– írta 2009-ben Erdő Péter a Magyar Püspöki Konferencia körlevelében, miután tudomására jutott, hogy bizonyos „adventi akciókon” az egyház vezetésének tudta nélkül vettek részt katolikus papok. Az egyházfő megvetését az is mutatta, hogy meg sem nevezte a keresztállítások kezdeményezőjét, a Jobbikot. Még a „klasszikus”, árpádsávos, magyar gárdás újnáci pártot, amely a médiafigyelem mellett semmi egyebet nem akart, mint borsot törni zsidó honfitársaink orra alá; a fővárosban a hanuka idején addigra hagyományossá vált, nagyméretű menórainstallációk mellé helyezni a fakeresztjeit.
Erdő Péter intelmei ellenére is nyilvánvalóvá vált, hogy a kereszt az önkényes köztéri elhelyezések sorában különleges státusú; míg egyéb, illegális műtárgyak esetében a bontás elrendelése az illetékesek részéről magától értetődő és természetes, ugyanez még a Jobbik keresztjeinél is elbizonytalanította az ügyben eljáró polgármestereket. Ilyenkor ugyanis nemcsak a Jobbik emelte (volna) fel a szavát, de a Fidesz is mozgósította (volna) a hozzá oly közel álló polgári köröket és gyülekezeteket, hogy azok hisztérikusan támadjanak le mindenkit, aki hozzá mer nyúlni bármiféle kereszthez – legyen az legális, vagy illegális, környezetbe illő, vagy környezetet károsító.
E hisztéria 2010 után megkapta az állami keretezést: a kereszt az Alaptörvénybe már a nemzeti összetartozás jelképeként került, ezért egyes jogászok szerint esetleges megrongálása semmiképpen nem nevezhető „átlagos” vandalizmusnak, vallási és nemzeti jelkép lévén a bíróság előtt felminősítő körülmény, ha valaki bántani merészeli.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
