A szerk.

A nemzet disznaja

A szerk.

A képet mindenki ismeri. Világhírű lett, felkapta az amerikai sajtó is: Pócs János a nemzetközi porondon ismertebb gázszerelő már, mint Mészáros Lőrinc.

De bármilyen ismert is a kép, elmeséljük, hogy nyoma maradjon. Áll a sárban néhány jóember, néhányuknál pohár, s megdicsőült cselédmosollyal pózolnak a kamerának a lábuk előtt egy levágott disznóval, amelyre szép kalligrafikus betűkkel ráírták: Ő VOLT A SOROS!!! Így, csupa nagybetűvel, három felkiáltójellel. Háttérben rozzant utánfutó, édes Erdélyországban járunk, fene tudja, több helyen az írják, valahol Hargita megyében, testvértelepülési buli van a jásziványiakkal. Pócs képaláírása: „Ott már egy disznóval kevesebb van… szmájli Jó étvágyat!”

„Ez a kép és az aláírt kommentár leplezetlen antiszemita uszítás, amely a történelem legsötétebb korszakát idézi. Azt a korszakot, amely azzal kezdődött, hogy embereket fosztottak meg emberi jogaiktól, emberi méltóságuktól, majd emberi mivoltuktól: dehumanizálva őket – szóban, írásban és a legkülönfélébb ábrázolásokon – állatoknak, disznóknak, rágcsálóknak, férgeknek, parazita lényeknek nevezve és mutatva mindannyiukat. Ez az út vezetett oda, hogy a végén marhavagonokba zsúfolva szállítsák el őket haláltáborokba, ahol közel hatmillió ártatlan európai polgárt gyilkoltak meg” – írják a Pócs János fideszes képviselő lemondatását követelő petíciójukban magyar értelmiségiek, jelentős írók, nagyra becsült képzőművészek, tudósok, a szokásos társaság, amelyik nem hajlandó feladni. Hogy összefogásuknak Magyarországon semmi foganatja nem lesz, azt már tudjuk, hivatalos. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Soros-kampány folyik szegény jó Pócs János ellen. S felhasználva e kétségkívül hivatalos formát, elismételte Pócs sajtónak leadott magyarázkodását, miszerint rossz, aki rosszra gondol. Dehogy gondolt itt bárki is Soros Györgyre! Ez a disznó volt soron, hogy írjanak rá valami szépet.

Tényleg, hogy is gondolhatott volna bárki is Soros Györgyre, mikor már hosszú ideje kötésig gázol az ország a Fidesz Soros-kampányában, s mindenki minden áldott nap százszor az arcába kapja, televízióból, rádióból, óriás­plakátról, s persze a vízcsapból is, hogy a gonosz Soros György tele akarja migránsokkal pakolni az országot. Miért? Hogy megerőszakolják a magyarokat, hogy elvegyék a munkájukat, hogy mecseteket építsenek az óvodák helyére. Mert ez a terve. A Soros-terv.

A tiltakozók idézett mondatai pontosan leírják, hogy miről szól maga a kép, de bennük foglaltatik a kép utóélete is, amikor Orbán Viktor startjelére – hogy tudniillik „A disznóvágás ügyei nem tartoznak a kormány hatáskörébe” – a Fidesz párthatáskörben sikálja szét ezt a mocskot, rákenvén az egészet az országra. Nesztek, ez a tiétek, kinek-kinek a tetszése szerint, egyiknek a disznó, másiknak a Soros, rágódjatok rajta!

S itt véget is érhetne a történet, nincs, nem lesz folytatása, hisz azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy valamelyik egyház például megszólalna, hogy talán ezt mégsem kéne. Mikor szólalt meg bármelyik egyház is itt? Pedig hát Pócs derék hívő ember, ha megnézik gyorsan hírhedtté vált Facebook-oldalát, csak dől belőle az advent, templomi beszédének élőben készült felvételét is megosztja a követőivel. Azt mondja Isten házában, hogy így advent idején az ember rendbe teszi magát belülről, meg a szokásos dolgokat. Rendbe tette ő már a disznót is, meg amit a disznóról hazudott a sajtónak, azt is, ővele meg rendben van a papság. Derék, hívő ember.

Szóval csak a hápogni is alig bíró sajtó és a tiltakozó intelligencia maradt. Ők hamar el lesznek intézve annyival, hogy hivatásos rettegők, s már sorolja is a neveket a kormánysajtó, s valóban, mind aláírták a petíciót, akikbe szorult még valami becsület. Ezen túl, a többieknek, nekünk viszont csak a biztos tudás marad, hogy lehet, ezt is lehet. Innentől oké dehumanizálni bizonyos embertársainkat, csak gondosan kell kiválasztanunk őket; mostantól jogos őket állatoknak, disznóknak, rágcsálóknak, férgeknek, parazita lényeknek nevezni és mutatni.

A sorosozás egy darabig még nyilván kitart a Fidesznek, s a leölt feliratos disznókkal fotózkodóknak, de a kérdés már velünk van. Ki következik? KI LESZ A SOROS?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.