A szerk.

Önkényuralmi jelkép

A szerk.

„Ezeknek a keresztállításoknak a tartalmával semmiképpen nem tudunk azonosulni. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a karácsonyi előkészület, az adventi időszak méltó módon történjen, az egyháznak megvannak a saját liturgikus előírásai és hagyományai a karácsony előkészítésére”

 – írta 2009-ben Erdő Péter a Magyar Püspöki Konferencia körlevelében, miután tudomására jutott, hogy bizonyos „adventi akciókon” az egyház vezetésének tudta nélkül vettek részt katolikus papok. Az egyházfő megvetését az is mutatta, hogy meg sem nevezte a keresztállítások kezdeményezőjét, a Jobbikot. Még a „klasszikus”, árpádsávos, magyar gárdás újnáci pártot, amely a médiafigyelem mellett semmi egyebet nem akart, mint borsot törni zsidó honfitársaink orra alá; a fővárosban a hanuka idején addigra hagyományossá vált, nagyméretű menórainstallációk mellé helyezni a fakeresztjeit.

Erdő Péter intelmei ellenére is nyilvánvalóvá vált, hogy a kereszt az önkényes köztéri elhelyezések sorában különleges státusú; míg egyéb, illegális műtárgyak esetében a bontás elrendelése az illetékesek részéről magától értetődő és természetes, ugyanez még a Jobbik keresztjeinél is elbizonytalanította az ügyben eljáró polgármestereket. Ilyenkor ugyanis nemcsak a Jobbik emelte (volna) fel a szavát, de a Fidesz is mozgósította (volna) a hozzá oly közel álló polgári köröket és gyülekezeteket, hogy azok hisztérikusan támadjanak le mindenkit, aki hozzá mer nyúlni bármiféle kereszthez – legyen az legális, vagy illegális, környezetbe illő, vagy környezetet károsító.

E hisztéria 2010 után megkapta az állami keretezést: a kereszt az Alaptörvénybe már a nemzeti összetartozás jelképeként került, ezért egyes jogászok szerint esetleges megrongálása semmiképpen nem nevezhető „átlagos” vandalizmusnak, vallási és nemzeti jelkép lévén a bíróság előtt felminősítő körülmény, ha valaki bántani merészeli.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.