Ennek nem kizárólag a 2014-es választás szempontjából van jelentősége, azt éppenséggel el is lehet veszíteni. De ha nem lesz ilyen szövetség, és úgy nyer a Fidesz: sose tudjuk meg, hogy nyerhetett volna-e az ellenzék, viszont két fele között heveny ellenségeskedés meg vádaskodás tör majd ki, ami évekre előre megsemmisíti a Fidesszel szembeni baloldali politikai választék esélyeit a kormányzásra. És mindegyik félnek igaza lesz! S az sem mindegy, mekkora többséggel nyer a Fidesz, ha nyer. Ahogy az sem, hogy ha a múlófélben lévő négy év rossz, helyenként tébolyodott gazdaságpolitikája miatt a következő ciklus közben a Fidesz és Orbán fejére dől az ország, amire úgyszintén jó esély van, vajon csak úgy belezuhanunk-e bambán a káoszba, vagy esetleg lesz egy kormányképes politikai erő a várólistán.
Miután ezt leszögeztük, még annyit bocsássunk előre, hogy a felek tényleg nincsenek könnyű helyzetben, a második forduló eltörlése miatt - és ezerszer leírtuk: talán ez a legügyesebb, legördögibb innovációja a választási törvényeket módosító csomagnak - úgyszólván vakon kell megtalálniuk a legalkalmasabb egyéni jelölteket. E döntéseket aztán a két párt vezetésének le is kell tolni a helyi elemek torkán, ami dettó nem egy szervezetszociológiai jutalomjáték.
De hogy a tárgyaló felek nem könnyítik meg a saját dolgukat, az is biztos. A múlt héten kiszivárgó hírek szerint az egyeztetéseken részt vevő MSZP-brigád az egyéni körzetekről csak akkor lenne hajlandó tovább tárgyalni, ha Bajnaiék végre rábólintanának nemcsak a közös listára, hanem Mesterházy miniszterelnök-jelöltségére is. (E híreket persze fenntartással kell kezelni, más hírek szerint a közös egyéni indulók nagyjából megvannak, a munka legszemetebb részét már elvégezték.) Ez esetben az MSZP választási stratégáit csúnyán félrevezeti a hübrisz, netán direkt játszanak 2014 elvesztésére. Az nyilvánvaló, hogy ha a két párt egymás ellen indít jelölteket, a Fidesznek simán lehet megint kétharmada; ha jó megállapodások születnek a körzetekben és a körzetekről, úgy az ellenzék már jövőre elküldheti Orbánt. Az egyéni választókerületekben ráadásul heteken belül el kellene kezdeni dolgozni.
Amivel korántsem azt akarjuk mondani, hogy a kormányfőjelöltség mellékes részletkérdés lenne. Ezek az emberek mégiscsak abban a hiszemben huzakodnak egymással, hogy a nyertes lesz Magyarország kormányfője; és mind a kettőnek van oka azt gondolni, hogy ez a poszt neki jár. Mesterházynak azért, mert neki áll jobban a pártja (egyáltalán: neki van pártja), Bajnai meg azért, mert úgy vélelmezi, őt több potenciális ellenzéki választó tartja jobb jelöltnek, és tartaná jobb miniszterelnöknek. És mind a kettő joggal állítja azt, hogy nélküle a másik szarra se menne.
Ez a vita viszont mai tudásunk szerint eldönthetetlen; és ha valamelyik fél erőből oldaná meg - és evvel kísérleteznek a szocialisták, ha az egyéni jelöltek kiválasztását a miniszterelnök-jelölt kiválasztásával kapcsolják össze -, úgy lehet, hogy nyerne, de magát is rondán hókon vágná. Ha Mesterházy Bajnait szedi szét, maga alatt vágja a fát, ha Bajnai rátukmálja magát a szocpártra, a szocpártot hozza szar helyzetbe, amivel a saját esélyeit is rombolja. E csapda elkerülésének egyetlen módja az lenne, ha tudnánk, és nemcsak a két párt vezetői, de az ellenzéki szavazók is, hogy melyik férfiú bír nagyobb vonzerővel a teljes Orbán-ellenes populációban, s melyiknek kisebb a taszítása: azaz ha még a választási kampány előtt megmérkőznének egymással. Nyilvánosan, mondanunk sem kell. Ebben a lapban két ilyen javaslat is megjelent már: de ha azt be is látjuk, hogy az előválasztás technikailag kivitelezhetetlen, és a külön lista (melynek győztese lenne a kormányfő, függetlenül attól, hogy melyik párt hány fős frakcióval rendelkezik a nyertes koalíción belül) sok szempontból ellenjavallt lehet, a feleknek, Mesterházy Attilának és Bajnai Gordonnak még mindig maradt lehetőségük a legfontosabb részletkérdés nyílt és egyértelmű eldöntésére. Az jelesül, hogy legalább egy nagy, nyilvános, ellenőrzött, előre tisztázott, okos feltételek mellett folytatott közvélemény-kutatáson megmérjék magukat; s eldöntsék előtte azt is, hogy bármi is legyen a végeredmény, a nyertes lesz a választási szövetség kormányfőjelöltje. Ez lenne az a demokratikus megoldás, ami talán a vesztes fél szavazóit sem idegenítené el; s kizárná az erőszaktételnek, a zsarolásnak a látszatát is. Orbán a legjobb úton van afelé, hogy megverje magát; miközben az MSZP és az Együtt 2014 is épp elásni látszik saját esélyeit. Pedig most kivételesen hagyni kéne, hogy ő érjen oda előbb.
