Eben guba

A szerk.

Drága olvasóink már tudják, mi még csak sejtjük. Lapzártánk után Cardiffban az UEFA végrehajtó bizottsága nekünk ítélte a 2012-es futball-Eb-t! Vagy az olaszoknak! (Így kedden déltájt a lengyel-ukrán pályázók láthatóan maguk sem bíznak a sikerben.)

Most még lélegzet-visszafojtva figyel az ország, elvégre mindannyian tudjuk: miénk a legjobb pályázat (Gyárfás projektvezető megmondta), s már csak ármánnyal veheti el tőlünk a Platini elnök. A kandidatúrát futballbőrbe kötöttük, Simonyi magyarűrhajós az égből, Puskás Öcsi egyenesen a mennyből üzen - a pályázat forgatókönyve szerint egy fényes csillagon pihen, és azt mondja: "Jól csak a szívével lát az ember!" Esetleg azt, hogy: "Német brikett? Nézzenek be a jövő héten!" Szavaikat felváltva tolmácsolja a méltán sorsüldözött, ám poliglott Demcsák Zsuzsa és Lakat T. Károly, a nemzet mulattatója. Esélyeinket növeli, hogy nálunk nincsenek oly nagy futballbotrányok, mint Olaszba' (mér', futball van?), ezzel szemben a sötét, bunkó futballhuligánok közti vetélkedőben kétségkívül partiban vagyunk.

De maradjunk csak a számoknál, fussuk át, hogy mibe is kerül (illetve került volna) nekünk mindez. A projektre eddig úgy egymillió eurót költöttünk, ezt állítólag összedobták a támogató cégek. Ám a teljes összeget korántsem lehet csak úgy összekalapozni: az előzetes kalkulációk, 2005-ös árakon 160 milliárd forintnyi kiadással számoltak, amelynek több mint egyharmadát (61 milliárdot) állta volna az állam - jelenleg amúgy sincs jobb dolga. A maradék jelentős részét az önkormányzatok - mintha ők sem a mi adónkból gazdálkodnának.

Sose higgyünk az előzetes becsléseknek; ezeket többnyire szétszórt emberek számolják ki, hol ezt, hol azt felejtik el, de legfőképpen két dologgal állnak hadilábon: hol is lakunk mi, s melyik évet írjuk. Hiszen 2007-ben már 300-400 milliárd forintnál tartunk, s az infrastrukturális beruházásokkal együtt a teljes összeg - Kóka miniszter merőben informális véleménye szerint - elérheti akár az 1000 milliárdot is. Még egyszer: ennek a nagyobb részét a büdzsé állná (de kik költenék el!) - miközben a kiadások kétséges megtérülésének csak a messzi utókor lehetne tanúja. Azt már tudjuk, hogy az UEFA maga is beszáll majd' 10 milliárd forint erejéig, ezért gyakorlatilag kibérli a stadionokat, így övé a teljes jegy- és reklámbevétel.

A magyarok kárpótlásként a rendelkezésre álló négy-öt hét alatt jól lehúzhatnák az itt lófráló futballbolondokat (jut belőlük naponta 200 ezer), s mikor mindenki hazament, el is gondolkodhatnának azon, mi a fenét csináljanak a győri, székesfehérvári, debreceni, noch dazu, a budapesti UEFA-kompatibilis stadionnal. Az esztelen pénzszórásnak vannak más módozatai is, de még - a lehetőség szerint völgyhíddal kombinált - autópálya-építés esetén is úgy történik a közpénzek jelentős részének magánjövedelemmé (meg egy kis pártpénztári bevétellé) konvertálása, hogy közben - ha mérhetetlenül alacsony hatásfokon is - valami olyasmi is elkészül, amit még sokáig használnak hazánk polgárai. Csak vesztenivalónk van - ám nem mindegy, hogy csupán egy újabb illúziót, vagy súlyos százmilliárdokat veszítünk-e.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.