A szerk.

Egyetemes gyávaság

A szerk.

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes a megjelent írásban „egy keresztény szellemiségű egyetem” oktatóiként szólaltak meg, és friss kutatásokat, komparatív tanulmányokat citálva leszűrték a nem túl meglepő tanulságot: „Egy heteroszexuális együttélés is lehet ártalmas és bántalmazó, míg egy LMBTQ+-párkapcsolat is lehet jelentőségteli és boldog.”

Az, hogy a szerető család fontosabb a gyerekeknek, mint a szülők neme és nemi irányultsága, nem lehet újdonság abban a magyar társadalmi közegben sem, ahol a kirekesztés immár kormányprogram. Másfél éve egy Me­ga­fon-propagandista írta meg véleménycikkben, hogy „két anya vagy két apa sokkal jobb, mintha egy se volna” (az írást aztán a saját kérésére törölték a Pesti Srácok oldaláról), de emlékezetes a válogatott focista, Gulácsi Péter kiállása is a szivárványcsaládok mellett, amivel kiváltotta a futballhuligánok haragját. De nem hittük volna, hogy az azonos nemű párok örökbefogadása olyannyira tiltott téma, hogy egyetemi oktatókat hurcoljanak meg miatta.

Július elején a 444.hu értesült először arról, hogy az oktatók ellen fegyelmit indított az egyetem, és további féltucatnyi olyan esetre derült fény, amikor a Pázmány oktatói, hallgatói, doktoranduszai hátrányos megkülönböztetést szenvedtek el azért, mert genderügyekkel, mássággal, homoszexualitással és egyéb elhajlá­sokkal foglalkoztak tudományos szinten. Úgy tűnik, könnyebb etikai vétség „gyanúja” alá kerülni, amióta Birher Nándor, a Fidesz-közeli bizniszeiről is ismert személy ül a bölcsészkar dékáni székében. „A Pázmány egy »idegen ország« szolgálatában áll, amely nem más, mint az Isten országa” – mondta a dékán a 777blog.hu-nak adott interjúban, egyértelművé téve, hogy nem zavarja, ha egy-két ügyet rosszallóan fogadnak „a világ hatalmasságai”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.