A szerk.

Pénzt csak stikában

  • A szerk.
  • 2017.10.07 11:09

A szerk.

Az adózás rendjéről szóló, július végén megjelent törvénytervezet egyetlen mondata végleg megismerhetetlenné változtatná azt az információt, hogy a társasági adó terhére mekkora támogatás jut egyebek mellett a látványsportokra, különösen a focira, s azon belül, mondjuk, Felcsútra. A közpénzek minél átláthatatlanabb elherdálását tehát ismét a törvény erejével szentesítené a Fidesz-kormány, a hozzá méltó módon és eljárással: stikában, egy 130 oldalas salátatörvényben eldugva, mellékesen odavetve.

A második Orbán-kormány a társasági adó szabályozásának 2011-es átalakításával elérte, hogy a cégek ebből az adóból filmalkotásokat, előadó-művészeti szervezeteket és látványcsapatsportokat támogathassanak. A törvénymódosítás megszületésének pillanatában világos volt, hogy miről van itt szó valójában: Orbán hobbijának, a labdarúgásnak a kistafírozásáról. És így is lett: ömlik a pénz a sportba, elsősorban a labdarúgásba. Minisztériumi összesítés szerint is a tao 2011-es bevezetése óta 450 milliárd forint került ily módon a magyar sportba. Arányai­ban a labdarúgás részesült a legnagyobb támogatásban, azon belül pedig, ki nem találnák soha, a felcsúti Puskás Akadémia (az Orbán alapította fociakadémia hat év alatt 13,9 milliárd forinthoz jutott így).

E pénzeket, amelyeket tehát a vállalatok a költségvetésnek befizetendő társasági adójuk terhére ajánlanak föl a kiválasztott kedvezményezettnek, mindig is sűrű homály fedte. Aligha véletlenül: közvetve kimutatható – többek között a Narancsnak köszönhetően –, hogy például igen szoros az összefüggés a Felcsút támogatása és a megnyerhető állami beruházások között. Vélhetően – hiszen direkt bizonyíték erre csak akkor volna, ha nyilvánosak lennének azok az információk, hogy az egyes cégek milyen klubokat és mekkora összegekkel dotáltak. Ezek az információk azonban nem megismerhetők, hiába van már jogerős bírósági döntés is arról (éppen a Felcsúttal szemben), hogy márpedig ezek az adatok közérdekűek. Mert ezek a támogatások nem magánadományok, hanem közvetett állami támogatások (ekként kezeli ezeket az Európai Bizottság is).

Pedig 2012 áprilisában, a kert végi budija mellé fölhúzott stadion avatásakor Orbán azt mondta a tao-ról, hogy az nem közpénz, mivel úgymond, fizikailag soha nem került be a központi költségvetésbe. Ügyes próbálkozás, de pont nem járt érte: a tao-támogatások bizony nem veszítették el közpénzjellegüket, minek következtében az adófizetőknek jogukban áll megismerni a rájuk vonatkozó adatokat.

De azok nem megismerhetők, nem és nem. Gyorsan adótitokká is minősíttette azokat az illetékes minisztérium, amikor 2016-ban az ez irányú adatigénylések vészes méreteket kezdtek ölteni. Némiképp érhetetlen persze, hogy a kastély-, uniósforrás-, kötvény-, termőföld- stb. botrányok honában miért éppen a tao-támogatásokat titkolja körömszakadtáig a hatalom, mindennel – jogerős bírósági ítélettel, Európai Bizottsággal – dacolva. A mi magyarázatunk rém egyszerű: a pénz útja az adományozótól a kedvezményezettig egyenes vonalú, és ezért mindennél világosabban mutatná föl a NER leglényegét mindenkinek. Támogasd azt, ami kedves Orbán Viktornak, és jól jársz te is. Ha boldogulni akarsz, fizess. A főnök figyelme és jóindulata megvásárolható, csak tessék, tessék. Ennek az összefüggésnek a megértéséhez bőven elegendő a négy általános is.

Neked ajánljuk

Pusztába kiáltott borsó

  • Sándor Panka

Az előadás Sidney Lumet 1976-os (hozzánk 1980-ban eljutó), azonos című filmje nyomán készült. Az Oscar-díjakkal dúsan dekorált filmet Lee Hall tette színpadra 2017-ben, s most ezt az adaptációt használja Puskás Tamás rendezése is.

Bajnokok reggelije

A minap elindult Sportrádió első néhány perce hűen tükrözi a magyar rádiós szcéna mentális állapotát. Harsányi Leventét, miután a „megújuló” Petőfi rádióból kiakolbólították, kis híján mártírként siratták el. Ugyanő a Himnusz alatt most úgy feszített új munkahelyének nyitóünnepségén, mint pók a lucernásban.

Házmegesz

  • - bzs -

Elsőre nehéz hová tenni a Netflix különös stop-motion animációját. Az ír Enda Walsh forgatókönyve alapján készült háromfelvonásos rémálom erősen rétegfilmnek tetszik a megszokott egyszeri fogyasztásra szánt Net­flix-felhozatalban. A film főszereplője egy ház, mely titokzatos módon különböző korokban tűnik fel, hogy pokollá tegye lakói életét.