Bár kétségkívül tartalmaz komikus elemeket - Magyarországon zsidók nélkül még rendes antiszemita pártot sem lehet csinálni, ha meg valamelyik beszáll, az tutira valami balfasz lúzer lesz, aki lebukik -, a Szegedi Csanád-ügy fájdalmas hanyattesés lesz a Jobbiknak, és ezzel a szervezett és büszkén vállalt magyarországi politikai antiszemitizmusnak. Amitől persze csak egy kicsivel lesz jobb vagy rosszabb ebben az országban, de erről később. Pedig pár hete akár úgy is úgy tűnhetett, hogy a párt vezetése ügyesen kilavírozza magát a váratlanul és abszurd módon rájuk szakadt zsidóproblematikumból.(Ebben a szellemben írtunk mi is az esetről: A jó zsidó, Magyar Narancs, 2012. július 19.) Szegedi ugyan zsidó, zsidó származású, zsidó felmenői vannak, ráadásul pont a női ágon, ami a zsidó hagyomány és a nürnbergi törvények szerint is dönt az illető zsidóságáról, de - így a párt első reakciója - Csanád, a párt legszűkebb vezetésének oszlopos tagja, a borsodi szervezetépítő géniusz, Európa ostora - sokat letett a magyarság asztalára. Csanád ráadásul nem is tudott arról, hogy pedigréje súlyosan szennyezett - folytatódott tovább a hivatalos álláspont, bár már jóval bizonytalanabbul. Azt vajon hogy csinálta, hogy nem tudott egy Auschwitzot megjárt és általa is ismert nagyanyáról?, merülhetett fel nyomban az amúgy teljesen jogos kérdés, mind a hivatalos megszólalókban, mind a célközönségben, akik elismételték, illetőleg végighallgatták Szegedi első mentegetőzését. És mivel ez a magyarázat meglehetősen gyenge lábakon állt, kellett egy szép feloldás is: lám, zsidó is lehet jó magyar, ha jó magyar lesz a zsidóból! (Még akkor is, ha ez a feloldás némiképp ellentmond a "nem tudta szegény" magyarázatnak: ha zsidó is lehet jó magyar, akkor miért érdekes, hogy Szegedi tudta vagy nem tudta?) Azaz: nem a faj számít, hanem a szív!
Állította ezt az a párt - jobban mondva állították vezető személyiségei, köztük az elnöke -, amelynek legbensőségesebb és legféltettebb kincse éppenséggel a fajelmélet, és amely számára az antiszemitizmus (minden fajelméletek legalaposabb, legkifinomultabb és leggazdagabb kulturális hagyományokkal bíró ősforrása) nem pusztán egy a párt dogmái közül, hanem mindnek, programjuknak és egész világnézetüknek az alapja. Nem mintha az antiszemitizmus a Jobbik privilégiuma lenne a magyar közéletben: de a többiek legalább élénken tagadják, hogy azok lennének, és sokan közülük talán el is hiszik, hogy nem azok (hisz nem akarnak ők rosszat a zsidóknak). A Jobbik azért egyedülálló, és nemcsak Magyarországon, de talán az egész világon, mert nem tagadja, vagy úgy tagadja, hogy a tagadásban a tagadás tagadása is benne foglaltatik. (Valóban: a Jobbik cigányellenessége gyakorlati, politikai értelemben sokkal veszélyesebb és kártékonyabb, sokkal több honfitársunknak okoz sokkal több szenvedést, mint az antiszemitizmusuk. De most az ideológiáról beszélünk, ami azért fontos, mert nélküle nincs gyakorlat sem: és az ideológia szerint a cigányok gazságaiért a fő felelősség a zsidókat terheli, a cigányok csak fegyver a zsidók kezében a magyarellenes küzdelemben. Ha nem így lenne, nem lenne érthető, hogy ez az egész cigányügy hogy bírt idáig eszkalálódni.) A fajelméletnek pedig az a sajátossága, hogy szerinte egy bizonyos fajhoz bizonyos tulajdonságok tartoznak (mindegyikhez más): és ezek a fajra jellemző, a fajt kérlelhetetlenül és visszavonhatatlanul meghatározó tulajdonságok nem megváltoztathatók sem a fajra, sem a fajhoz tartozó egyénre vonatkoztatva, nem felülírhatók semmilyen "neveltetéssel" vagy akkulturációval. És még egyszer: ha ezt a világmagyarázatot ma Magyarországon sokan, a Jobbik hatókörén belül eső populáción túl is fájdalmasan sokan érzik a magukénak, a legnyíltabban ezt a nyelvet a Jobbik politikusai használják, és választói várják el.
A Szegedi-ügy ezért vág a Jobbik húsába, ezért beszél a párt széthullásának veszélyéről nemcsak a Népszabadság meg a hvg.hu, de a párt népe is. Vona az első reakcióiban nemcsak a fajelméletet helyezte egy eset erejéig hatályon kívül, de meg is hagyta volna a rendes nem zsidó zsidót a helyén: márpedig sem olyan nincs, hogy nem zsidó zsidó, olyan meg pláne, hogy rendes zsidó. Nincs, nem lehet. Most ugyan jönnének vissza, hogy Szegedit mégiscsak ki kéne kúrni abból is, amiből nem lehet (az európai parlamenti mandátum a képviselő tulajdona, vagy feladja, vagy nem), de vajon mire lesz ez elég? Hisz Szegedi valóságos kórokozó, hogy stílben maradjunk, mégpedig a legveszélyesebb fajtából: nemhogy ő, pont ő csinál boltot a magyar rekvizitumoknak, pénzt a magyar érzelmekből, de őt, a zsidóságát titkoló zsidót a zsidók - az unió - pénzelik! Hisz onnan kapja a fizetését! És kapaszkodjanak meg: még osztogatja is a zsidók - az unió - pénzét! És mindenki, aki vesz ebből a pénzből - Novák Előd, Szabó Gábor pártigazgató húga, a Kurucinfo, a Kurucinfo! - bezsidul, zsidóbérenccé, a zsidónál is rosszabb zsidóvá válik. És ahogy már maga Szegedi is ezt a szerencsétlen körülményt, fizetési papírjának fejlécét próbálta meg feledtetni az uniós zászlóégetéssel, úgy mosakszik most az egész pártvezetés: nem, ők már nem vesznek fel pénzt, soha nem is vettek, vagy ha igen, nem úgy és nem azért. És Szegedinek mennie kell. A mondás szerint egyébként nem azért, mert zsidó, hanem mert hazudott a származásáról. (A büdös zsidaja! Hiszen ha a származás nem számít, miért számít, hogy a származását nem vallotta be?)
Ez a perverz história önmagában persze nem elég ahhoz, hogy lenyomja a Jobbik választói támogatását. Az azonban bizonyos, hogy a párt közép- és felső vezetői káderállományában épp elég nagy pusztítást végez, Borsodban például csinosan leirtotta a szervezetet, márpedig anélkül nem lesz tarolás Észak-Magyarországon, és gyanítjuk, az erjedésnek még koránt sincs vége. Ennek akár örülhetnénk is, ha egyrészt pünktlich Borsodban nem gépfegyverrel hadonászó Jobbik-szakadárok készülnének az űrt betölteni. És ha ez a vezércikk nem arról lett volna kénytelen szólni, hogy a magyar politika harmadik, sőt a második helyre és a kormányzásra hajtó erejének belső viszonyait jelen pillanatban a fajelmélet és a tudományos antiszemitizmus értelmezésének nüanszai mozgatják. Az egyik gonosz, ostoba, sötét gazfickó gyanakvása a másikra, hogy na, ez nem zsidó-e véletlenül, vagy ezt vajon megvették-e a zsidók. Ilyen párt nincs még egy a világon. Ha valaki derűs választ tud arra, hogy miért pont itt lehet, feltétlen szóljon.
