A szerk.

A kötcsei Casanova

A szerk.

Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófelelős a kötcsei piknikezés után eljuttatott egy közleményt az MTI-nek arról, hogy miről beszélt Orbán Viktor a hívei előtt. E közlemény egyik részében azzal foglalkozott, hogy Orbán Viktor mit mondott Emmanuel Macron francia elnök Le Point-ben „kifejtett gondolatairól”.

Nézzük magát a szituációt: a francia elnök interjút adott egy nagy példányszámú francia hetilapnak, s erről támadt véleménye Magyarország miniszterelnökének. De nem írt olvasói levelet, pláne nem kért tőle interjút az újság, hogy e véleményét kifejtse, hanem talált egy fórumot, ahol kendőzetlenül Macron képébe vághatta, hogy van, amiben egyetért vele, s van, amiben meg nem. Egyetértőleg nyugtázta miniszterelnökünk „francia kollégája” nézeteit a Nyugat válságjelenségeiről, dettó a külpolitikai realizmus szükségéről ejtett szavait (ez olyasmi lehet, mint a szocialista realizmus, csak egy számmal kisebb). Nem ilyen világos sajna a közlemény a tekintetben, hogy mivel nem ért egyet a vezér, csak annyi szűrhető le belőle, hogy „az interjú számos megállapításával vitába szállt Orbán Viktor”. Ja, bocs!

A választási kampány ideidőzített fideszes startja miatt kiemelt fontosságú kötcsei találkozónak alapvetően két üzenete van; természetesen mindkettő Orbánról szól. Az egyik, hogy a főnök nem szarral gurigázik, ő nagy játékos, most épp Emmanuel Macronnal áll vitában. Máskor Merkellel, Junckerrel, ezzel-azzal. Pontosan úgy, ahogy annak idején Casanova Vol­taire-rel: tökéletesen levegőnek nézve, valami eldugott sarokból kiszólva, de tele szájjal reklámozva ebbéli igyekezetét. Macron mond valahol valamit, Orbán meg Kötcsén óbégat a kondér mellől elrángatott szolgáinak, hogy Macron buta, nem tud az semmit. Macron a nevezett interjúban meg sem említi Magyarországot, pláne Orbánt, még amikor a negatív példát keresi Európában, akkor is csak Lengyelországot említi, ahogy találkozott is már szinte mindenkivel a környékről, csak sajnos pont „Európa erős emberével” (copyright: Heti Válasz) nem.

A másik üzenet ennél is egyszerűbb, pedig az maga a párt választási üzenete, s így hangzik: „Vagy Orbán, vagy a kerítés lebontása!” Már nyomják a plakátokat is e felirattal. E vezérszlogent úgy lehet megfejteni, hogy ha a tisztelt választó véletlenül oly hülye méltóztatna lenni, hogy megbuktatja a miniszterelnököt, akkor fuccs a kerítésnek, s jön 60 millió néger Afrikából. Pont ide, mihozzánk, pont ennyien, pont azért, hogy megerőszakoljanak mindenkit, s Magyarországból Négerországot csináljanak. A 60 milliót természetesen maga Orbán mondta be, természetesen egy gyakorlatilag nem létező dokumentumra hivatkozva.

Abba most ne menjünk bele, hogy ki is akar Magyarországra jönni (senki), s kitől is véd meg minket Orbán Viktor büszkesége, a kerítés (senkitől). Pusztán annyi a dolgunk, hogy összegezzük, mivel is vág neki Magyarország két ciklus óta kormányzó pártja a közelgő választásoknak: 2 darab hazugsággal. Nem mondja, hogy nem lopunk többet, sőt mindezzel épp azt mondja, hogy lopunk tovább, közelebbről Orbán lop tovább, mert ha nem tenné, odalenne a kerítés. Nem mond semmit egészségügyről, oktatásról, gazdaságról, orosz befolyásról, anyánk kínjáról. Csak azt, hogy elzavarjuk a kertek alatt ólálkodó kormos képűeket, s minden megy tovább…
Játsszuk a nagyfiút.

Mivel magyarázza meg magának, aki ezt választja?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.