Az állam például jelenleg nem rendelkezik semmiféle nyilvántartással arról a hatalmas ingatlan és eszköz vagyonról, amit az államosítás során lenyúl az önkormányzatoktól. Én azt sem tudom elképzelni, hogy az államtitkárságon bárki is felfogná az ezzel a magyar oktatás történetében példátlan átalakítással generált irányítási és szervezési munka méreteit és munkaidőigényét. A kockázatok: időben ki nem fizetett fizetések, jóváhagyott költségvetési keretek miatt kényszerűen elbocsátott pedagógusok és más iskolai alkalmazottak, az alábecsült költségek miatt kifizetetlen közüzemi számlák, jóváhagyott program hiányában és időben ki nem adott adminisztratív engedélyek miatt bezárt intézmények..." - ezeket a mondatokat Radó Péter oktatási szakértő írta le tavaly, napokkal a köznevelési törvény elfogadása előtt.
Október végén a kormány benyújtott az Országgyűlésnek egy törvénytervezetet, amely az iskolák államosításának részletszabályait tárgyalja. Előterjesztője Balog Zoltán, aki Hoffmann Rózsával közösen hagyta jóvá azt a hvg.hu-nál is felbukkanó dokumentumot, amely részletesen beszámol arról, hogy miért lehetetlen mindezt jövő január elsejéig kivitelezni. Az anyag érvei és következtetései megdöbbentően hasonlítanak Radó majd' egyéves gondolatmenetére. A több ezer iskola állami fenntartásához szükséges jogi és adminisztratív feladatokra (leltározás, alapító okiratok átírása stb.) sem a személyi, sem a szervezeti kapacitás nem áll rendelkezésre, és idő sincs rá, hiszen pár hét múlva működésbe kéne lépnie az új rendszernek. Természetesen pénz sincs, a települési önkormányzatok által eddig fizetett kiegészítő normatívák összegénél százmilliárdokkal kevesebb áll pillanatnyilag a központ rendelkezésére, s ez elkerülhetetlenné teszi az intézménybezárásokat és az elbocsátásokat (amit legfeljebb az alapítványi iskolák teljes kivéreztetésével lehetne ideig-óráig elkerülni - sokak szerint ez is reális veszély).
Ehhez képest semmiségnek hat az a szintén régen ismert tény, hogy az egésznek nincs is értelme. Az államosítás hivatalos indoka ugyanis az volt, hogy a központi finanszírozás kiegyenlíti az egyes települések és régiók anyagi lehetőségei közti különbségeket, vagyis az esélyegyenlőséget segíti elő. Azóta számtalanszor elmondta számos szakember, hogy ezt a hipotézist semmi nem támasztja alá, bőven elég lenne, ha az állam kompenzálni próbálná a rosszabb helyzetben lévő önkormányzatok hátrányait, és ha ezernyi másik, pont az esélyegyenlőség ellen ható paragrafust kiszedtek volna a jogszabályból.
A történet egészében immár sokadszor mutatkozik meg, hogy az oktatásügy a NER működésének állatorvosi lova. Hoznak egy felesleges és káros döntést, amely irgalmatlan méretű átalakításokat von maga után, amelyeket viszont már képtelenek levezényelni - így végül nem marad más, csak a totális káosz, amit viszont mindenki előre látott rajtuk kívül. Az ellenérvekkel szemben rendre az a kiérlelt megfontolás áll, hogy viszont Orbán Viktor így akarja és nem másképp. Amikor az RTL Klub szembesítette saját véleményével, Hoffmann Rózsa most azt találta mondani, hogy "a hvg.hu olyan háttérszámításokra hivatkozik, amelyek tényleg vannak, voltak, de a kormány beterjesztette a javaslatot az Országgyűlésnek, ez viszont azt bizonyítja, hogy látja a lehetőségét annak, hogy a fedezete mindennek meglesz".
Jól értjük? Saját számításaink szerint ugyan nincsenek meg az anyagi, személyi és tárgyi feltételek, ám Orbán Viktor úgy döntött, hogy de, megvannak. Ebben a mondatban minden benne van, amit Hoffmann Rózsa saját személyéről, saját államtitkárságáról és minisztériumáról, a kormányzás mikéntjéről és felelősségéről gondol. Ezek az emberek ezerszer bizonyították, hogy számukra ezen túli elgondolások nem léteznek, hogy lehetetlen és felesleges beszélni hozzájuk. Sokáig már nem is kell.
