggesztését indítványozta; Basescu tehát a helyén marad.

Romániának az uniós csatlakozási szerződés 2005-ös aláírása óta nincs működő kormánya. A velejéig korrupt szociáldemokrata kabinetet leváltó jobboldali szövetség nagy elánnal indult. A politikafüggő igazságszolgáltatási rendszer reformja, a korrupció felszámolása, a közigazgatás decentralizációja, új gazdaságpolitika és a nemzetállam mítoszát kikezdő kisebbségi törvény - e tervek alapjaiban változtatták volna meg Romániát. Csakhogy a 2004 decemberében hatalomra került államelnök, Traian Basescu úgy gondolta, a kormányzati pozíció adta lehetőségeket a faltól falig terjedő jobboldali egység megteremtésére kell felhasználni - a reformok csak ez után következhetnek. Az Iliescu-féle baloldalt (PSD) gyűlölő liberálisok és demokraták (PD) holdudvarába tartozó értelmiségiek, politikai tanácsadók már a 90-es évek végén arról cikkeztek, hogy a jobboldalt leszalámizó, egységbe terelő Fidesz példáját kell követni, mert csak így lehet legyőzni a szociáldemokratákat. Basescu meg is adta az irányt: a liberálisokat egyesíteni kell a demokratákkal, és együtt majd szépen bemasíroznak az Európai Néppártba. Belenyúlt a kabinet munkájába, s élve alkotmányos jogával, Tariceanut félretolva rendszeresen maga vezette a kormányüléseket; kinevezéseket torpedózott meg, s elirányítgatta a külpolitikát is. Ha a kormányfő elégedetlenkedett, előre hozott választásokkal fenyegetőzött. Nagy támogatója lett az ortodox egyháznak, nincs olyan vallási ünnep, ahol ne ő ülne az első sorban; ezzel megnyerte a szélsőjobbos nagy-romániás szavazókat, utálja is őt emiatt Vadim Tudor. Leszalámizta Tariceanu pártját. Nekiment az RMDSZ-nek, a szövetséget korrupcióval, az informatikai miniszter Nagy Zsoltot hazaárulással vádolta, s ahol csak tudott, keresztbe tett a kisebbségi törvénynek.

Csakhogy az egész pályás letámadás nem jött be, a faltól falig koncepció dugába dőlt. A fenyegetett liberálisok megtették, amire álmukban sem gondoltak volna: kiegyeztek a posztkommunistákkal. A két erős ember háborúja meg folytatódik. Senki meg nem mondja, hogy a román politika milyen irányba halad. A kormány senkinek nem hiányzik; a gazdaság szárnyal, a lakosság meg jól el van a Nyugaton dolgozó vendégmunkások pénzéből. Egyelőre.

Figyelmébe ajánljuk