A Nyerd meg az életed első évadának lendülete a folytatásra is bőven kitart

Mikrofilm

Az első felvonás után a második is rekordokat döntöget.

Négy év telt el azóta, hogy a Nyerd meg az életed (Squid Game) valósággal letarolta a világot. A brutális koreai túlélődráma különösebb hírverés nélkül debütált a Netflixen, azonban hamar a nézők kedvencévé vált, nemsokára pedig már valóságos popkulturális szenzációvá vált. A műsor sikerének titkát ebben a korábbi cikkünkben fejtegettük. A sorozat kihívásait a világ egyik legnépszerűbb youtubere, Mr. Beast a valóságban is megalkotta, ez pedig legalább akkora durranás volt, mint maga a sorozat – nem csoda, hogy Mr. Beast immár az Amazonra készít megalomán nyereményműsort Beast-bajnokság címmel. Közben a Netflix is megcsinálta saját, a sorozaton alapuló valóságshow-ját, amely azonban inkább csak az azt övező botrányok miatt vált emlékezetessé.

Nyereményjátékok, Youtube-videók és egyéb műsorok ide vagy oda, a legtöbben mégis inkább azt várták, maga a thriller mikor folytatódik – kivéve magát az alkotót, Hwang Dong-Hyukot, aki látszólag mindennel foglalkozott, csak épp a Nyerd meg az életeddel nem. Először Umberto Ecót szerette volna filmre adaptálni, majd azon lamentált, hogy sorozatot készít a sorozat sikeréről – végül azonban csak nekilátott a második évadnak is, amely december 26-án debütált a streamingen.

Ezért már nem rajonganak olyan mértékben a kritikusok, mint az első felvonásért: a kritikákat összegző RottenTomatoes oldalon a második évad 86%-on, míg az első 95%-on áll. Ahogy azt sejteni lehetett, ennek ellenére a friss évad elképesztő számokkal mutatkozott be: első hetében 58,2 millióan nézték, amellyel megdöntötte a Wednesday 50,1 milliós bemutatkozó nézettségét is. 11 nap alatt pedig már 126,2 milliónál jár a számláló. Ennyi idő alatt ekkora nézettséget pedig egyetlen Netflix-sorozat sem hozott még. Összességében a Wednesday 252 millió nézőjével még mindig a platform legnézettebb angol nyelvű műsora, míg a Nyerd meg az életed első évada egyelőre maradt a legnézettebb nem angol nyelvű sorozat, és egyben a Netflix történetének legnézettebb sorozata is, hiszen az első 91 napon 265,2 millióan látták. A második évadnak azonban egy hét is elég volt, hogy bekerüljön a nem angol nyelvű műsorok toplisájára, ahol csak az első évad, A nagy pénzrablás 3., 4., és 5. évada, valamint a Lupin első két felvonása előzi meg – egyelőre. 2025-ben várhatóan tovább folytatódik a Wednesday és a Nyerd meg az életed vetélkedése, hiszen előbbi mellett utóbbi is új részekkel jön majd.

És hogy hogy sikerült a rekorddöntögető második évad? Az újdonság varázsa valóban odalett – immár nem meglepő, hogy mire megy ki a játék, ahogy a szálakat a háttérben mozgatók kiléte sem kérdés –, Hwang Dong-Hyuknak azonban így is sikerül fenntartania a feszültséget. A történet ott folytatódik, ahol az első évad véget ért: a játékot megnyerő Gi-hun ahelyet, hogy eredeti terve szerint felszállt volna a repülőre hogy meglátogassa kislányát, a játékot szervezők nyomába ered. Megszállottan kutatja, a játék főszervezőjének, azaz a 001-es játékosnak, Oh Il-namnak a halálát követően ki folytatta az öldöklő kihívásokat. Nyereményéből bőven tudja finanszírozni szenvedélyét, azonban sehogy sem akad a szervezők nyomára. Közben Jun-ho – aki túlélte, hogy a Frontember, aki nem más, mint a testvére, az első évad végén egy szikla tetején lelőtte, ő pedig a tengerbe zuhant – hasonlóan megszállottan kutat a játék után. A felvezető jelenetek az első évadhoz hasonlóan itt is lassabban csorognak, de így is akad pár egészen székhez szögezős jelenet, például egy életre-halálra menő kő-papír-olló párbaj, vagy épp egy orosz rulett.

Végül Gi-hunnak sikerül visszakerülnie a játékba, ahol egyetlen célja van: szeretné megállítani a vérengzést és a lehető legtöbb embert megmenteni. Először persze senki sem hallgat rá, pedig a már ismerős piros lámpa, zöld lámpa játékot a többség neki köszönhetően éli túl. A sorozat ezt követően válik érdekessé, ám némileg didaktikussá – mindezért pedig épp a játék újításai felelősek. Mint ismert, az előző évadban az első játék után a résztvevők szavazhattak, folytatni akarják-e; hiába voksoltak azonban a befejezés mellett, a többség visszatért, hiszen szorongató élethelyzetéből nem látott kiutat. A második évadban – ahol a szervezők immár a bennfentes Gi-Hunnal is szellemi párbajt vívnak – azonban minden egyes forduló után szavazást tartanak, folytassák-e, a játékosok pedig szavazatuk alapján címkét kapnak (X jelöli azokat, akik az abbahagyás, O pedig azokat, akik a folytatás mellett döntöttek). Így hamar törésvonal keletkezik az emberek között, a feszültség pedig fordulóról fordulóra nő. Az első évad társadalmi mondanivalója a nincstelenek élethelyzetéről és a túlélésért vívott harcáról ezúttal is jelen van, de mellé most csatlakozott maró demokráciakritika is csatlakozott: hiába tartanak szabadnak bélyegzett választást, ha a populistáknak nagyobb a hangjuk, a voksolóknak pedig csak látszólag van választási lehetőségük, akkor nem beszélgetünk semmiféle demokratikus választásról, az egész csak egy show. 

A második évadban emellett is akadnak újdonságok: az első játékot kivéve a többi kihívás például megújult. A bekerülő újdonságok nemcsak izgalmasak, de valóban frissnek hatnak, még úgy is, hogy a legtöbbnek azért van itteni megfelelője. A hatjátékos pentatlonban található jaegi például alig különbözik a babzsákos dekázástól, a vegyülő pedig a székfoglalótól. A legfurcsábbnak tűnő gonggi pedig máris megjelent több magyar bolt kínálatában. Szintén jót tett a folytatásnak, hogy a fordulatok helyett a hangsúlyt ezúttal a karakterekre helyezi: több új játékost is megismerhetünk, akik között akad állapotos fiatal lány, a nemátalakítás útján járó nő, angol szlenggel hadováló, drogos rapsztár és egy anya-fia páros is, akik mindketten utóbbi szerencsejáték-tartozása miatt próbálnak szerencsét.

A probléma az, hogy habár az új figurák kellően színesek, többségüket ugyanabba a sablonba öntötték bele, amelyet már az első évad során is használtak. Ismét akad egy önző és nárcisztikus ellenfél, akinek minden megszólalásánál viszket az ember tenyere; nehéz sorsú számkivetett, és a 001-es játékos már megint egy beépített ember: ő a Frontember, vagyis aki a testvérét, a rendőr Jun-hót lelőtte. Mivel a kiléte már nem titok, így inkább csak a motivációja hordoz fordulatot. Apropó, Jun-ho: ő az, akit egy ponton egyszerűen elfeled a forgatókönyv, és már csak szórványosan tér vissza.

A Nyerd meg az életed második évada tehát magán viseli a folytatások szokásos gyermekbetegségét: túlzottan is az elsőt ismétli, miközben megpróbál akcióban és vérben a felé nőni. Ezzel együtt azonban van annyira profi és izgalmas, hogy fenntartsa az érdeklődésünket. Persze azért is, mert az egyszerinek szánt első felvonással ellentétben ez félúton szakad félbe: Hwang Dong-Hyuk a második etapot két részre bontotta, így valódi lezárást csak az idén érkező harmadik évad hoz majd.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.