Eben guba

A szerk.

Drága olvasóink már tudják, mi még csak sejtjük. Lapzártánk után Cardiffban az UEFA végrehajtó bizottsága nekünk ítélte a 2012-es futball-Eb-t! Vagy az olaszoknak! (Így kedden déltájt a lengyel-ukrán pályázók láthatóan maguk sem bíznak a sikerben.)

Most még lélegzet-visszafojtva figyel az ország, elvégre mindannyian tudjuk: miénk a legjobb pályázat (Gyárfás projektvezető megmondta), s már csak ármánnyal veheti el tőlünk a Platini elnök. A kandidatúrát futballbőrbe kötöttük, Simonyi magyarűrhajós az égből, Puskás Öcsi egyenesen a mennyből üzen - a pályázat forgatókönyve szerint egy fényes csillagon pihen, és azt mondja: "Jól csak a szívével lát az ember!" Esetleg azt, hogy: "Német brikett? Nézzenek be a jövő héten!" Szavaikat felváltva tolmácsolja a méltán sorsüldözött, ám poliglott Demcsák Zsuzsa és Lakat T. Károly, a nemzet mulattatója. Esélyeinket növeli, hogy nálunk nincsenek oly nagy futballbotrányok, mint Olaszba' (mér', futball van?), ezzel szemben a sötét, bunkó futballhuligánok közti vetélkedőben kétségkívül partiban vagyunk.

De maradjunk csak a számoknál, fussuk át, hogy mibe is kerül (illetve került volna) nekünk mindez. A projektre eddig úgy egymillió eurót költöttünk, ezt állítólag összedobták a támogató cégek. Ám a teljes összeget korántsem lehet csak úgy összekalapozni: az előzetes kalkulációk, 2005-ös árakon 160 milliárd forintnyi kiadással számoltak, amelynek több mint egyharmadát (61 milliárdot) állta volna az állam - jelenleg amúgy sincs jobb dolga. A maradék jelentős részét az önkormányzatok - mintha ők sem a mi adónkból gazdálkodnának.

Sose higgyünk az előzetes becsléseknek; ezeket többnyire szétszórt emberek számolják ki, hol ezt, hol azt felejtik el, de legfőképpen két dologgal állnak hadilábon: hol is lakunk mi, s melyik évet írjuk. Hiszen 2007-ben már 300-400 milliárd forintnál tartunk, s az infrastrukturális beruházásokkal együtt a teljes összeg - Kóka miniszter merőben informális véleménye szerint - elérheti akár az 1000 milliárdot is. Még egyszer: ennek a nagyobb részét a büdzsé állná (de kik költenék el!) - miközben a kiadások kétséges megtérülésének csak a messzi utókor lehetne tanúja. Azt már tudjuk, hogy az UEFA maga is beszáll majd' 10 milliárd forint erejéig, ezért gyakorlatilag kibérli a stadionokat, így övé a teljes jegy- és reklámbevétel.

A magyarok kárpótlásként a rendelkezésre álló négy-öt hét alatt jól lehúzhatnák az itt lófráló futballbolondokat (jut belőlük naponta 200 ezer), s mikor mindenki hazament, el is gondolkodhatnának azon, mi a fenét csináljanak a győri, székesfehérvári, debreceni, noch dazu, a budapesti UEFA-kompatibilis stadionnal. Az esztelen pénzszórásnak vannak más módozatai is, de még - a lehetőség szerint völgyhíddal kombinált - autópálya-építés esetén is úgy történik a közpénzek jelentős részének magánjövedelemmé (meg egy kis pártpénztári bevétellé) konvertálása, hogy közben - ha mérhetetlenül alacsony hatásfokon is - valami olyasmi is elkészül, amit még sokáig használnak hazánk polgárai. Csak vesztenivalónk van - ám nem mindegy, hogy csupán egy újabb illúziót, vagy súlyos százmilliárdokat veszítünk-e.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.