A Nyerd meg az életed első évadának lendülete a folytatásra is bőven kitart

Mikrofilm

Az első felvonás után a második is rekordokat döntöget.

Négy év telt el azóta, hogy a Nyerd meg az életed (Squid Game) valósággal letarolta a világot. A brutális koreai túlélődráma különösebb hírverés nélkül debütált a Netflixen, azonban hamar a nézők kedvencévé vált, nemsokára pedig már valóságos popkulturális szenzációvá vált. A műsor sikerének titkát ebben a korábbi cikkünkben fejtegettük. A sorozat kihívásait a világ egyik legnépszerűbb youtubere, Mr. Beast a valóságban is megalkotta, ez pedig legalább akkora durranás volt, mint maga a sorozat – nem csoda, hogy Mr. Beast immár az Amazonra készít megalomán nyereményműsort Beast-bajnokság címmel. Közben a Netflix is megcsinálta saját, a sorozaton alapuló valóságshow-ját, amely azonban inkább csak az azt övező botrányok miatt vált emlékezetessé.

Nyereményjátékok, Youtube-videók és egyéb műsorok ide vagy oda, a legtöbben mégis inkább azt várták, maga a thriller mikor folytatódik – kivéve magát az alkotót, Hwang Dong-Hyukot, aki látszólag mindennel foglalkozott, csak épp a Nyerd meg az életeddel nem. Először Umberto Ecót szerette volna filmre adaptálni, majd azon lamentált, hogy sorozatot készít a sorozat sikeréről – végül azonban csak nekilátott a második évadnak is, amely december 26-án debütált a streamingen.

Ezért már nem rajonganak olyan mértékben a kritikusok, mint az első felvonásért: a kritikákat összegző RottenTomatoes oldalon a második évad 86%-on, míg az első 95%-on áll. Ahogy azt sejteni lehetett, ennek ellenére a friss évad elképesztő számokkal mutatkozott be: első hetében 58,2 millióan nézték, amellyel megdöntötte a Wednesday 50,1 milliós bemutatkozó nézettségét is. 11 nap alatt pedig már 126,2 milliónál jár a számláló. Ennyi idő alatt ekkora nézettséget pedig egyetlen Netflix-sorozat sem hozott még. Összességében a Wednesday 252 millió nézőjével még mindig a platform legnézettebb angol nyelvű műsora, míg a Nyerd meg az életed első évada egyelőre maradt a legnézettebb nem angol nyelvű sorozat, és egyben a Netflix történetének legnézettebb sorozata is, hiszen az első 91 napon 265,2 millióan látták. A második évadnak azonban egy hét is elég volt, hogy bekerüljön a nem angol nyelvű műsorok toplisájára, ahol csak az első évad, A nagy pénzrablás 3., 4., és 5. évada, valamint a Lupin első két felvonása előzi meg – egyelőre. 2025-ben várhatóan tovább folytatódik a Wednesday és a Nyerd meg az életed vetélkedése, hiszen előbbi mellett utóbbi is új részekkel jön majd.

És hogy hogy sikerült a rekorddöntögető második évad? Az újdonság varázsa valóban odalett – immár nem meglepő, hogy mire megy ki a játék, ahogy a szálakat a háttérben mozgatók kiléte sem kérdés –, Hwang Dong-Hyuknak azonban így is sikerül fenntartania a feszültséget. A történet ott folytatódik, ahol az első évad véget ért: a játékot megnyerő Gi-hun ahelyet, hogy eredeti terve szerint felszállt volna a repülőre hogy meglátogassa kislányát, a játékot szervezők nyomába ered. Megszállottan kutatja, a játék főszervezőjének, azaz a 001-es játékosnak, Oh Il-namnak a halálát követően ki folytatta az öldöklő kihívásokat. Nyereményéből bőven tudja finanszírozni szenvedélyét, azonban sehogy sem akad a szervezők nyomára. Közben Jun-ho – aki túlélte, hogy a Frontember, aki nem más, mint a testvére, az első évad végén egy szikla tetején lelőtte, ő pedig a tengerbe zuhant – hasonlóan megszállottan kutat a játék után. A felvezető jelenetek az első évadhoz hasonlóan itt is lassabban csorognak, de így is akad pár egészen székhez szögezős jelenet, például egy életre-halálra menő kő-papír-olló párbaj, vagy épp egy orosz rulett.

Végül Gi-hunnak sikerül visszakerülnie a játékba, ahol egyetlen célja van: szeretné megállítani a vérengzést és a lehető legtöbb embert megmenteni. Először persze senki sem hallgat rá, pedig a már ismerős piros lámpa, zöld lámpa játékot a többség neki köszönhetően éli túl. A sorozat ezt követően válik érdekessé, ám némileg didaktikussá – mindezért pedig épp a játék újításai felelősek. Mint ismert, az előző évadban az első játék után a résztvevők szavazhattak, folytatni akarják-e; hiába voksoltak azonban a befejezés mellett, a többség visszatért, hiszen szorongató élethelyzetéből nem látott kiutat. A második évadban – ahol a szervezők immár a bennfentes Gi-Hunnal is szellemi párbajt vívnak – azonban minden egyes forduló után szavazást tartanak, folytassák-e, a játékosok pedig szavazatuk alapján címkét kapnak (X jelöli azokat, akik az abbahagyás, O pedig azokat, akik a folytatás mellett döntöttek). Így hamar törésvonal keletkezik az emberek között, a feszültség pedig fordulóról fordulóra nő. Az első évad társadalmi mondanivalója a nincstelenek élethelyzetéről és a túlélésért vívott harcáról ezúttal is jelen van, de mellé most csatlakozott maró demokráciakritika is csatlakozott: hiába tartanak szabadnak bélyegzett választást, ha a populistáknak nagyobb a hangjuk, a voksolóknak pedig csak látszólag van választási lehetőségük, akkor nem beszélgetünk semmiféle demokratikus választásról, az egész csak egy show. 

A második évadban emellett is akadnak újdonságok: az első játékot kivéve a többi kihívás például megújult. A bekerülő újdonságok nemcsak izgalmasak, de valóban frissnek hatnak, még úgy is, hogy a legtöbbnek azért van itteni megfelelője. A hatjátékos pentatlonban található jaegi például alig különbözik a babzsákos dekázástól, a vegyülő pedig a székfoglalótól. A legfurcsábbnak tűnő gonggi pedig máris megjelent több magyar bolt kínálatában. Szintén jót tett a folytatásnak, hogy a fordulatok helyett a hangsúlyt ezúttal a karakterekre helyezi: több új játékost is megismerhetünk, akik között akad állapotos fiatal lány, a nemátalakítás útján járó nő, angol szlenggel hadováló, drogos rapsztár és egy anya-fia páros is, akik mindketten utóbbi szerencsejáték-tartozása miatt próbálnak szerencsét.

A probléma az, hogy habár az új figurák kellően színesek, többségüket ugyanabba a sablonba öntötték bele, amelyet már az első évad során is használtak. Ismét akad egy önző és nárcisztikus ellenfél, akinek minden megszólalásánál viszket az ember tenyere; nehéz sorsú számkivetett, és a 001-es játékos már megint egy beépített ember: ő a Frontember, vagyis aki a testvérét, a rendőr Jun-hót lelőtte. Mivel a kiléte már nem titok, így inkább csak a motivációja hordoz fordulatot. Apropó, Jun-ho: ő az, akit egy ponton egyszerűen elfeled a forgatókönyv, és már csak szórványosan tér vissza.

A Nyerd meg az életed második évada tehát magán viseli a folytatások szokásos gyermekbetegségét: túlzottan is az elsőt ismétli, miközben megpróbál akcióban és vérben a felé nőni. Ezzel együtt azonban van annyira profi és izgalmas, hogy fenntartsa az érdeklődésünket. Persze azért is, mert az egyszerinek szánt első felvonással ellentétben ez félúton szakad félbe: Hwang Dong-Hyuk a második etapot két részre bontotta, így valódi lezárást csak az idén érkező harmadik évad hoz majd.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.