A szerk.

Adja vagy nem adja?

A szerk.

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Midőn az elnök fáradtan leroskadt kedves karszékébe, Melania empatikusan megkérdezte, hogy nehéz napja volt-e a munkahelyen az ő Donaldjának. „Beszéltem ma Vlagyimirral. Remek beszélgetés volt” – idézte fel a First Ladynek adott válaszát maga az elnök. „Tényleg? Épp most bombáztak még egy várost” – felelte erre, ugyancsak Donald Trump közlése szerint, a neje.

A kevésbé romantikus interpretáció szerint persze nem a hitvesi józanság és emberség nyitotta fel az Egyesült Államok elnökének a szemét, és vette rá őt a fordulatra Ukrajna-politikájában, hanem egyéb, anyagi természetű megfontolások és politikai kényszerek. A végképp illúziótlan megfigyelők pedig abban is kételkednek, hogy egyáltalán történt-e ilyen fordulat.

Trump hétfőn a NATO-főnök Mark Ruttéval tartott közös sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy az Egyesült Államok jelentős mennyiségű fegyvert bocsát Ukrajna rendelkezésére, mindenekelőtt Patriot légvédelmi rendszereket, de olyan támadó eszközöket is, amelyek az ukrán hadvezetés számára távoli oroszországi célpontok megsemmisítését is lehetővé teszik. Ezekért az eszközökért európai NATO-tagországok fognak fizetni az amerikaiaknak. Trump ezen alkalommal kilátásba helyezte az Oroszország elleni szankciók kiterjesztését is, jelesül azt, hogy az oroszoktól olajat vásárló országok termékeit 100 százalékos vámmal fogja sújtani. (Egy napra rá ezek bevezetésének határidejét 50 nappal elhalasztotta.) A fegyvereladás, illetve -vásárlás fontos részletei egyelőre homályosak: nem a NATO mint szervezet állja a számlát, hanem az erre hajlandó tagállamok dobják össze a pénzt; az viszont nem világos, hogy mennyit és pontosan mire. Merz német kancellár már jelezte, hogy országa 1 milliárd dollár értékben bocsát Ukrajna rendelkezésére Patriotokat (és szerzi be a pótlásukat Amerikából); Finnország, Svédország, Dánia, Norvégia, Hollandia és Kanada iratkozott még fel az adományozók listájára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.